Néma segélykiáltás: Az önvagdosás
A lelki fájdalmakat akarják így kifejezni azok, akik a saját bőrüket kezdik el késsel vagy más éles tárggyal vagdalni. 
Fájdalom, harag, gyász, de rengeteg más, belső érzelem állhat annak a hátterében, hogy valaki kést, borotvát, vagy ollót ragad, és azzal sebet ejt magán. Sok embernek ez értelmetlen, és csak annyit mondanak rá, hogy nem normális az, aki ilyet csinál.
Az önvagdosó emberek motivációját nem szabad ennyivel elintézni, ugyanis ez náluk néma segítségért való kiáltás. Ők azért teszik ezt, mert a lelki fájdalmaikat, fizikai fájdalomra akarják változtatni, mert amíg a vágás nyomán keletkezett seb fáj, nem kell más érzéssel foglalkozniuk.
Ez viszont súlyos méreteket ölthet. Könnyen annyira rászokhat az ember a vagdosásra, hogy az függőséggé változhat, és naponta akár többször is csinálja, arról már nem is beszélve, hogy bár nem akarja mélyen megvágni magát az illető, mégis előfordulhat, hogy olyan mély sebet ejt magán, amit muszáj összevarrni. Emellett még a fertőzés veszélye is fennáll, hiszen egy koszos kés, borotva könnyen okoz nagyobb bajt.
Mivel a belső fájdalommal küzdő, önvagdosók ügyelnek arra, hogy olyan helyen okozzanak maguknak fájdalmat, ami rejtve van a többi ember szeme elől, ezért nagyon nehéz rájönni, hogy valaki ilyesmihez folyamodik.
Ha valaki azon kapja magát, hogy a kés után nyúl, ideje segítséget kérnie, de más módszerrel, amit tényleg meghall a másik ember! A legjobb az, ha az érintett keres valakit, akiben megbízik, és őszintén elmondja neki a dolgot. Ez a személy lehet például orvos, szülő vagy tanár.
Minden kétséget kizáróan ez a lépés lesz a legnehezebb, de egyben ez fogja okozni a legnagyobb megkönnyebbülést is.
A beszéden kívül fontos dolog az is, hogy az önvagdosó tudja azonosítani, hogy mik azok az érzések, amiket akkora teherként él meg, hogy muszáj éles tárgyhoz nyúlnia. Ez akár lehet trauma, egy kapcsolat problémái, vagy esetleg harag is. Amennyiben sikerült rájönni, hogy mi az ok, akkor arról is beszélni kell egy bizalmassal.
Segítséget kérni sose szégyen, még egy szakembertől sem. Azzal az ember belátja, hogy van valami problémája, amivel hajlandó foglalkozni, nem pedig csak megpróbálja elnyomni magában.
Ha először olyan ember segítségét kéri az, aki vagdossa magát, aki nem tud segíteni, akkor sem szabad ennyivel elintézni az ügyet. Fontos, hogy addig keressen valakit az érintett, amíg nem talál olyan személyt, aki tud és hajlandó segíteni.
Segítséget kérni, csak azért, mert mindenki ezt várja, nem elég. A gyógyuláshoz szükség van arra is, hogy az önmagát vagdosó személy, komolyan dolgozzon a megoldáson, ami során új, és biztonságos utakat fog felfedezni arra, hogy megbirkózzon a súlyos belső problémáival.
(Forrás: KamaszPanasz)
Fájdalom, harag, gyász, de rengeteg más, belső érzelem állhat annak a hátterében, hogy valaki kést, borotvát, vagy ollót ragad, és azzal sebet ejt magán. Sok embernek ez értelmetlen, és csak annyit mondanak rá, hogy nem normális az, aki ilyet csinál.
Az önvagdosó emberek motivációját nem szabad ennyivel elintézni, ugyanis ez náluk néma segítségért való kiáltás. Ők azért teszik ezt, mert a lelki fájdalmaikat, fizikai fájdalomra akarják változtatni, mert amíg a vágás nyomán keletkezett seb fáj, nem kell más érzéssel foglalkozniuk.
Ez viszont súlyos méreteket ölthet. Könnyen annyira rászokhat az ember a vagdosásra, hogy az függőséggé változhat, és naponta akár többször is csinálja, arról már nem is beszélve, hogy bár nem akarja mélyen megvágni magát az illető, mégis előfordulhat, hogy olyan mély sebet ejt magán, amit muszáj összevarrni. Emellett még a fertőzés veszélye is fennáll, hiszen egy koszos kés, borotva könnyen okoz nagyobb bajt.
Mivel a belső fájdalommal küzdő, önvagdosók ügyelnek arra, hogy olyan helyen okozzanak maguknak fájdalmat, ami rejtve van a többi ember szeme elől, ezért nagyon nehéz rájönni, hogy valaki ilyesmihez folyamodik.
Ha valaki azon kapja magát, hogy a kés után nyúl, ideje segítséget kérnie, de más módszerrel, amit tényleg meghall a másik ember! A legjobb az, ha az érintett keres valakit, akiben megbízik, és őszintén elmondja neki a dolgot. Ez a személy lehet például orvos, szülő vagy tanár.
Minden kétséget kizáróan ez a lépés lesz a legnehezebb, de egyben ez fogja okozni a legnagyobb megkönnyebbülést is.
A beszéden kívül fontos dolog az is, hogy az önvagdosó tudja azonosítani, hogy mik azok az érzések, amiket akkora teherként él meg, hogy muszáj éles tárgyhoz nyúlnia. Ez akár lehet trauma, egy kapcsolat problémái, vagy esetleg harag is. Amennyiben sikerült rájönni, hogy mi az ok, akkor arról is beszélni kell egy bizalmassal.Segítséget kérni sose szégyen, még egy szakembertől sem. Azzal az ember belátja, hogy van valami problémája, amivel hajlandó foglalkozni, nem pedig csak megpróbálja elnyomni magában.
Ha először olyan ember segítségét kéri az, aki vagdossa magát, aki nem tud segíteni, akkor sem szabad ennyivel elintézni az ügyet. Fontos, hogy addig keressen valakit az érintett, amíg nem talál olyan személyt, aki tud és hajlandó segíteni.
Segítséget kérni, csak azért, mert mindenki ezt várja, nem elég. A gyógyuláshoz szükség van arra is, hogy az önmagát vagdosó személy, komolyan dolgozzon a megoldáson, ami során új, és biztonságos utakat fog felfedezni arra, hogy megbirkózzon a súlyos belső problémáival.
(Forrás: KamaszPanasz)
Hozzászólások