Mi is a társfüggőség?
Az örökös lelki kielégületlenség állapotába reked az, aki retteg a magánytól, és más gondoskodására szorul. 
Sokszor sütjük rá egy-egy barátunkra, barátnőnkre, hogy társfüggő, holott sokan nem is tudják, hogy valójában mit is jelent ez a kifejezés, ahogy rengetegen fel sem ismerik, hogy ebben szenvednek.
A társfüggőség nem egyszemélyes játék, hanem a párkapcsolatban résztvevő mindkét felet megbetegíti, és ahogy a folyamat előrehalad, úgy romlik a felek személyisége.
A társfüggő egyfajta szorongásban él. Mindig szüksége van rá, hogy valakire rátapadjon, aki gondoskodik róla, hiszen retteg a magánytól.
Társfüggő nem egyik pillanatról a másikra lesz valaki, ugyanis ez már gyerekkorban elkezdődik. Ha valaki azt látja egész életében, hogy az anyja csak azért él, hogy mások kívánságait teljesítse, hogy sosincs egy önálló ötlete, amit egyedül vinne véghez, és csak akkor boldog, ha másokat kiszolgálhat, akkor a gyerek a lelki kötelességének fogja érezni, hogy feláldozza magát a családtagjai érdekében.
Alacsony lesz a frusztrációs toleranciája, képtelen lesz a kivárásra, és az önértékelése is ingataggá válik.
Felnőttkorában biztos, hogy olyan lakhelyet választ, ahol közel maradhat a szülői házhoz, és párt is úgy keres magának, hogy önmagának ne kelljen felelősséget vállalnia.
Azok is társfüggővé válnak, akiknek épp ellenkezőleg, nem adtak meg mindent a szülei, hanem úgymond, kemény szeretetben nevelték. Mivel a gyerek sose hozhatott saját döntést, mert minden lépést szabályozták, felnőttként nem lesz kifejlett személyisége, éppen ezért képtelen lesz önálló életet élni.
Mindig szüksége lesz valakire, akire tapadhat, akik - ha nem talál társat - a szülők lesznek.
Ha egy társfüggő végül talál magának párt, akkor a kapcsolatban hamarosan elindul egy ördögi kör, amiben a függő egyre többet kér, követelőzik, frusztrálttá, dühössé válik, aminek hatására a partnere egyre aktívabb és több felelősséget vállal magára.
Amikor gyerek is születik egy ilyen családba, akkor a társfüggő rendszerint az ő érdekeire hivatkozva kapja meg a segítséget, amit ő felnőttként nem kapna meg.
Az ilyen kapcsolatokban esély sincs rá, hogy megvalósuljon az igazi egyenrangúság.
A társfüggőség felismeréséhez rengeteg jellemzőt kell felismerni!
Először is a gondoskodást, amely azt jelenti, hogy a társfüggő azt hiszi, hogy az ő felelőssége a párja, és gyerekei érzelmi állapota, cselekedete, választásai, gondolatai. Emellett meg van győződve róla, hogy a párkapcsolat arról szól, hogy át kell vállalnia a partnere minden problémáját, és önmagának kell megoldania, éppen ezért rosszul érzi magát, ha valami baja van a társának.
Az alacsony önbecsülés is jellemző a társfüggőre, aki ha dicséretet kap, akkor elhárítja azt, de valójában vágyik rá, és megsértődik, ha nem kapja meg az elismerést. Attól is rosszul érzi magát, ha bírálják, mert retteg attól, hogy hibázik.
A társfüggőt represszió is kínozza, ami azt jelenti, hogy retteg attól, hogy megtudja, milyen is valójában. Ez a gyerekkorból jött vele, amiben gyakran hibáztatták, éppen ezért gyakran érez bűntudatot magában, és kiszorítja a pozitív érzéseket, mert fél, hogy azt valaki megtorolja.
A kényszeresség is jellemző a társfüggőre. Állandóan mások problémája miatt izgatja magát, és megrögzötten ellenőrzi az embereket. Az okoz neki érzelmi kielégülést, ha megtudja, hogy mások mit hibáztak el. Kényszeresen dolgozik, spórol, vagy éppen költekezik, egyszerűen nem találja a középutat.
A kontrollálás is tipikus a társfüggőknél. Ő akarja megmondani mindenkinek, hogy hogyan viselkedjenek, és nem tűri, ha eltérnek az ő életképétől. Miközben ő befolyásolja a családja viselkedését, azt hiszi, hogy ez pont fordítva van, és őt kontrollálják.
A társfüggők tagadásban is élnek. Hajlamosak a problémákat félvállról venni, olyan általánosságokkal nyugtatni magukat, hogy csak egy kis semmiség az egész, holott valójában igen komoly bajról van szó.
Mivel a társfüggő nagyon fél az elutasítástól, ezért a dependencia is jellemző rá. Képes eltűrni a legnagyobb visszaéléseket is, például azt, hogy megcsalják. Nem képes szeretni önmagát, és ezért azt hiszi, hogy más sem szereti önmagáért, ráadásul biztos benne, hogy képtelen lenne önálló életre ezért csak tűr, amíg a másik fél el nem hagyja.
A kommunikációs zavar is teljesen jelen van az életükben, elvégre nem azt mondják, amit valójában gondolnak, és elhiszik inkább azt, amit kimondanak. Gyakran hazudnak, és ezt kegyes dolognak gondolják. A véleményüket sem hajlandóak kifejteni, amíg előttük nem mondta el valaki a sajátját, és ha úgy érzi, hogy kényes témába vágott, gyorsan kihátrál a beszélgetésből.
Habár a társfüggő gyakran hangoztatja, hogy már nem bírja elviselni a családtagjai megnyilvánulásait, még is addig tűr, amíg egyszer csak ki nem robban, és teljesen intoleránssá válik.
Bizalomhiány is kínozza a társfüggőt. Képtelenek megbízni a barátaiban, családjába, ha azok szembesítik azokkal a dolgokkal, amikkel ő nem akar szembesülni, ezért inkább olyanokban bízik, akikben nem kéne.
Az ilyen ember, ijedtséget, félelmet is érez. Fél, hogy valaki haragszik rá, hogy elhagyják, ha kimutatja a haragját, ezért inkább elfojtja a haragérzetét.
A társfüggőnél szexuális problémák is fellépnek. Hajlamos az ágyban is a gondviselő szerepét felölteni, és a szexben próbálja feloldani az elfojtott haragját, félelmét. Az intim együttlétet gyakran nem élvezi, mert fél, hogy elveszti a kontrollt, soha nem mondja el, hogy ő mire vágyik. A szexet csak a házasélet szükséges rossz elemeként kezeli, és gyakran hivatkozik betegségre, hogy „megússza” azt.
Mivel a társfüggőség a gyerekkorban alakul ki, ezért sokszor az ebben szenvedőknek lojalitási problémái vannak, mert szeretne a családjához tartozni, mégis idegesíti, ha a szülei, testvérei meg akarják mondani, hogy mit csináljon.
A társfüggőség nagyon tönkreteszi az embert, ezért egy idő után már teljesen belerokkan, depressziós lesz, és az öngyilkosság is megfordul a fejében. Véget ugyan nem vetnek az életüknek, de rendszerint alkoholisták, vagy gyógyszerfüggők lesznek, és elhanyagolják a napi teendőiket, családjukat.
A legtöbbször nőket sújtó betegségnek, a mai siker- és teljesítményorientált világunk nem igazán kedvez, mégis, aki ebben szenved az azt teheti, hogy elkezdi fejleszteni az önismeretét és személyiségét.
A társfüggőség csak akkor változtatható meg, ha az ember elhiszi magáról, hogy képes a változásra, és van elég ereje ahhoz, hogy megtanulja az új megküzdési mechanizmusokat.
(Forrás: lelkititkaink.hu)
Sokszor sütjük rá egy-egy barátunkra, barátnőnkre, hogy társfüggő, holott sokan nem is tudják, hogy valójában mit is jelent ez a kifejezés, ahogy rengetegen fel sem ismerik, hogy ebben szenvednek.
A társfüggőség nem egyszemélyes játék, hanem a párkapcsolatban résztvevő mindkét felet megbetegíti, és ahogy a folyamat előrehalad, úgy romlik a felek személyisége.
A társfüggő egyfajta szorongásban él. Mindig szüksége van rá, hogy valakire rátapadjon, aki gondoskodik róla, hiszen retteg a magánytól.
Társfüggő nem egyik pillanatról a másikra lesz valaki, ugyanis ez már gyerekkorban elkezdődik. Ha valaki azt látja egész életében, hogy az anyja csak azért él, hogy mások kívánságait teljesítse, hogy sosincs egy önálló ötlete, amit egyedül vinne véghez, és csak akkor boldog, ha másokat kiszolgálhat, akkor a gyerek a lelki kötelességének fogja érezni, hogy feláldozza magát a családtagjai érdekében.
Alacsony lesz a frusztrációs toleranciája, képtelen lesz a kivárásra, és az önértékelése is ingataggá válik.
Felnőttkorában biztos, hogy olyan lakhelyet választ, ahol közel maradhat a szülői házhoz, és párt is úgy keres magának, hogy önmagának ne kelljen felelősséget vállalnia.
Azok is társfüggővé válnak, akiknek épp ellenkezőleg, nem adtak meg mindent a szülei, hanem úgymond, kemény szeretetben nevelték. Mivel a gyerek sose hozhatott saját döntést, mert minden lépést szabályozták, felnőttként nem lesz kifejlett személyisége, éppen ezért képtelen lesz önálló életet élni.
Mindig szüksége lesz valakire, akire tapadhat, akik - ha nem talál társat - a szülők lesznek.
Ha egy társfüggő végül talál magának párt, akkor a kapcsolatban hamarosan elindul egy ördögi kör, amiben a függő egyre többet kér, követelőzik, frusztrálttá, dühössé válik, aminek hatására a partnere egyre aktívabb és több felelősséget vállal magára.
Amikor gyerek is születik egy ilyen családba, akkor a társfüggő rendszerint az ő érdekeire hivatkozva kapja meg a segítséget, amit ő felnőttként nem kapna meg.
Az ilyen kapcsolatokban esély sincs rá, hogy megvalósuljon az igazi egyenrangúság.
A társfüggőség felismeréséhez rengeteg jellemzőt kell felismerni!
Először is a gondoskodást, amely azt jelenti, hogy a társfüggő azt hiszi, hogy az ő felelőssége a párja, és gyerekei érzelmi állapota, cselekedete, választásai, gondolatai. Emellett meg van győződve róla, hogy a párkapcsolat arról szól, hogy át kell vállalnia a partnere minden problémáját, és önmagának kell megoldania, éppen ezért rosszul érzi magát, ha valami baja van a társának.Az alacsony önbecsülés is jellemző a társfüggőre, aki ha dicséretet kap, akkor elhárítja azt, de valójában vágyik rá, és megsértődik, ha nem kapja meg az elismerést. Attól is rosszul érzi magát, ha bírálják, mert retteg attól, hogy hibázik.
A társfüggőt represszió is kínozza, ami azt jelenti, hogy retteg attól, hogy megtudja, milyen is valójában. Ez a gyerekkorból jött vele, amiben gyakran hibáztatták, éppen ezért gyakran érez bűntudatot magában, és kiszorítja a pozitív érzéseket, mert fél, hogy azt valaki megtorolja.
A kényszeresség is jellemző a társfüggőre. Állandóan mások problémája miatt izgatja magát, és megrögzötten ellenőrzi az embereket. Az okoz neki érzelmi kielégülést, ha megtudja, hogy mások mit hibáztak el. Kényszeresen dolgozik, spórol, vagy éppen költekezik, egyszerűen nem találja a középutat.
A kontrollálás is tipikus a társfüggőknél. Ő akarja megmondani mindenkinek, hogy hogyan viselkedjenek, és nem tűri, ha eltérnek az ő életképétől. Miközben ő befolyásolja a családja viselkedését, azt hiszi, hogy ez pont fordítva van, és őt kontrollálják.
A társfüggők tagadásban is élnek. Hajlamosak a problémákat félvállról venni, olyan általánosságokkal nyugtatni magukat, hogy csak egy kis semmiség az egész, holott valójában igen komoly bajról van szó.
Mivel a társfüggő nagyon fél az elutasítástól, ezért a dependencia is jellemző rá. Képes eltűrni a legnagyobb visszaéléseket is, például azt, hogy megcsalják. Nem képes szeretni önmagát, és ezért azt hiszi, hogy más sem szereti önmagáért, ráadásul biztos benne, hogy képtelen lenne önálló életre ezért csak tűr, amíg a másik fél el nem hagyja.
A kommunikációs zavar is teljesen jelen van az életükben, elvégre nem azt mondják, amit valójában gondolnak, és elhiszik inkább azt, amit kimondanak. Gyakran hazudnak, és ezt kegyes dolognak gondolják. A véleményüket sem hajlandóak kifejteni, amíg előttük nem mondta el valaki a sajátját, és ha úgy érzi, hogy kényes témába vágott, gyorsan kihátrál a beszélgetésből.Habár a társfüggő gyakran hangoztatja, hogy már nem bírja elviselni a családtagjai megnyilvánulásait, még is addig tűr, amíg egyszer csak ki nem robban, és teljesen intoleránssá válik.
Bizalomhiány is kínozza a társfüggőt. Képtelenek megbízni a barátaiban, családjába, ha azok szembesítik azokkal a dolgokkal, amikkel ő nem akar szembesülni, ezért inkább olyanokban bízik, akikben nem kéne.
Az ilyen ember, ijedtséget, félelmet is érez. Fél, hogy valaki haragszik rá, hogy elhagyják, ha kimutatja a haragját, ezért inkább elfojtja a haragérzetét.
A társfüggőnél szexuális problémák is fellépnek. Hajlamos az ágyban is a gondviselő szerepét felölteni, és a szexben próbálja feloldani az elfojtott haragját, félelmét. Az intim együttlétet gyakran nem élvezi, mert fél, hogy elveszti a kontrollt, soha nem mondja el, hogy ő mire vágyik. A szexet csak a házasélet szükséges rossz elemeként kezeli, és gyakran hivatkozik betegségre, hogy „megússza” azt.
Mivel a társfüggőség a gyerekkorban alakul ki, ezért sokszor az ebben szenvedőknek lojalitási problémái vannak, mert szeretne a családjához tartozni, mégis idegesíti, ha a szülei, testvérei meg akarják mondani, hogy mit csináljon.
A társfüggőség nagyon tönkreteszi az embert, ezért egy idő után már teljesen belerokkan, depressziós lesz, és az öngyilkosság is megfordul a fejében. Véget ugyan nem vetnek az életüknek, de rendszerint alkoholisták, vagy gyógyszerfüggők lesznek, és elhanyagolják a napi teendőiket, családjukat.A legtöbbször nőket sújtó betegségnek, a mai siker- és teljesítményorientált világunk nem igazán kedvez, mégis, aki ebben szenved az azt teheti, hogy elkezdi fejleszteni az önismeretét és személyiségét.
A társfüggőség csak akkor változtatható meg, ha az ember elhiszi magáról, hogy képes a változásra, és van elég ereje ahhoz, hogy megtanulja az új megküzdési mechanizmusokat.
(Forrás: lelkititkaink.hu)
Hozzászólások