Milyen táplálékra van szükségem?

Az emberek nemcsak színben, alakban, nagyságban, korban különböznek egymástól, hanem alapvető életigényeikben is. Más szükséges a fiatal, növőfélben levő szervezetnek, és más az idősn­ek, mást kívánnak a forró égöv alatt élők, megint mást a hideggel küszködök. De még egyazon éghajlaton élő, egyforma korú emberek igénye is eltér egymástól aszerint, hogy mivel foglalkoznak, milyen munkát végeznek. Ezeket az igényeket elégítik ki az évszázadok során kialakult táplálkozási szokások; ismernünk kell tehát néhány alapszabályt, amire támaszkodhatunk. Szervezetünk fogyaszt energiát alvás vagy pihenés közben is. Szervezetünk ezen idő alatt is „üzemel", természetesen lassúbb ütemben, kevesebb energiát fogyasztva, mint amikor mozgunk, dolgozunk. A mozgás mértékétől függően növekszik táplálkozási szükségletünk is amihez a receptek a következőek: minél nehezebb munkát végzünk. s minél mostohább körülmények között, annál erősebben kell szervezetünket „fűteni".

A táplálkozásnak azonban nem csupán üzemanyagszerep jut létünkben. Amint ezt már legtöbben tudják, szervezetünk állandóan kopik, ezt a kopást valahonnan pótolni kell. Ez a feladat is a táplálkozásra hárul.

A fiatal, növekvő szervezetnek pedig éppenséggel kétszeres az igénye: nemcsak a kopást kell pótolnia, de a szükséges építőanyagot is szállítania kell a növekedéshez. Ezzel magyarázható a kamaszok hatalmas étvágya. Ne lepődjünk tehát meg, ha a növésben levő gyerek - főleg a fiú - többszörösét fogyasztja annak, amit édesapja megeszik. Ugyanez a túlzott táplálkozás azonban fejlett, felnőtt korban káros: az oka hormonzavar vagy egyszerűen rossz szokás is lehet. A túlzott étvágy okát haladéktalanul fel kell deríteni: ha szervi baj, gyógyítani kell, ha rossz szokás, fegyelmeznünk kell magunkat. Az idősebb, öregedő szervezet számára a kövérség egyenesen káros, mert a felesleges kilók megterhelik a szívet, a lábat, nagyobb munkára késztetik a tüdőt és egyéb szerveinket, ami előbb-utóbb betegséghez vezet.

Nagyanyáink korában még divatosak voltak a túlzott lakmározások, és sértésnek számított, ha a vendégek nem pusztítottak el mindent az utolsó morzsáig. Ma már neveletlenségnek számít, ha a háziasszony erőszakoskodik a vendéggel, hogy többet fogyasszon, mint amennyi jólesik. A mai háziasszony inkább azzal akar kitűnni, hogy újdonságot, egyéni ötletekkel tarkított fogasokat kínál, alkalmazkodva az idő és hely lehetőségeihez. A régi magyar konyha zsíros, fűszeres ételekből állott, ma már figyelembe vesszük, hogy vendégeink meg akarják őrizni, nem pedig szaporítani kilóikat, ha ugyan nem fogyókúráznak. Ezért divatba jöttek a könnyű, franciás ételek, szívesen adunk többfajta salátát, ételkülönlegességet is. Ez a változás korántsem a minőségét rontja, inkább szélesíti az étlapot, változatossá teszi a étkezést.

A történelmi változások is nyomot hagytak a magyar szokásokon, a magyar konyhán. A törököktől származik több, ma már mindennapivá vált ételünk, mint például a pogácsa, a mézeskalács. Mátyás király felesége, Beatrix nemcsak olasz mesterem­bereit, olasz udvartartását hozta magával, de olasz szokásait, olasz szakácsait is: nekik köszönhetjük a vöröshagymát, a pulykát, a zsemlefélékét, sőt a sajtféléket is. De ugyanígy hatott a magyar konyhára a hosszú osztrák uralom, majd a XX. század elejétől - amikor gyakoribbá váltak az utazások - meghonosodtak egyes francia, angol ételek is. Ezek közül sokat annyira megszoktunk, hogy ma már tősgyökeres magyar ételnek tartjuk őket. Érdemes tehát túlnézni határainkon, és ha ízlik valamilyen idegén étel, iktassuk be mindennapi étrendünkbe.

Szervezetünket azonban nem elégíti ki, ha csupán változatos rendre törekszünk és elegendő kalóriát fogyasztunk, hanem ügyelnünk kell arra is, hogy a különböző tápanyagokat megfelelő arányban fogyasszuk, étrendünkön ezek egyensúlya uralkodjék. A zsírok, a szénhidrátok mellett szüksége van szervezetünknek ásványi anyagokra, vitaminokra is.

Kétféle fehérjét különböztetünk meg: növényi és állati fehérjét. Szervezetünk alapanyaga maga is fehérje. Az emésztés során a számtalan vegyületből összetett fehérjék közül az aminosavak szabadulnak fel. Feladatuk a szervezet építése, fenntartása. A feleslegesen felvett fehérjét a szervezet elégeti, nem raktározza el túlzott fehérjefogyasztás tehát szükségtelen. Az elfogyasztott növényi és állati fehérjék álljanak egymással arányban, hogy kiegészítsék, fokozzák egymás hatását. Különösen fontos a fehérjefogyasztás gyermekkorban: a hiányos fehérjeellátás szegénységet, növekedési zavart, a gyerek fogyását okozhatja.