Minden idők legbizarrabb postacsomagjai

Havat, macskát, bankot, de embert is adtak már fel a postán.Az internet és okostelefon korában lassan eltűnnek a kézzel írt levelek, képeslapok, táviratok, a postai szolgáltatásokat pedig leginkább csomagok feladására és fogadására használják az emberek, akiknek szigorú szabályok írják elő, hogy mit és hogyan dobozolhatnak be.

Ez azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a feladók még ma is elképesztően bizarr dolgokat adjanak fel a postán, ám az is igaz, hogy a múltban sokkal lazábban vették a postaszolgálatok előírásait.

Napjaink legfurcsább küldeményei: Egy üzletember rájött, hogy azok számára, akik olyan helyen élnek, ahol egész évben nem havazik, a hó valami nagyon különleges dolgot jelent, ezért kitalálta, hogy olvadásmentesen lezárt postai csomagként havat küld Massachusettsből az érdeklődőknek.

Akkor sem kell sokat kutakodni, ha valami gonosz meglepetéssel „kedveskedne” a haverjainak, ugyanis egy cég arra specializálódott, hogy tréfás ajándékként állati ürüléket szállítsanak ki a megadott címre. Az ezzel kapcsolatos szabályozás kiskapuit kijátszó cégnél akár elefánt, tehén, gorilla vagy valami más állat végtermékét is fel lehet adni.

Amerikában és Angliába arra is van legális lehetőség, hogy emberi vagy állati hamvakat postázzanak. Ehhez az egyetlen előírás a jól lezárt dupla doboz. Ha valaki kókuszdiót adna fel a postán, annak még ennyi követelményt se kell teljesítenie, ugyanis elég sok kókuszdió szeli át a kontinenseket mindenféle csomagolás nélkül úgy, hogy csak a héján szerepel a címzés és a bélyegzés. A legtöbb kókuszküldeményt Hawaiin adják fel, ahol kifejezetten erre a célra jött létre a Post-A-Nut elnevezésű szolgáltatás, amit a turistáknak ajánlanak.

További bizarr postai küldemény például a szarvassípcsont, a nagy guriga romlott sajt, egy adag romlott hal, fatönk, műláb, de arra is akadt már példa, hogy valaki egy guriga vécépapírt postázott.

Macska a csomagban: Az 1890-ben években dolgozták ki New Yorkban a pneumatikus nyomással működő csőpostahálózatot, aminek első használatakor leveleket és Bibliát kézbesítettek. Mivel ez nem volt elég izgalmas a kezelők számára, ezért úgy döntöttek, hogy a következő csomag egy élő macska lesz.

Szerencsére a macska túlélte, hogy nagy sebességgel kilőtték egyik helyről a másikra a kanyargós hálózatban, de a célállomáson elég megviselt állapotban pihent néhány percet, aztán úgy döntött, hogy jobban jár, ha elrohan. Ezt követően aranyhalat, kutyát, egeret, majmot, tengerimalacot és kakast is sikerült postáznia a valószínűleg unatkozó csőpostakezelőknek.

Ha azonban valaki azt gondolja, hogy ilyesmi ma már nem fordulhat elő, akkor téved, mert igaz, hogy a csőtől megkímélik az állatokat, viszont még mindig évente több százezer kiscsibét adnak fel dobozokban a postán, arra számítva, hogy a tojásból kikelt kis szárnyasok kibírnak néhány napot élelem és víz nélkül.

Az ember, aki imádta feladni magát: A feltűnési viszketegségben szenvedő W. Reginald Bray éveken át szórakozott a postával. Az angol férfi véletlenszerűen választott, furcsa tárgyakat (félig szívott szivart, serpenyőket, nyúlkoponyát, a kutyáját) adott fel azért, hogy megfigyelje, kézbesíti-e azokat a posta. Egy alkalommal saját magát adta fel, majd várta, hogy kiszállítsák a megadott címre.

Szabad akart lenni az önmagát feladó rabszolga: A 33 éves Henry Brown virginiai rabszolgaként élt, amikor 1849-ben elege lett a kizsákmányolásból, és úgy döntött, hogy kezébe veszi a sorsát. A férfi azt találta ki, hogy egy jó nagy dobozban megpróbálja feladni magát a postán.

Brown arra költötte a megtakarított pénzét, hogy a postai dolgozók némi enni- és innivalóval bedobozolják, majd elküldjék egy olyan országba, ahogy szabad emberként folytathatja az életét. A férfi elérte a célját, ugyanis 27 óra utazás után, bár meggyötört állapotban, de szabad emberként szállhatott ki a dobozból Philadelphiában. Brown később Angliába költözött, ahol bűvészként dolgozott.A valaha feladott leghatalmasabb csomag: 1916-ban a vállalkozó W. H. Coltharp úgy döntött, hogy egy egész bankot ad fel a postán, méghozzá téglánként. Coltharp a vernali bankot építtette fel Utah-ban, ám kiderült, hogy ehhez minőségi téglát csak 200 kilométerrel távolabbról tud szerezni.

A vállalkozó úgy döntött, hogy nem teherautókon hozatja el a 80 ezer téglát, hanem inkább a postán, 22 kilós csomagként küldeti el magának azokat. A helyi postának egy idő után elege lett ebből, de ahelyett, hogy felszólították volna Coltharpot, hogy fejezze be ezt az őrültséget, inkább felemelték a súlyhatárt 90 kilóra, hogy legalább gyorsabban végezzenek a kiszállítással.

A legfurcsább küldemény a miniszterelnöknek: Az 1516-ban alapított Royal Post csomagküldő cég sok mindent látott már az elmúlt több, mint 500 évben. Az élő állatok, köztük olyan veszélyes példányokkal, mint a skorpió, feladása rendszeresnek mondható, de arra is volt példa, hogy emberek szállíttatták ki magukat egy megadott címre.

Ez történt 1909-ben, amikor két szüfrazsett, Miss Solomon és Miss McLellan úgy döntött, hogy a Royal Mail szolgálatait veszi igénybe.

A két hölgy a Downing Street 10-es szám alá vitette magát, hogy személyesen beszélhessenek Herbert Asquith miniszterelnökkel. A Royal Mail teljesítette kiszállítást, amivel minden rendben ment addig, amíg a Downing Street alkalmazottja azt nem mondta, hogy nem veszi át a küldeményt. A kiszállító kénytelen volt visszavinni a két nőt a kiindulópontra.

Értékes gyémántok a postán: A legdrágább tárgy, amit valaha postára adtak, az elátkozott Hope-gyémánt volt, amit Harry Winston adományozott a Smithsonian Intézet Nemzeti Drágakőgyűjteményének 1958 novemberében. A csomagot egymillió dollárt érő biztosítással, 145 dollárért adták fel New Yorkból Washingtonba.

Egy másik híres drágakövet, a 3100 karátos, félkilónál is többet nyomó Cullinan gyémántot, Dél-Afrikából küldték Angliába, VII. Edward király ajándékának szánva. A hosszú és veszélyes úton extrém módon védték a csomagot a tolvajoktól, a hajóutat detektívek és testőrök biztosították, de ez sem volt elég, ugyanis az egész út csak félrevezetésként szolgált.

A Cullinan gyémánt valójában Londonban, egyszerű kartondobozban postázták. A drágakő szerencsésen célba ért, és a mai napig a király jogar és korona dísze.Gyerekekre ragasztott bélyegek: A múltban akadtak olyan szülők, akik ahelyett, hogy elkísérték volna a gyereküket oda, ahova mennie kellett, inkább feladták őket postán. A gyerekek megfelelő mennyiségű bélyeggel a ruhájukon szálltak be a postakocsiba, hogy a postás házhoz szállítsa őket.

Amikor a Parcel Post Service 1913-ban megkezdte a csomagszállítói működését az Egyesült Államokban, akkor a feladónak nem kellett elmennie a postára az 5 kilónál könnyebb csomagokkal, ugyanis a posta háztól háztól vitte azokat.

Ezt használta ki az Ohióban élő Jesse és Mathilda Beaug, akik postai csomagként adták fel a pont 5 kilót nyomó, 8 hónapos fiukat, akit a gyerek nagymamájához küldtek, 50 dolláros biztosítással. A gyermek szerencsésen megérkezett a nagyihoz.

1914-ben 5 kilóról 23-ra emelték a súlyhatárt, aminek eredményeként még több szülő döntött úgy, hogy postai csomagként küldi el a gyermekét A pontból B pontba. Ekkor került be a hírekbe az 5 éves Charlotte May Pierstorff története.

A szülők Grangeville-ből küldték a Lewistonba élő nagymamához a gyereket, amikor az utazás elején rájöttek, hogy a vonatjegynél sokkal olcsóbb a postai csomagküldés. A 22 éves kislány még belefért a súlyhatárba, úgyhogy rátették a megfelelő értékű bélyegeket és feladták, mint csomagot. Egy évvel később megtiltották a gyerekek csomagként való feladását.

(Forrás: divany.hu)