Milyen módszerrel lágyíthatjuk meg mások szívét?
A kedvességtotemünk elárulja, hogy huncutkodással, bociszemekkel vagy a legédesebb mosolyunkkal próbáljuk-e meg elkerülni a felelősségvonást.
Hiába kerüljük a konfliktust, vitákat, felelősségre vonást, mert emberek vagyunk, akik nem tökéletesek, tehát az életben bármikor előfordulhat, hogy valakivel nem értünk egyet, esetleg hibát követünk el, amiért elővesz a főnök, vagy valaki más orrol meg ránk, mert elfelejtettünk egy ígéretet.
Az ilyen, és ezekhez hasonló, szituációkban megpróbáljuk meglágyítani a másik szívét. Tehetjük ezt a legszebb mosolyunkkal, nagy kiskutya szemekkel, hárítással, huncutkodással. Ha még nem tudjuk, hogy esetünkben mi a legjobb módszer arra, hogy elkerüljük a felelősségre vonást, akkor ezt elárulja a kedvességtotemünk.
Azt, hogy melyik a bennünk élő gyermek kedvességtoteme, egy könnyű személyiségteszttel deríthetjük ki. Nézzük meg jól a lenti képet, és válasszuk ki azt a lapot, amelyiket a legközelebb érezzük magunkhoz!
1. Ha a tündéri kiskutya tetszik a legjobban, akkor a gyermeki énünk őszinte, odaadó. Jellemző ránk, hogy önzetlenül szeretünk, de igényeljük, hogy állandóan figyeljenek ránk és szeressenek. Sokáig türelmesek vagyunk, ám ez megváltozik, amikor úgy érezzük, hogy nem törődnek velünk eleget.
Ha azt vesszük észre, hogy elhanyagolnak, akkor gondoskodunk arról, hogy ez megváltozzon. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy le fognak szidni a figyelemfelkeltő megmozdulásunkért. Igaz, a kilátásba helyezett letolás eleve nyomaszt, de ez nem állít meg minket abban, hogy véghez vigyük a tervünket, mert addig sem unatkozunk.
Amikor eljön a számonkérés pillanata, akkor látványosan összezuhanunk, bűnbánóan bocsánatot kérünk, majd egy másodperc alatt ölelgetni való, kedveskedő, szeretetgombóccá változunk. Ilyenkor már senki nem képes haragudni ránk.
Ha sikerül meglágyítanunk mások szívét, és az érintettek megbocsátják a bűnünket, akkor örömünkben madarat lehetne fogatni velünk. Mindemellett az is igaz ránk, hogy egy pillanat alatt képesek vagyunk megfeledkezni a kellemetlenségekről.
2. Ha a aranyos kismalacra esett a választásunk, akkor mosolygós, huncut, bolondos, szeretetre méltó gyermeki én lakózik bennünk. Igazán szerencsésnek érezhetjük magunkat, mert képesek vagyunk ösztönösen megnevettetni az embereket.
Számunkra nagyon fontos, hogy élvezzük az életet. Ehhez elengedhetetlen a nyugodt légkör és a jókedv. Általában eszünkbe se jut olyasmi, hogy rossz fát tettünk a tűzre. Maximum az lesz gyanús, hogy a körülöttünk lévők kevesebbet mosolyognak.
Nem töprengünk sokat azon, hogy mi lelhette a borongós hangulatú ismerőseinket, hanem próbálunk kedves bohóckodással enyhíteni a helyzeten. Egyáltalán nem bánjuk, ha mások jót kacagnak rajtunk, sőt, még rá is játszunk a szerepünkre, mert nagyon szeretnénk meglágyítani mások szívét. Nekünk csak az számít, hogy jól érezhessük magunkat.
3. Ha az édes kiscicát érezzük a legközelebb a szívünkhöz, akkor az alaptermészetünk a kedvesség és a függetlenség egyfajta egyedi keveréke. Ez a különleges egyveleg tesz minket titokzatossá, kiismerhetetlenné.
A bennünk rejtőző gyermeki én igényli a gyengédséget, a játékot, a gondoskodást, de csak akkor, ha éppen ilyen a hangulatunk, és hajlandóak vagyunk tudomást venni a körülöttünk lévő világról. Jól tudjuk, hogy sok mindent megengedhetünk magunknak azokkal szemben, akik elfogadnak.
Ezt bűntudat nélkül kihasználjuk, ám akkor duzzogunk, ha esetleg számon kérik rajtunk a viselkedésünket. Ilyenkor úgy érezzük, hogy igazságtalanság történt velünk, és sugárzik belőlünk a megbántottság, hiszen nem tettünk semmi rosszat, mégis mi vagyunk meghurcolva.
Természetesen ehhez hozzátartózik az is, hogy minket nem szeretnek eléggé, ezért egy időre eltűnünk a világ szeme elől, kivárjuk a vihar végét, majd kihasználjuk azt a pillanatot, amikor egy szeretetrohammal meglágyíthatjuk a másik fél szívét.
4. Abban az esetben, ha az aranyos sünit választottuk a képről, akkor a bennünk élő gyermeki énünk annyira vágyakozik a szeretetre, olyan érzékeny és félénk, hogy úgy érzi, hogy jobban teszi, ha előre védekezik, mert nem szeretne megsérülni.
A viselkedésünkkel azt kommunikáljuk a felszínes szemlélőknek, hogy mogorva, veszélyes teremtések vagyunk, akihez jobb nem közelíteni, mert könnyen megsérülhet az illető. Jellemző ránk, hogy elrejtőzünk, csendben tesszük a dolgunkat és védekezünk.
A konfliktusaink általában a félreértett magatartásunkból alakulnak ki. Ilyen helyzetben gyakran a látszólagos barátságtalanságunkat, bántónak tűnő megjegyzéseinket kifogásolják az emberek. Ha ezzel olyasvalaki jön, aki nem áll közel hozzánk, akkor leperegnek rólunk a szavai.
Amikor viszont attól a személytől kapjuk a fejmosást, aki rendkívül fontos a számunkra, akkor az már nem hagy hidegen, hanem megnyílunk az illető előtt, és a végtelenségig ellágyítjuk a szívét azzal, hogy őszintén megmutatjuk neki az érzékeny, sérülékeny lelkünket.
5. Ha a kismajomra esett a választásunk, akkor kíváncsi, bohókás, de ugyanakkor bölcs és találékony gyermeki én rejtőzik bennünk. Jellemző ránk, hogy ártatlan érdeklődéssel figyeljük a körülöttünk zajló eseményeket.
Abban az esetben, ha egy lehetőség felkelti a kíváncsiságunkat, esetleg könnyed szórakozással kecsegtet, akkor boldogan belevetjük magunkat a játékba úgy, hogy közben nem törődünk a szabályokkal. Ezt nyugodtan megtehetjük, mert a természetes bölcsességünk miatt tudjuk, hogy úgyis ki tudjuk magyarázni a viselkedésünket.
Ha felelősségre vonnak, akkor sem csüggedünk, mert az emberek meglágyítására a módszerünk az őszinte, ártatlan meglepettség, a bohóckodás, a gyengéd engesztelés, a nevettetés, de a szívszaggató bűnbánat is beválik. A palettánk széles, tehát nekünk csak ki kell választanunk azt a „fegyvert”, amivel megbékíthetjük az adott személyt.
6. Ha a kiskacsát éreztük a legközelebb a szívünkhöz, akkor a nyugodtságunk csak a felszín, mert belülről hajt az a vágy, amivel szeretnénk megismerni az egész világot. A bennünk rejtőző gyermeki én bájos, könnyed, kíváncsi, ami néha zavarba ejtő.
Jellemzően kerüljük a konfliktust. Nem várjuk meg, míg másokból kitör a nemtetszés, hanem a lehető leggyorsabban megpróbálunk békésebb vizekre evezni, hogy onnan figyeljük az eseményeket.
Abban az esetben, ha ez a taktika kudarcba fullad, akkor elővesszük az elbűvölő, szeretetre méltó esetlenségünket, mert ezzel lágyíthatjuk meg a legkönnyebben mások szívét. Próbáljuk kedves, aranyos, törékeny, ijedt teremtésnek feltüntetni magunkat, aki nem is sejti, hogy rosszat csinált.
Ez azonban csak szerep, mert legbelül alig várjuk, hogy szabadulhassunk a kínos szituációból, és végre abban a békés közegben lehessünk, ahol a lehető leggyorsabban elfeledhetjük ezt az egész rémes emléket.
(Forrás: noiportal.hu)
Hiába kerüljük a konfliktust, vitákat, felelősségre vonást, mert emberek vagyunk, akik nem tökéletesek, tehát az életben bármikor előfordulhat, hogy valakivel nem értünk egyet, esetleg hibát követünk el, amiért elővesz a főnök, vagy valaki más orrol meg ránk, mert elfelejtettünk egy ígéretet.Az ilyen, és ezekhez hasonló, szituációkban megpróbáljuk meglágyítani a másik szívét. Tehetjük ezt a legszebb mosolyunkkal, nagy kiskutya szemekkel, hárítással, huncutkodással. Ha még nem tudjuk, hogy esetünkben mi a legjobb módszer arra, hogy elkerüljük a felelősségre vonást, akkor ezt elárulja a kedvességtotemünk.
Azt, hogy melyik a bennünk élő gyermek kedvességtoteme, egy könnyű személyiségteszttel deríthetjük ki. Nézzük meg jól a lenti képet, és válasszuk ki azt a lapot, amelyiket a legközelebb érezzük magunkhoz!
1. Ha a tündéri kiskutya tetszik a legjobban, akkor a gyermeki énünk őszinte, odaadó. Jellemző ránk, hogy önzetlenül szeretünk, de igényeljük, hogy állandóan figyeljenek ránk és szeressenek. Sokáig türelmesek vagyunk, ám ez megváltozik, amikor úgy érezzük, hogy nem törődnek velünk eleget.Ha azt vesszük észre, hogy elhanyagolnak, akkor gondoskodunk arról, hogy ez megváltozzon. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy le fognak szidni a figyelemfelkeltő megmozdulásunkért. Igaz, a kilátásba helyezett letolás eleve nyomaszt, de ez nem állít meg minket abban, hogy véghez vigyük a tervünket, mert addig sem unatkozunk.
Amikor eljön a számonkérés pillanata, akkor látványosan összezuhanunk, bűnbánóan bocsánatot kérünk, majd egy másodperc alatt ölelgetni való, kedveskedő, szeretetgombóccá változunk. Ilyenkor már senki nem képes haragudni ránk.
Ha sikerül meglágyítanunk mások szívét, és az érintettek megbocsátják a bűnünket, akkor örömünkben madarat lehetne fogatni velünk. Mindemellett az is igaz ránk, hogy egy pillanat alatt képesek vagyunk megfeledkezni a kellemetlenségekről.
2. Ha a aranyos kismalacra esett a választásunk, akkor mosolygós, huncut, bolondos, szeretetre méltó gyermeki én lakózik bennünk. Igazán szerencsésnek érezhetjük magunkat, mert képesek vagyunk ösztönösen megnevettetni az embereket.
Számunkra nagyon fontos, hogy élvezzük az életet. Ehhez elengedhetetlen a nyugodt légkör és a jókedv. Általában eszünkbe se jut olyasmi, hogy rossz fát tettünk a tűzre. Maximum az lesz gyanús, hogy a körülöttünk lévők kevesebbet mosolyognak.
Nem töprengünk sokat azon, hogy mi lelhette a borongós hangulatú ismerőseinket, hanem próbálunk kedves bohóckodással enyhíteni a helyzeten. Egyáltalán nem bánjuk, ha mások jót kacagnak rajtunk, sőt, még rá is játszunk a szerepünkre, mert nagyon szeretnénk meglágyítani mások szívét. Nekünk csak az számít, hogy jól érezhessük magunkat.
3. Ha az édes kiscicát érezzük a legközelebb a szívünkhöz, akkor az alaptermészetünk a kedvesség és a függetlenség egyfajta egyedi keveréke. Ez a különleges egyveleg tesz minket titokzatossá, kiismerhetetlenné.A bennünk rejtőző gyermeki én igényli a gyengédséget, a játékot, a gondoskodást, de csak akkor, ha éppen ilyen a hangulatunk, és hajlandóak vagyunk tudomást venni a körülöttünk lévő világról. Jól tudjuk, hogy sok mindent megengedhetünk magunknak azokkal szemben, akik elfogadnak.
Ezt bűntudat nélkül kihasználjuk, ám akkor duzzogunk, ha esetleg számon kérik rajtunk a viselkedésünket. Ilyenkor úgy érezzük, hogy igazságtalanság történt velünk, és sugárzik belőlünk a megbántottság, hiszen nem tettünk semmi rosszat, mégis mi vagyunk meghurcolva.
Természetesen ehhez hozzátartózik az is, hogy minket nem szeretnek eléggé, ezért egy időre eltűnünk a világ szeme elől, kivárjuk a vihar végét, majd kihasználjuk azt a pillanatot, amikor egy szeretetrohammal meglágyíthatjuk a másik fél szívét.
4. Abban az esetben, ha az aranyos sünit választottuk a képről, akkor a bennünk élő gyermeki énünk annyira vágyakozik a szeretetre, olyan érzékeny és félénk, hogy úgy érzi, hogy jobban teszi, ha előre védekezik, mert nem szeretne megsérülni.
A viselkedésünkkel azt kommunikáljuk a felszínes szemlélőknek, hogy mogorva, veszélyes teremtések vagyunk, akihez jobb nem közelíteni, mert könnyen megsérülhet az illető. Jellemző ránk, hogy elrejtőzünk, csendben tesszük a dolgunkat és védekezünk.
A konfliktusaink általában a félreértett magatartásunkból alakulnak ki. Ilyen helyzetben gyakran a látszólagos barátságtalanságunkat, bántónak tűnő megjegyzéseinket kifogásolják az emberek. Ha ezzel olyasvalaki jön, aki nem áll közel hozzánk, akkor leperegnek rólunk a szavai.
Amikor viszont attól a személytől kapjuk a fejmosást, aki rendkívül fontos a számunkra, akkor az már nem hagy hidegen, hanem megnyílunk az illető előtt, és a végtelenségig ellágyítjuk a szívét azzal, hogy őszintén megmutatjuk neki az érzékeny, sérülékeny lelkünket.
5. Ha a kismajomra esett a választásunk, akkor kíváncsi, bohókás, de ugyanakkor bölcs és találékony gyermeki én rejtőzik bennünk. Jellemző ránk, hogy ártatlan érdeklődéssel figyeljük a körülöttünk zajló eseményeket.Abban az esetben, ha egy lehetőség felkelti a kíváncsiságunkat, esetleg könnyed szórakozással kecsegtet, akkor boldogan belevetjük magunkat a játékba úgy, hogy közben nem törődünk a szabályokkal. Ezt nyugodtan megtehetjük, mert a természetes bölcsességünk miatt tudjuk, hogy úgyis ki tudjuk magyarázni a viselkedésünket.
Ha felelősségre vonnak, akkor sem csüggedünk, mert az emberek meglágyítására a módszerünk az őszinte, ártatlan meglepettség, a bohóckodás, a gyengéd engesztelés, a nevettetés, de a szívszaggató bűnbánat is beválik. A palettánk széles, tehát nekünk csak ki kell választanunk azt a „fegyvert”, amivel megbékíthetjük az adott személyt.
6. Ha a kiskacsát éreztük a legközelebb a szívünkhöz, akkor a nyugodtságunk csak a felszín, mert belülről hajt az a vágy, amivel szeretnénk megismerni az egész világot. A bennünk rejtőző gyermeki én bájos, könnyed, kíváncsi, ami néha zavarba ejtő.
Jellemzően kerüljük a konfliktust. Nem várjuk meg, míg másokból kitör a nemtetszés, hanem a lehető leggyorsabban megpróbálunk békésebb vizekre evezni, hogy onnan figyeljük az eseményeket.
Abban az esetben, ha ez a taktika kudarcba fullad, akkor elővesszük az elbűvölő, szeretetre méltó esetlenségünket, mert ezzel lágyíthatjuk meg a legkönnyebben mások szívét. Próbáljuk kedves, aranyos, törékeny, ijedt teremtésnek feltüntetni magunkat, aki nem is sejti, hogy rosszat csinált.
Ez azonban csak szerep, mert legbelül alig várjuk, hogy szabadulhassunk a kínos szituációból, és végre abban a békés közegben lehessünk, ahol a lehető leggyorsabban elfeledhetjük ezt az egész rémes emléket.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások