McDonald's, a kapitalizmus nemzetközi barométere

A gyorsétterem óriás McDonald's hamarosan a 300 milliárdodik hamburger eladásához érkezik, ám a cég globális dominanciája éles ellentétben áll azzal a közelmúltban tett kísérlettel, amellyel az alkalmazottak alacsony bérezését kívánta igazolni.

Az a költségvetési tanács, amelyet nemrég a cég menedzsmentje ajánlott az alkalmazottaknak egy olyan menedzsmentről tanúskodik, amelynek fogalma sincs dolgozói tapasztalatairól. A fent említett költségvetési tervezet becsléseket foglal magában a bérleti és közüzemi díjakra vonatkozóan, ám említést sem tesz az olyan kiadásokról, mint az élelmiszer, a benzin, a ruházkodás illetve a gyermekek ellátásának költségei. Ezenkívül azt feltételezi, hogy az alkalmazottak mindenképpen másodállást vállalnak, valamint, hogy sikerül olyan egészségbiztosítást találniuk, amely nem kerül havi 20 dollárnál nagyobb összegbe.

Míg a McDonald's alapítója, Ray Kroc úgy tekint teljesítményére, mint a kapitalizmusnak állított emlékműre, az úgynevezett szabadpiac sokkal kevésbé határozza meg a vállalat pénzügyeit, mint azt sokan gondolják. A "mekis" menük árai s hogy a cég mennyit fizet az alkalmazottaknak elsősorban attól függ, hogy melyik országban üzemel az adott gyorsétterem.

A munkaerő piaci különbségekre illetve a nemzetközi valutaárfolyamokat befolyásoló tényezőkre való tekintettel érthetővé válik, hogy a Big Mac-ek miért drágák dollárviszonylatokban az olyan magas munkabérekkel rendelkező országokban, mint például Norvégia vagy Svájc, s miért viszonylag olcsók Indiában vagy Kínában, ahol a bérek rendkívül alacsonyak.

Amíg nemrégiben a Gallup által készített felmérés alapján elmondható, hogy az amerikaiak kétharmada támogatja a minimálbér emelését, s amely törekvéshez számos étterem tulajdonos is csatlakozott már, addig a McDonlad's a bérek emelése ellen lobbizik s elutasítja a szakszervezeti szerveződéseket.

Forrás: www.bigthink.com