Lánya segít Alzheimer-kóros édesanyjának, hogy felismerje őt - megható videó
Bár az időskori elbutulás azt az érzetet kelti, tőlünk végleg külön bolygóra költözött családtagunk vagy közeli hozzátartozónk, mégis van remény arra, hogy hidat építsünk lélektől lélekig.
A Daily Mirror megható videót közöl egy amerikai nő, Kelly Gunnerson és Alzheimer-kóros édesanyja beszélgetéséről. A nő megpróbálja a lehetetlent és úgy tűnik, sikerrel jár. A videóban a 87 éves anya és lánya egymás mellett fekszenek az idős hölgy kórházi ágyán.
Az Alzheimer-kóros beteggel való együttélés rengeteg türelmet igényel. Általánosságban az Alzheimer-kór diagnózisának felállítását követően nyolc év telik el a halálig, de vannak, akik több évtizedet is élnek a betegséggel - írja a webbeteg.hu. (Az alább olvasható párbeszédet szintén Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus jegyzeteivel egészítettem ki.)
- Tudod, hogy te vagy az édesanyám?
(Igenlő dünnyögés a válasz, nem túl meggyőzően.)
- Tényleg?
- Ühüm...
(Az Alzheimer-kóros beteg számára kihívást jelenthet a megfelelő szavak megtalálása gondolatai kifejezéséhez, illetve a későbbiekben már a párbeszédeket is nehezen követik.)
- Akkor miért mondtad, hogy te nem lehetsz az én anyukám?
- Mert az anyukámra emlékeztetsz...
- Az anyukádra hasonlítok? És ha azt mondom, hogy te vagy az anyukám?
- Én lennék a te mamád...? Rendben, leszek az anyukád...
Jól látható, amint az idős nő eleinte talán bizalmatlan, mégis képes kapcsolatot teremteni. (Ugyanis "az Alzheimer-kóros betegek hangulata ingadozóvá válhat. Makaccsá válhatnak és szociálisan visszahúzódhatnak, bár szociális igényeik általában sokáig megmaradnak. A betegség korai stádiumában ez a romló memóriájuk miatti frusztrációnak tudható be.")
- Gondolod, hogy csak úgy ismeretlenül idefeküdnék melléd...
- Nem hiszem... Inkább szeretném hallani, amit mondani akarsz nekem...
- Szeretned kell ahhoz valakit, hogy így mellé feküdj.
- Igen...
- És én szeretlek, mama. (0:33)
- Én is szeretlek...
Kelly Gunnerson egy pillanatra meghatódik, majd 0:38-tól így folytatja:
- Tudod, hogy ki vagyok?
- Ühüm...
- És ki?
- Kelly...
Erre Kelly Gunnerson felemeli a fejét a párnáról.
- Azt mondtad, Kelly?
- Ühüm... És szeretem Kellyt...
Együtt nevetnek, felszabadultan.
- Szeretlek téged, Kelly...
- Én is szeretlek, mama.
Nevetnek.
Kicsivel később Kelly megkérdezi:
- Hogyhogy eddig nem tudtad, ki vagyok?
- Volt valami... féltem... azt mondogattam magamnak... Istenem... hogy tudnék visszaemlékezni...?
- Mire gondolsz most?
- Arra, hogy szeretlek...
- Én is szeretlek, mama.
- Milyen csodálatos...
- Igen, az.
A Daily Mirror megható videót közöl egy amerikai nő, Kelly Gunnerson és Alzheimer-kóros édesanyja beszélgetéséről. A nő megpróbálja a lehetetlent és úgy tűnik, sikerrel jár. A videóban a 87 éves anya és lánya egymás mellett fekszenek az idős hölgy kórházi ágyán.
Az Alzheimer-kóros beteggel való együttélés rengeteg türelmet igényel. Általánosságban az Alzheimer-kór diagnózisának felállítását követően nyolc év telik el a halálig, de vannak, akik több évtizedet is élnek a betegséggel - írja a webbeteg.hu. (Az alább olvasható párbeszédet szintén Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus jegyzeteivel egészítettem ki.)
- Tudod, hogy te vagy az édesanyám?
(Igenlő dünnyögés a válasz, nem túl meggyőzően.)
- Tényleg?
- Ühüm...
(Az Alzheimer-kóros beteg számára kihívást jelenthet a megfelelő szavak megtalálása gondolatai kifejezéséhez, illetve a későbbiekben már a párbeszédeket is nehezen követik.)
- Akkor miért mondtad, hogy te nem lehetsz az én anyukám?
- Mert az anyukámra emlékeztetsz...
- Az anyukádra hasonlítok? És ha azt mondom, hogy te vagy az anyukám?
- Én lennék a te mamád...? Rendben, leszek az anyukád...
Jól látható, amint az idős nő eleinte talán bizalmatlan, mégis képes kapcsolatot teremteni. (Ugyanis "az Alzheimer-kóros betegek hangulata ingadozóvá válhat. Makaccsá válhatnak és szociálisan visszahúzódhatnak, bár szociális igényeik általában sokáig megmaradnak. A betegség korai stádiumában ez a romló memóriájuk miatti frusztrációnak tudható be.")
- Gondolod, hogy csak úgy ismeretlenül idefeküdnék melléd...
- Nem hiszem... Inkább szeretném hallani, amit mondani akarsz nekem...
- Szeretned kell ahhoz valakit, hogy így mellé feküdj.
- Igen...
- És én szeretlek, mama. (0:33)
- Én is szeretlek...
Kelly Gunnerson egy pillanatra meghatódik, majd 0:38-tól így folytatja:
- Tudod, hogy ki vagyok?
- Ühüm...
- És ki?
- Kelly...
Erre Kelly Gunnerson felemeli a fejét a párnáról.
- Azt mondtad, Kelly?
- Ühüm... És szeretem Kellyt...
Együtt nevetnek, felszabadultan.
- Szeretlek téged, Kelly...
- Én is szeretlek, mama.
Nevetnek.
Kicsivel később Kelly megkérdezi:
- Hogyhogy eddig nem tudtad, ki vagyok?
- Volt valami... féltem... azt mondogattam magamnak... Istenem... hogy tudnék visszaemlékezni...?
- Mire gondolsz most?
- Arra, hogy szeretlek...
- Én is szeretlek, mama.
- Milyen csodálatos...
- Igen, az.
Hozzászólások