Lánya segít Alzheimer-kóros édesanyjának, hogy felismerje őt - megható videó

Bár az időskori elbutulás azt az érzetet kelti, tőlünk végleg külön bolygóra költözött családtagunk vagy közeli hozzátartozónk, mégis van remény arra, hogy hidat építsünk lélektől lélekig.

A Daily Mirror megható videót közöl egy amerikai nő, Kelly Gunnerson és Alzheimer-kóros édesanyja beszélgetéséről. A nő megpróbálja a lehetetlent és úgy tűnik, sikerrel jár. A videóban a 87 éves anya és lánya egymás mellett fekszenek az idős hölgy kórházi ágyán.


Az Alzheimer-kóros beteggel való együttélés rengeteg türelmet igényel. Általánosságban az Alzheimer-kór diagnózisának felállítását követően nyolc év telik el a halálig, de vannak, akik több évtizedet is élnek a betegséggel - írja a webbeteg.hu. (Az alább olvasható párbeszédet szintén Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus jegyzeteivel egészítettem ki.)



- Tudod, hogy te vagy az édesanyám?

(Igenlő dünnyögés a válasz, nem túl meggyőzően.)

- Tényleg?

- Ühüm...

(Az Alzheimer-kóros beteg számára kihívást jelenthet a megfelelő szavak megtalálása gondolatai kifejezéséhez, illetve a későbbiekben már a párbeszédeket is nehezen követik.)

- Akkor miért mondtad, hogy te nem lehetsz az én anyukám?

- Mert az anyukámra emlékeztetsz...

- Az anyukádra hasonlítok? És ha azt mondom, hogy te vagy az anyukám?

- Én lennék a te mamád...? Rendben, leszek az anyukád...

Jól látható, amint az idős nő eleinte talán bizalmatlan, mégis képes kapcsolatot teremteni. (Ugyanis "az Alzheimer-kóros betegek hangulata ingadozóvá válhat. Makaccsá válhatnak és szociálisan visszahúzódhatnak, bár szociális igényeik általában sokáig megmaradnak. A betegség korai stádiumában ez a romló memóriájuk miatti frusztrációnak tudható be.")

- Gondolod, hogy csak úgy ismeretlenül idefeküdnék melléd...

- Nem hiszem... Inkább szeretném hallani, amit mondani akarsz nekem...

- Szeretned kell ahhoz valakit, hogy így mellé feküdj.

- Igen...

- És én szeretlek, mama. (0:33)

- Én is szeretlek...

Kelly Gunnerson egy pillanatra meghatódik, majd 0:38-tól így folytatja:

- Tudod, hogy ki vagyok?

- Ühüm...

- És ki?

- Kelly...

Erre Kelly Gunnerson felemeli a fejét a párnáról.

- Azt mondtad, Kelly?

- Ühüm... És szeretem Kellyt...

Együtt nevetnek, felszabadultan.

- Szeretlek téged, Kelly...

- Én is szeretlek, mama.

Nevetnek.

Kicsivel később Kelly megkérdezi:

- Hogyhogy eddig nem tudtad, ki vagyok?

- Volt valami... féltem... azt mondogattam magamnak... Istenem... hogy tudnék visszaemlékezni...?

- Mire gondolsz most?

- Arra, hogy szeretlek...

- Én is szeretlek, mama.

- Milyen csodálatos...

- Igen, az.