Kiderült, hogy miért veszünk ruhát, ha rossz a hangulatunk
Vissza kell fognunk a költekezést, ha nem akarunk függővé válni.
Amikor rossz a kedvünk, akkor általában megpróbáljuk felvidítani magunkat valamivel, ami boldoggá szokott tenni. Találkozunk a barátokkal, meghallgatjuk a kedvenc zenénket, sétálunk egyet, játszunk a háziállatunkkal, vagy befordulunk a kedvenc ruhaboltunkba, vagy megnyitjuk az üzlet honlapját, és veszünk magunknak egy csinos ruhát.
Ez a szokás napjainkban már annyira természetes, hogy észre sem vesszük, hogy függőségé alakult át, pedig a függőség definíciója nagyon egyszerűen úgy hangzik, hogy a jelenség ott kezdődik, ahol a tevékenység motivációja átlépi a vásárláshoz fűződő hagyományos funkciókat.
A motiváció azonban nem egyértelmű, ez pedig megnehezíti a függőség leküzdését, ám az gyanúra ad okot, ha feltűnően sok a megvásárolt holmi, az pénzügyi helyzetünkhöz viszonyítva pedig kiugróan magas a kiadásunk, adósságunk.
A modern világban nem nehéz vásárlásfüggővé válni, hiszen régen az emberek akkor vettek új ruhát, cipőt, ha a régi használhatatlan volt, de napjainkban megszűnt a szükségalapú beszerzés, sőt, kimondott, kimondatlan elvárások utasítanak, hogy akkor is vásároljunk, ha nincs szükségünk rá.
Ha például veszünk egy cipőt, akkor tudjuk, hogy a stílus megköveteli, hogy egy a lábbelivel harmonizáló táskába is fektessünk be néhány ezer forintot.
A függőség kialakulásában fontos, de nem kizárólagos szerepe van a vásárlási kultúra jelentős átalakulásának és a fogyasztói társadalom működésének. Ha a kereskedőket nézzük, akkor az ő üzenetük egyértelműen abból áll, hogy menjünk, vásároljunk.
Ahogy a kábítószer esetében, úgy a vásárlásnál is elmondhatjuk, hogy az az üzlet válik addiktívvá, ahol a vásárlás könnyen elérhető és átélhető. Ebből következik, hogy a fejlett és a fejlődő országok társadalmi rétegeiben fordul elő gyakrabban a függőség.
Nem lehet azonban csak a környezeti okokban keresni a motivációt, hiszen a pszichiátriai szakirodalomban már az 1900-as években megjelentek az első olyan leírások, amelyek vásárlási kényszerről szóltak.
15-20 évvel ezelőtt még úgy gondolták a szakemberek, hogy a kóros méretű és jellegű vásárlás kényszeres zavar, de ma már úgy vélik, hogy inkább függőségről van szó, mert a tevékenység megtervezése és kivitelezése egyre időigényesebb. A vásárlás hátterében jellemzően a szorongás, harag, önvád, unalom, negatív érzések húzódnak, ezekre pedig csak pillanatnyi megoldást jelent az újabb ruha megszerzése.
A vásárlás után jelentkező örömérzet, a feszültség csökkenése egyfajta megerősítéssel bír, ez pedig hosszú távon rögzítheti a cselekvést. A kielégülés érzése azonban csak rövid ideig tart, mert utána kellemetlen érzésünk támadhat, például bűntudatot érezhetünk a költekezés miatt. A sóvárgás újra beindíthatja a folyamatot, ami ciklusossá válhat, ami általában a függőség jele.
Ha túl sokáig engedünk a mániánknak, akkor annak olyan negatív következményei lehetnek, mint a családon belüli konfliktusok, a személyes kapcsolatok sérülése, anyagi problémák. Jó tudni azt is, hogy a függőség a drogfüggőséghez hasonlatos neuronális változást idéznek elő az idegrendszeren belül.
Egy friss kutatás eredménye szerint a vásárlási addikció esetében a dopamin kap fontos szerepet. Amennyiben a vásárlás tölti be a drog szerepét, és a jutalmazó rendszer működésében átveszi a vezetést, akkor változás következhet be az idegrendszerben.
A kutatás szerzői arra is rájöttek, hogy a vásárlási függésben szenvedő emberek családi hátterében előfordultak hangulatzavarok, droghasználati, szorongásos zavarok. A betegek maguk is küszködhetnek hasonló zavarokkal, például hangulatingadozással, étkezési problémákkal, szerhasználati zavarokkal.
Szerencsére nem kell örökké együtt élni a függőséggel, de a gyógyulás csak akkor indulhat meg, ha a beteg belátja, hogy baj van. A gyógyulásban hatékonyan segíthet a kognitív viselkedésterápia és a pszichodinamikus terápia, de az önsegítő közösségek szerepe is fontos.
Gyógyszeres kezelésre nincs elfogadott protokoll, és sajnos vásárlási függőség esetében nem valósítható meg az, hogy kiiktassuk a mindennapokból. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet átalakítani, visszaállítani a vásárlás eredeti funkcióját, de ehhez előbb ki kell deríteni, hogy milyen motiváció áll a függőség hátterében.
(Forrás: divany.hu)
Amikor rossz a kedvünk, akkor általában megpróbáljuk felvidítani magunkat valamivel, ami boldoggá szokott tenni. Találkozunk a barátokkal, meghallgatjuk a kedvenc zenénket, sétálunk egyet, játszunk a háziállatunkkal, vagy befordulunk a kedvenc ruhaboltunkba, vagy megnyitjuk az üzlet honlapját, és veszünk magunknak egy csinos ruhát.Ez a szokás napjainkban már annyira természetes, hogy észre sem vesszük, hogy függőségé alakult át, pedig a függőség definíciója nagyon egyszerűen úgy hangzik, hogy a jelenség ott kezdődik, ahol a tevékenység motivációja átlépi a vásárláshoz fűződő hagyományos funkciókat.
A motiváció azonban nem egyértelmű, ez pedig megnehezíti a függőség leküzdését, ám az gyanúra ad okot, ha feltűnően sok a megvásárolt holmi, az pénzügyi helyzetünkhöz viszonyítva pedig kiugróan magas a kiadásunk, adósságunk.
A modern világban nem nehéz vásárlásfüggővé válni, hiszen régen az emberek akkor vettek új ruhát, cipőt, ha a régi használhatatlan volt, de napjainkban megszűnt a szükségalapú beszerzés, sőt, kimondott, kimondatlan elvárások utasítanak, hogy akkor is vásároljunk, ha nincs szükségünk rá.
Ha például veszünk egy cipőt, akkor tudjuk, hogy a stílus megköveteli, hogy egy a lábbelivel harmonizáló táskába is fektessünk be néhány ezer forintot.
A stílus gyakorlása tehát nagymértékben befolyásolja a vásárlási szokásokat.
A függőség kialakulásában fontos, de nem kizárólagos szerepe van a vásárlási kultúra jelentős átalakulásának és a fogyasztói társadalom működésének. Ha a kereskedőket nézzük, akkor az ő üzenetük egyértelműen abból áll, hogy menjünk, vásároljunk.
Ahogy a kábítószer esetében, úgy a vásárlásnál is elmondhatjuk, hogy az az üzlet válik addiktívvá, ahol a vásárlás könnyen elérhető és átélhető. Ebből következik, hogy a fejlett és a fejlődő országok társadalmi rétegeiben fordul elő gyakrabban a függőség.Nem lehet azonban csak a környezeti okokban keresni a motivációt, hiszen a pszichiátriai szakirodalomban már az 1900-as években megjelentek az első olyan leírások, amelyek vásárlási kényszerről szóltak.
15-20 évvel ezelőtt még úgy gondolták a szakemberek, hogy a kóros méretű és jellegű vásárlás kényszeres zavar, de ma már úgy vélik, hogy inkább függőségről van szó, mert a tevékenység megtervezése és kivitelezése egyre időigényesebb. A vásárlás hátterében jellemzően a szorongás, harag, önvád, unalom, negatív érzések húzódnak, ezekre pedig csak pillanatnyi megoldást jelent az újabb ruha megszerzése.
A vásárlás után jelentkező örömérzet, a feszültség csökkenése egyfajta megerősítéssel bír, ez pedig hosszú távon rögzítheti a cselekvést. A kielégülés érzése azonban csak rövid ideig tart, mert utána kellemetlen érzésünk támadhat, például bűntudatot érezhetünk a költekezés miatt. A sóvárgás újra beindíthatja a folyamatot, ami ciklusossá válhat, ami általában a függőség jele.
Ha túl sokáig engedünk a mániánknak, akkor annak olyan negatív következményei lehetnek, mint a családon belüli konfliktusok, a személyes kapcsolatok sérülése, anyagi problémák. Jó tudni azt is, hogy a függőség a drogfüggőséghez hasonlatos neuronális változást idéznek elő az idegrendszeren belül.
Egy friss kutatás eredménye szerint a vásárlási addikció esetében a dopamin kap fontos szerepet. Amennyiben a vásárlás tölti be a drog szerepét, és a jutalmazó rendszer működésében átveszi a vezetést, akkor változás következhet be az idegrendszerben.A kutatás szerzői arra is rájöttek, hogy a vásárlási függésben szenvedő emberek családi hátterében előfordultak hangulatzavarok, droghasználati, szorongásos zavarok. A betegek maguk is küszködhetnek hasonló zavarokkal, például hangulatingadozással, étkezési problémákkal, szerhasználati zavarokkal.
Szerencsére nem kell örökké együtt élni a függőséggel, de a gyógyulás csak akkor indulhat meg, ha a beteg belátja, hogy baj van. A gyógyulásban hatékonyan segíthet a kognitív viselkedésterápia és a pszichodinamikus terápia, de az önsegítő közösségek szerepe is fontos.
Gyógyszeres kezelésre nincs elfogadott protokoll, és sajnos vásárlási függőség esetében nem valósítható meg az, hogy kiiktassuk a mindennapokból. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet átalakítani, visszaállítani a vásárlás eredeti funkcióját, de ehhez előbb ki kell deríteni, hogy milyen motiváció áll a függőség hátterében.
(Forrás: divany.hu)
Hozzászólások