Kő-papír-olló és a szabad akarat
Mindenki ismeri a kő-papír-olló nevű játékot. A papír betakarja a követ, a kő kicsorbítja az ollót, az olló pedig elvágja a papírt. Mindenki rendkívül hamar megtanulja ezt a játékot, s a játékosok célja nyilvánvalóan az, hogy kiszámíthatatlan legyen az ellenfél számára. Mi a legjobb stratégia?Nos, ha nem akarunk veszíteni, akkor a legjobb módszer, ha véletlenszerűen játszunk, mert így az ellenfél nem tud következtetni a következő lépésünkre. Ez ugyanis lehetetlen. A dolog érdekessége azonban, hogy az emberek számára rendkívül nehéz feladat a véletlenszerűség szerint játszani - ami azt illeti, bármint véletlenszerűen csinálni.
Daniel Dennett, filozófus és polihisztor szerint ha pénzben kényszerülnénk játszani, akkor a megfelelő stratégia segítségével nem fogunk nagyot veszíteni. Írjunk egy több száz számból álló, véletlenszerű számsorozatot, majd párosítsuk össze a számokat a kő, a papír illetve az olló lehetőségével. Ezt követően memorizáljuk a listát, s játszunk a lista szerint. Hacsak a partnerünk nem látja a listát, lehetetlen, hogy kikövetkeztesse a következő lépésünket, s így garantált, hogy a lépéseinknek nem lesz észlelhető mintázata.
Ez az egyszerű példa jól illusztrálja, hogy miből is indul ki a szabad akaratról szóló értekezés. Dennett szerint az emberek bizonyos fokú kiszámíthatatlanságot szeretnének elérni az életben s ennek nagyon is nyomós oka van. Ha túlságosan kiszámíthatóak vagyunk, különösen, ha egyfajta hiperracionalizmus szerint cselekszünk, akkor minden helyzetben a lehető legjobb döntéseket hozzuk. Ám amint valaki rájön a stratégiánkra, akkor nyilvánvalóan vesztésre fogunk állni.Az emberek évszázadok óta azon a véleményen vannak, hogy egy autonóm egyénnek bizonyos fokú kiszámíthatatlanságot kell fenntartania annak érdekében, hogy önállóságát megtartsa. A filozófusok hasonló eredményre jutottak: ha a kiszámíthatatlanság hasznos, akkor a tökéletes kiszámíthatatlanság még annál is jobb, így ez a cél tehát.
Egy Jerry Fodor-tól származó gondolat szerint, még Isten sem lett volna képes megmondani, hogy vajon Éva meg fogja-e enni azt a bizonyos almát vagy sem. Így aztán ha úgy hozza a helyzet, hogy egy istenséggel kellene kő-papír-ollót játszanunk, valószínűleg, hogy kvantum-határozatlanságra lenne szükségünk.
Mindazonáltal az olyan halandó ellenfelekkel való mérkőzések során - amelyekre minden bizonnyal nagyobb esélyünk van - elég lesz egy kevésbé tökéletes kiszámíthatatlanságra törekednünk. Dennett azt állítja, hogy nincs szükség tehát arra, hogy nagy reményeket tápláljunk az indeterminizmus, vagyis a meghatározhatatlanság iránt. Ez ugyanis nem jelent fenyegetést a szabad akaratra - legalábbis erkölcsi értelemben. Minden ésszerű szabad akarat birtokában lehetünk anélkül is, hogy az indeterminizmus miatt aggódnánk.
Forrás: bigthink.com
Hozzászólások