Önpusztító szokások, amiket a Facebookon művelünk
Letargiához vezet, ha az exünk képeit nézegetjük, vagy direkt negatív kiírásokra vadászunk a közösségi oldalon.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne élvezzük ki minden percét! Felesleges azon rágódnunk, hogy mennyi rossz dolog van jelen a hétköznapokban, és mennyivel jobb lehetne minden. A negatív gondolkodás csak odavezet, hogy depresszióba essünk, és semminek sem tudunk örülni.
Ám nemcsak azzal tudjuk elpusztítani magunkat, ha folyton a rosszon rágódunk, hanem azzal is, ha a Facebookon a következő szokások valamelyikét, vagy mindegyikét műveljük.
Az ex képei, és régi üzenetek: A közösségi oldalon könnyen visszanézhetjük a fotóalbumokat, és a közös leveleket is elolvashatjuk, amivel felidézzük azt a boldogságot, amit a volt párunkkal éltünk át.
A rideg valóság azonban akkor jön, amikor végeztünk a nosztalgiával, és ráeszmélünk, hogy ez a múlt, mert szakítottunk a lánnyal, vagy a fiúval. Mivel ez a kapcsolat már történelem, és nem része a jelenünknek, ezért csak elpazaroltuk az időnket.
Az ex új párja: Mi sem örülnénk, ha az új párunk exe kémkedne utánunk csak azért, mert kíváncsi. Fejezzük be a régi párunk, új szerelme iránti kémkedést, mert a tudósok is megmondták, hogy ez csak arra jó, hogy később épülünk fel a szakításból, és a személyiségfejlődésben is gátol.
Számoljuk a születésnapi köszöntést: Semmi értelme annak, hogy idén többen vagy kevesebben köszöntöttek-e fel a közösségi oldalon, mert ez nem mond el semmit arról, hogy jó vagy rossz emberek vagyunk-e. A Facebookos köszöntések már csak azért is hiteltelenek, mert az oldal elárulja, ha egy ismerősünknek születésnapja van. Sokkal többet ér az, aki fejből emlékszik arra, hogy mikor láttuk meg a napvilágot.
Megbotránkozunk a régi kiírásainkon: Elég önpusztító, amikor például öt évvel ezelőtti posztot olvasunk, és rájövünk, hogy mennyi felesleges butaságot tettünk közzé. Emiatt nem kell szégyenkeznünk, hiszen ezen mindenki túlesik! Különben is letörölhetjük az összes korábbi kiírásunkat.
Olyan képeket nézegetünk, amiken a barátaink nélkülünk pózolnak: A legjobb barátunk mással bulizott? A kollégáink együtt kávéztak? Na és? Ezeket a képeket teljesen felesleges nézegetünk, az pedig pláne időpazarlás, ha azon elmélkedünk, hogy mi miért maradtunk ki, hiszen teljesen normális dolog, hogy a barátainknak más barátaik is vannak.
Olyankor posztolunk, amikor nem kellene: Nem muszáj mindent közhírré tenni a közösségi oldalon, főleg olyasmit nem, amire csak egyféle, vagy semmilyen reakciót lehet adni. Ha műtenek, gyászolunk, vizsgázunk, vagy állásinterjún vagyunk, akkor azt tartsuk meg magunknak!
Szomorú kiírás: Mindenkinek lehet jobb és rosszabb napja, ez így természetes, de ezt nem kell kiírni az üzenőfalra! Ha tényleg bajban vagyunk, és nagyon magunk alatt vagyunk, akkor nem egy távoli ismerősünk szánalmára van szükségünk, hanem egy személyes találkozóra, vagy egy hosszú telefonbeszélgetésre azokkal, akik tényleg közel állnak hozzánk.
(Forrás: bien.hu)
Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne élvezzük ki minden percét! Felesleges azon rágódnunk, hogy mennyi rossz dolog van jelen a hétköznapokban, és mennyivel jobb lehetne minden. A negatív gondolkodás csak odavezet, hogy depresszióba essünk, és semminek sem tudunk örülni.Ám nemcsak azzal tudjuk elpusztítani magunkat, ha folyton a rosszon rágódunk, hanem azzal is, ha a Facebookon a következő szokások valamelyikét, vagy mindegyikét műveljük.
Az ex képei, és régi üzenetek: A közösségi oldalon könnyen visszanézhetjük a fotóalbumokat, és a közös leveleket is elolvashatjuk, amivel felidézzük azt a boldogságot, amit a volt párunkkal éltünk át.
A rideg valóság azonban akkor jön, amikor végeztünk a nosztalgiával, és ráeszmélünk, hogy ez a múlt, mert szakítottunk a lánnyal, vagy a fiúval. Mivel ez a kapcsolat már történelem, és nem része a jelenünknek, ezért csak elpazaroltuk az időnket.
Az ex új párja: Mi sem örülnénk, ha az új párunk exe kémkedne utánunk csak azért, mert kíváncsi. Fejezzük be a régi párunk, új szerelme iránti kémkedést, mert a tudósok is megmondták, hogy ez csak arra jó, hogy később épülünk fel a szakításból, és a személyiségfejlődésben is gátol.Számoljuk a születésnapi köszöntést: Semmi értelme annak, hogy idén többen vagy kevesebben köszöntöttek-e fel a közösségi oldalon, mert ez nem mond el semmit arról, hogy jó vagy rossz emberek vagyunk-e. A Facebookos köszöntések már csak azért is hiteltelenek, mert az oldal elárulja, ha egy ismerősünknek születésnapja van. Sokkal többet ér az, aki fejből emlékszik arra, hogy mikor láttuk meg a napvilágot.
Megbotránkozunk a régi kiírásainkon: Elég önpusztító, amikor például öt évvel ezelőtti posztot olvasunk, és rájövünk, hogy mennyi felesleges butaságot tettünk közzé. Emiatt nem kell szégyenkeznünk, hiszen ezen mindenki túlesik! Különben is letörölhetjük az összes korábbi kiírásunkat.
Olyan képeket nézegetünk, amiken a barátaink nélkülünk pózolnak: A legjobb barátunk mással bulizott? A kollégáink együtt kávéztak? Na és? Ezeket a képeket teljesen felesleges nézegetünk, az pedig pláne időpazarlás, ha azon elmélkedünk, hogy mi miért maradtunk ki, hiszen teljesen normális dolog, hogy a barátainknak más barátaik is vannak.
Olyankor posztolunk, amikor nem kellene: Nem muszáj mindent közhírré tenni a közösségi oldalon, főleg olyasmit nem, amire csak egyféle, vagy semmilyen reakciót lehet adni. Ha műtenek, gyászolunk, vizsgázunk, vagy állásinterjún vagyunk, akkor azt tartsuk meg magunknak!Szomorú kiírás: Mindenkinek lehet jobb és rosszabb napja, ez így természetes, de ezt nem kell kiírni az üzenőfalra! Ha tényleg bajban vagyunk, és nagyon magunk alatt vagyunk, akkor nem egy távoli ismerősünk szánalmára van szükségünk, hanem egy személyes találkozóra, vagy egy hosszú telefonbeszélgetésre azokkal, akik tényleg közel állnak hozzánk.
(Forrás: bien.hu)
Hozzászólások