Izgat vagy untat az új zene?
Az új zene hallgatása azt az agyi területet aktiválja, amelyet az örömközponthoz társítunk.
Amikor ismeretlen dallamokat hallunk, a reakciónk kétféleképpen alakulhat: vagy elkezdjük verni a lábunkkal a ritmust vagy pedig lehetőség szerint megpróbáljuk bedugni a fülünket. Egy új kutatás azt állítja, hogy az új zenére adott reakcióink egy konkrét agyi régióhoz köthetők. A tanulmány A nucleus accumbens és az auditív kéreg közötti kölcsönhatás alapján megjósolható, hogy mennyire értékeljük a zenét címmel a Science című folyóiratban jelent meg.
A kutatás a következőképpen zajlott: 19 önként jelentkező agyát funkcionális MRI készülékkel szkennelték, miközben az alanyok számukra ismeretlen dallamokat hallgattak. Miután az önkéntesek mindegyik zeneszámot meghallgatták, 0 és 2 dollár között árajánlatot tehettek a zenék megvásárlására. Az értékek, amelyeket a résztvevők az egyes számokhoz rendeltek összefüggésben voltak a nucleus accumbens, az agy örömközpontjának aktivitásával. A közkedvelt dallamok esetében megfigyelhető volt, hogy e terület egyrészt fokozott aktivitást mutatott, másrészt többet kommunikált az agy azon területével, amely az hallási információk tárolásáért felelős.
A tudósok úgy vélik, hogy a nucleus accumbens abban segít, hogy felállítsunk bizonyos elvárásrendszert, s olyan tárolt zenei tudásra támaszkodik, amely által megjósolható, hogy egy adott új dallam milyen fogadtatásban részesül. Amikor a zene megfelel ezeknek az elvárásoknak vagy akár meg is haladja azokat, a hallgató jutalomélményben részesül. Más szóval, a korábbi zenei tapasztalatunk és történelmünk meghatározza azt, hogy mennyire tetszik egy új szám.
Forrás: www.scientificamerican.com
Amikor ismeretlen dallamokat hallunk, a reakciónk kétféleképpen alakulhat: vagy elkezdjük verni a lábunkkal a ritmust vagy pedig lehetőség szerint megpróbáljuk bedugni a fülünket. Egy új kutatás azt állítja, hogy az új zenére adott reakcióink egy konkrét agyi régióhoz köthetők. A tanulmány A nucleus accumbens és az auditív kéreg közötti kölcsönhatás alapján megjósolható, hogy mennyire értékeljük a zenét címmel a Science című folyóiratban jelent meg.
A kutatás a következőképpen zajlott: 19 önként jelentkező agyát funkcionális MRI készülékkel szkennelték, miközben az alanyok számukra ismeretlen dallamokat hallgattak. Miután az önkéntesek mindegyik zeneszámot meghallgatták, 0 és 2 dollár között árajánlatot tehettek a zenék megvásárlására. Az értékek, amelyeket a résztvevők az egyes számokhoz rendeltek összefüggésben voltak a nucleus accumbens, az agy örömközpontjának aktivitásával. A közkedvelt dallamok esetében megfigyelhető volt, hogy e terület egyrészt fokozott aktivitást mutatott, másrészt többet kommunikált az agy azon területével, amely az hallási információk tárolásáért felelős.
A tudósok úgy vélik, hogy a nucleus accumbens abban segít, hogy felállítsunk bizonyos elvárásrendszert, s olyan tárolt zenei tudásra támaszkodik, amely által megjósolható, hogy egy adott új dallam milyen fogadtatásban részesül. Amikor a zene megfelel ezeknek az elvárásoknak vagy akár meg is haladja azokat, a hallgató jutalomélményben részesül. Más szóval, a korábbi zenei tapasztalatunk és történelmünk meghatározza azt, hogy mennyire tetszik egy új szám.
Forrás: www.scientificamerican.com
Hozzászólások