Könnyen rabul ejthet az otthoni munka

Megkönnyíti az életünket, de ugyanakkor elidegeníthet az emberektől, és munkamániássá tehet az otthoni munka.
A számítógépek, és az internet feltalálásnak hála, egyre többen tudunk otthon dolgozni, aminek számtalan előnye van. Először is nem kell hajnalban kelnünk, hogy beérjünk a munkahelyünkre, hiszen akkor kezdjük a munkát, amikor akarjuk.

Ezzel kapcsolatban máris eszünkbe juthat még két jó dolog, hiszen nem kell nyomorognunk a tömegközlekedési eszközökön, vagy éppen autóba se kell ülnünk, hogy aztán a város közepén, a dugóban égessük a drága benzint. Arról már nem is beszélve, hogy ezzel pénzt is spórolunk.

Az otthoni munkának köszönhetően reggel kényelmesen felkelhetünk, lefőzhetjük a kávénkat, megreggelizhetünk, és leülhetünk a számítógép elé, akár pizsamában, hogy csendben, vagy halk zene mellett, elvégezzük a napi feladatainkat, hogy nyolc órával később elégedetten hátra dőlhessünk. Nem zavarnak meg a kollégák, a főnök nem lép a nyakunkra, tehát minden szép és jó.

Legalábbis a mesékben, mert sajnos az eddig leírtak nagy része csak egy ábránd. A valóságban az otthoni munka rengeteg nehézséget tartogat, ami könnyen tönkreteheti az életünket, feltéve, hogy hagyjuk magunkat.

Ha maximalisták vagyunk, akkor napokon belül elpanaszolhatjuk, hogy nekünk van a világon a legrosszabb főnökünk, azaz saját magunk. Képesek leszünk reggel hétkor kikelni az ágyból, hogy már nyolckor a gép előtt ülhessünk, és megállás nélkül dolgozzunk, aminek nem nyolc óra múlva lesz vége, hanem akár 12 vagy több órával később, amikor már teljesen kimerültünk.

Az otthon végzett munkának tehát megvan az a hátránya, hogy nem tudunk majd leállni, mert úgy fogjuk érezni, hogy akkor csak lustálkodunk, ezért hajlamosak leszünk a hét mindennapján, reggeltől estig csak a munkánkkal foglalkozni, ami miatt nagyon gyorsan kiéghetünk.

Az éremnek természetesen két oldala van, mert lehetünk olyan személyek is, akik halogatják a feladatokat, mondván ráérünk arra még. Ennek a hozzáállásnak az lesz a vége, hogy egy nap kapjuk a levelet, vagy telefont, hogy éjfélre legyen kész a munka, s akkor kezdődhet a kapkodás.

A legokosabb, amit tehetünk, hogy beosztjuk magunkat a munkát, és szigorúan betartjuk azt. Határozzunk meg magunknak egy munkaidőt, ami kezdődhet reggel 8 órától, de akkor érjen véget délután 4-kor, hogy legyen időnk mással is foglalkozni.

Ez a más elsősorban jelentsen embereket, hiszen a munka miatt egész nap a négy fal között vagyunk. Ha hagyjuk, hogy legyőzzön minket a lustaság, és elhanyagoljuk a barátainkat, családunkat, akkor azt fogjuk észrevenni, hogy mindenki eltűnik az életünkből, és már teljesen egyedül maradtunk.

Hogy ezt elkerüljük, érdemes őszintén elmondani a barátoknak, családnak, hogy az otthoni munka miatt hajlamosak vagyunk begubózni, és kérjük meg őket, hogy ezt ne hagyják. Ha kell rángassanak el minket szórakozni, vagy legalább egy kávéra, és ne fogadják el a nemet válasznak.

Ha van kedvünk, ha nincs, akkor is kényszerítsük rá magunkat, hogy emberek közé menjünk. Egy idő után ez már gördülékenyen fog menni. Próbáljuk betartani azt is, hogy csak hétfőtől péntekig dolgozunk, és hétvégén pedig csak pihenjünk.

Abban az esetben, ha párkapcsolatban élünk, akkor a partnerünkre is fordítsunk időt. Menjünk el vele kikapcsolódni, és a nap végén meséljünk neki arról, hogy mit dolgoztunk egész nap. Muszáj, hogy a munkaidőnk lejárta után el tudjunk feledkezni a munkáról, és valami másra koncentráljunk.

Az otthoni munka, tehát igencsak sok veszélyt rejt magában, ám, ha tudatosan szervezzük meg a napunkat, és szigorúan betartjuk azt, akkor elérhetjük azt, hogy csak a pozitív oldalát éljük meg.

(Forrás: divany.hu)