Megvakította magát a nő, mert nem akart látni
Jewel Shuping gyerekkora óta arra vágyott, hogy elveszítse a szeme világát.
A Napba bámult Jewel Shuping, aki egészen kicsiként döntötte el, hogy neki nem lenne szabad látnia. A most 30 éves, Észak-Karolinában élő nő kamaszként sötét napszemüveget viselt, vett egy fehér botot és megtanulta a vakok írását, hogy így úgy érezze, hogy nem lát.
Mindez kevés volt Jewel számára, mert ő nemcsak vaknak akart látszani, hanem mindenáron az akart lenni. Az álma most teljesült, ugyanis oldószert csepegtettet a szemébe. Állítólag ezt egy pszichológus tanácsára tette.
A nő kórházba került, ahol a műtéte után nagyon dühös lett, mert úgy tűnt, hogy az orvosoknak sikerült megmenteni a páciens látását, bár az már nem volt a régi. Később azonban fokozatosan romlott Jewel látása, s végül teljesen elvesztette azt.
A most már teljesen vak nő állítja, hogy végre igazán boldog, és egyáltalán nem zavarja, hogy a környezete nem tartja normálisnak. A családja egészen addig ment, hogy kitagadta a nőt, amikor kiderült, hogy nem baleset miatt vesztette el a látását.
Jewel betegségét a tudomány testkép-integrációs zavarnak nevezi. Az ebben szenvedő betegek egyes testrészüket, érzékszervüket érzik idegennek, ezért meg akarnak tőle szabadulni.
Ahogy Jewel, úgy mások is képesek egész extrém dolgokra a cél érdekében. Képesek például addig elmenni, hogy megszabadulnak valamelyik végtagjuktól. Ők úgy érzik, hogy addig nem tökéletesek, amíg nem lehetnek vakok, siketek, bénák, vagy nem amputálják a kezüket, vagy lábukat.
A betegek tudják, hogy mitől akarnak megszabadulni, és képesek irigykedni, ha például egy amputált karú embert látnak. Ahogy Jewel vakként, úgy ők gyakran amputáltként viselkednek.
A betegek furcsának, természetellenesnek, magányosnak érzik magukat. Sokszor úgy érzik, hogy őket senki sem értheti meg. Mivel szégyellik magukat, ezért titkolják mások előtt a gondolataikat, az amputáció érdekében pedig képesek sérüléseket okozni magukon.
A testkép-integrációs zavart pszichoterápiával próbálják kezelni a szakemberek.
(Forrás: globoport.hu)
A Napba bámult Jewel Shuping, aki egészen kicsiként döntötte el, hogy neki nem lenne szabad látnia. A most 30 éves, Észak-Karolinában élő nő kamaszként sötét napszemüveget viselt, vett egy fehér botot és megtanulta a vakok írását, hogy így úgy érezze, hogy nem lát.Mindez kevés volt Jewel számára, mert ő nemcsak vaknak akart látszani, hanem mindenáron az akart lenni.
A nő kórházba került, ahol a műtéte után nagyon dühös lett, mert úgy tűnt, hogy az orvosoknak sikerült megmenteni a páciens látását, bár az már nem volt a régi. Később azonban fokozatosan romlott Jewel látása, s végül teljesen elvesztette azt.
A most már teljesen vak nő állítja, hogy végre igazán boldog, és egyáltalán nem zavarja, hogy a környezete nem tartja normálisnak. A családja egészen addig ment, hogy kitagadta a nőt, amikor kiderült, hogy nem baleset miatt vesztette el a látását.Jewel betegségét a tudomány testkép-integrációs zavarnak nevezi. Az ebben szenvedő betegek egyes testrészüket, érzékszervüket érzik idegennek, ezért meg akarnak tőle szabadulni.
Ahogy Jewel, úgy mások is képesek egész extrém dolgokra a cél érdekében. Képesek például addig elmenni, hogy megszabadulnak valamelyik végtagjuktól. Ők úgy érzik, hogy addig nem tökéletesek, amíg nem lehetnek vakok, siketek, bénák, vagy nem amputálják a kezüket, vagy lábukat.
A betegek tudják, hogy mitől akarnak megszabadulni, és képesek irigykedni, ha például egy amputált karú embert látnak. Ahogy Jewel vakként, úgy ők gyakran amputáltként viselkednek.A betegek furcsának, természetellenesnek, magányosnak érzik magukat. Sokszor úgy érzik, hogy őket senki sem értheti meg. Mivel szégyellik magukat, ezért titkolják mások előtt a gondolataikat, az amputáció érdekében pedig képesek sérüléseket okozni magukon.
A testkép-integrációs zavart pszichoterápiával próbálják kezelni a szakemberek.
(Forrás: globoport.hu)
Hozzászólások