Tarts be három szabályt és bármit elérhetsz az életben

Mindannyiunknak vannak elképzelései és tervei a jövőt illetően; elhatározásaink legtöbbször a súlyvesztéssel, egy jobb állás keresésével, diplomával kapcsolatosak. Ám akadnak akik egyszerűen csak el szeretnének olvasni egy remek könyvet, vagy rövidtávú terveik egyike, hogy egy fenomenális karácsonyi bulit dobjanak össze. Azért tervezünk, hogy ezeket meg is valósítsuk majd.

Mindenki tisztában van vele, mennyire nehéz egy elhatározást valóban végigvinni, beérni a célba. Ha könnyű lenne elérni céljainkat, a Földön minden társadalom gond és probléma nélkül, boldogságban élne. Igazság szerint a legtöbb ember feladja céljait, mielőtt ténylegesen elérné őket. Mi tehát a bűvös megoldás arra, hogy terveink ne a lomtárban landoljanak?
Íme néhány fontos szabály:

Maradj a realitások talaján - tedd fel magadnak a kérdést: 'Tényleg képes vagyok erre?' -   nem tanácsos elérhetetlen vágyakba ringatnia önmagát senkinek, valószínűleg ezek a nem túl reális célkitűzések felelősek legtöbbször azért, hogy elbukunk.
Vegyünk egy példát. Elhatározzuk, hogy elkezdünk futni, s egyre nagyobb távokban gondolkozunk. Először négy kilométert teljesítünk, s ettől annyira belelkesülünk, hogy két hónap múlva már a 42 kilométeres maratont célozzuk meg. Maratont futni nagyon jó terv, ám nem szabad elfelejtenünk, hogy a maratonra több, mint egy évig kell készülni, edzeni.

Egy másik fontos kérdés, hogy őszinték legyünk magunkhoz: 'Tényleg ezt akarom csinálni?'
Elképzelhető, hogy olykor izgalomba jövünk egy bizonyos érdekes, különleges dolog miatt, mert még soha nem foglalkoztunk hasonlóval sem életünk során. Szinte úgy érezzük, teljesen elköteleződtünk emellett, s életünk részévé vált. Majd aztán gyorsan elveszítjük az érdeklődésünket s miután nincs érdeklődés, szinte teherré válik az, amiért addig rajongtunk. Lássuk be, így nehéz elérni bármit is.

Ha például elhatározza egy fiatal, hogy az ő karrierje a videójátékok készítésében, fejlesztésében van, elkezdi az egyetemet, hogy valóban professzionális szinten foglalkozzon ezzel a hobbival. Harmadévesen lassan elkezd lanyhulni az érdeklődése a videójátékok iránt; telik az idő, az előadások egyre unalmasabbak lesznek. Egyre nehezebben vizsgázik le s egyre távolabb kerül a diploma.
Természetesen ez a dolgok rendje, az ember előbb-utóbb elveszti az érdeklődését bizonyos dolgok iránt, épp ezért rendkívül fontos alaposan meggondolni, mibe vágunk bele. S nem csupán az egyetemi diploma kérdéskörében, de apró dolgokban is érdemes mindent megfontolni, nem hirtelen belevágni bármibe, majd a felénél kiszállni.
Például tényleg érdemes egy nagyszabású karácsonyi összejövetelre költeni a pénzt, az időt és az energiát, vagy inkább másra áldozzunk életünkből egy szakaszt?
Valóban le akarunk fogyni vagy ez csak egy ostoba elvárás a társadalom részéről?
Ahhoz, hogy elérjük céljainkat, ténylegesen azokat a dolgokat kell tennünk, melyekre lelkünk mélyéből vágyunk.

Írd le céljaidat- igen, írd csak le, amiket el szeretnél érni. Írd bárhová. A határidőnaplódba, a hálószobád falára, a számítógépedre post-it-tel, mindegy hová, a lényeg, hogy szem előtt legyen és sűrűn olvasd el.

Miért fontos ez?
Mert ha ránézel arra, amit leírtál, mindig emlékeztet rá mi is az igazán fontos számodra. Emlékeztet, hogy nem ülhetsz tétlenül a babérjaidon, dolgod van! Nincsenek kifogások, semmi nem tántoríthat el a célodtól. Tehát ha öt kilótól szeretnél megszabadulni, de épp nem bírsz ellenállni egy adag hasábburgonyának, elég csak ránézned a hűtőszekrényre kiakasztott cetlidre. S hacsak nincs nagyon gyenge kitartásod, nem fogod megenni azt a krumplit.
A halogatás nagyon is jellemző társadalmunkra. Sokszor, ahelyett, hogy valóban azzal foglalkoznánk, amivel érdemes, amivel minden nappal közelebb kerülünk a végcélhoz, inkább számítógépen játszunk, televíziót nézünk vagy a netet böngésszük órákon át. Tegyük fel, egy esszén kellene dolgoznia valakinek, helyette inkább nézne egy filmet; ám ahogy rápillant a cetlire, melyre felvéste:'A legjobb eredményt akarom elérni', elbizonytalanodik - pszichológiai ráhatás. Mert ha valóban a legjobb eredményt akarja valaki elérni, lekapcsolja a televíziót, kikapcsolja a böngészőt és elkezd a beadandó esszére koncentrálni.
Tehát nagyon fontos: írjuk le céljainkat, segítőkész kis emlékeztetők lesznek a jövőben.

Egyszerre csak egy dologra koncentrálni - emlékszünk még a maratonfutás példájára? Mit kell tenni, ha napi négy kilométer futással a jövőben maratont szeretnénk teljesíteni? A válasz: lassan növeljük a távot, figyelembe véve testi adottságainkat is. Ma négy kilométer, hamarosan nyolc, aztán tíz. Egészen addig, amíg el nem érjük a kívánt távot. Csak ezután leszünk képesek teljesíteni ezt a hatalmas tervet s átszakítani a célszalagot. A fokozatosság elve azonban mindenre érvényes. Bármit csinálunk, tegyük azt saját tempónkban, időt adva magunknak. Sokszor a legnagyobb hiba az, hogy rövid idő alatt szeretnénk elérni látványos változásokat, ám ez soha nem célravezető, ezért szükségszerűen elbukunk.
Sokkal jobban járunk, ha kicsit később, több idő igénybevételével ugyan, de végül elérjük, amit kitűztünk magunk elé.

Összefoglalva tehát, ha tudatos, sikeres életet akarunk élni, figyelnünk kell vágyaink reális mivoltára, le kell írnunk, tudatosítani magunkban, hogy amit akarunk, fontos, és fokozatosan haladjunk az alagút vége felé.

 

forrás: gegeblog