Mi történik a testünkben mikor csiklandoznak minket?
Csiklandozás közben azért nevetünk, mert agyunk két különböző területe egyszerre kap erős stimulációt.
A bőrünk alatt több milliónyi idegvégződés található, melyek folyamatosan jeleket küldenek az agyunknak. Érzékelik például, ahogy a pulóverünk címkéje szurkálja a nyakunkat, vagy ahogy az ujjaink között tartott papír felülete sima. Mikor egy ilyen ingert érzékelnek az idegvégződések és az elágazó fehér sejtek, akkor az agyunkban két terület stimulálódik. Az egyik a szomatoszenzoros kéreg, a másik pedig az elülső cingulált kéreg, mely a kellemes érzések közvetítéséért és feldolgozásáért felelős. Csiklandozás esetén ez a két terület egyszerre, intenzíven kap stimulációt, mely nevetésre késztet minket, tehát ennek a reakciónak szinte semmi köze nincsen a valós boldogsághoz.
A csiklandozást, mint cselekményt az evolúció során fejlesztette ki magának az ember. Ahhoz, hogy viszonylag békességben éljenek egymás mellett az emberek, mindig kell egy két "eszköz", amit bevethet annak érdekében, hogy megtörje a jeget a másik fél irányába, vagy valamilyen módon kontaktusba kerüljön vele. Az evolúció hajnalán szűkebb csoportokban kezdték el az emberek ezt a cselekményt, mikor barátságosan szerették volna a másik tudtára adni erő fölényüket. Ekkor nem volt jelent semmiféle agresszió, ám mikor a egyik ember a csiklandozással nevetésre kényszerítette a másikat, gyakorlatilag átélhette a győzelem mámorát, míg a csiklandozott fél a legyőzöttséget. Innen ered az a reakciónk is, hogy védekezni próbálunk és megpróbáljuk lefogni a másik kezét, eltolni magunktól.
(forrás: howitworks)
A bőrünk alatt több milliónyi idegvégződés található, melyek folyamatosan jeleket küldenek az agyunknak. Érzékelik például, ahogy a pulóverünk címkéje szurkálja a nyakunkat, vagy ahogy az ujjaink között tartott papír felülete sima. Mikor egy ilyen ingert érzékelnek az idegvégződések és az elágazó fehér sejtek, akkor az agyunkban két terület stimulálódik. Az egyik a szomatoszenzoros kéreg, a másik pedig az elülső cingulált kéreg, mely a kellemes érzések közvetítéséért és feldolgozásáért felelős. Csiklandozás esetén ez a két terület egyszerre, intenzíven kap stimulációt, mely nevetésre késztet minket, tehát ennek a reakciónak szinte semmi köze nincsen a valós boldogsághoz.
A csiklandozást, mint cselekményt az evolúció során fejlesztette ki magának az ember. Ahhoz, hogy viszonylag békességben éljenek egymás mellett az emberek, mindig kell egy két "eszköz", amit bevethet annak érdekében, hogy megtörje a jeget a másik fél irányába, vagy valamilyen módon kontaktusba kerüljön vele. Az evolúció hajnalán szűkebb csoportokban kezdték el az emberek ezt a cselekményt, mikor barátságosan szerették volna a másik tudtára adni erő fölényüket. Ekkor nem volt jelent semmiféle agresszió, ám mikor a egyik ember a csiklandozással nevetésre kényszerítette a másikat, gyakorlatilag átélhette a győzelem mámorát, míg a csiklandozott fél a legyőzöttséget. Innen ered az a reakciónk is, hogy védekezni próbálunk és megpróbáljuk lefogni a másik kezét, eltolni magunktól.
(forrás: howitworks)
Hozzászólások