Tévhitek az öngyilkosságról
Évente 25 000 öngyilkossági kísérlet történik Magyarországon, amivel benne vagyunk az első tíz olyan országban, ahol a legtöbb ember megpróbálja megölni magát.
Rengeteg téves elképzelés él az öngyilkosságról, mert ez a téma még napjainkban is tabunak számít, pedig muszáj róla beszélni főleg most, hogy közelednek a karácsonyi ünnepek, amikor nagyon sok magányos, depressziós embertársunk gondolkodik el azon, hogy véget vet az életének.
Magyarországon annyira elkeserítő a helyzet, hogy évente 25 000 öngyilkossági kísérlet történik, ami naponta átlagosan 7 próbálkozást jelent. Más országokhoz képest ez az arány magas. Világviszonylatban pedig Magyarország ott van az első tíz ország között.
Lássuk, hogy melyek a leggyakoribb tévhitek az öngyilkossággal kapcsolatban annak érdekében, hogy tisztábban lássuk a helyzetet, és segítséget nyújthassunk, ha szükség van rá!
„Aki egyszer megpróbálta, másodszor is meg fogja tenni”: Tény, hogy az, aki egyszer megpróbálta megölni magát lehet, hogy újra megpróbálja, ám az ilyen ember is kimászhat a gödörből, ha megfelelő gondoskodást, támogatást, és kezelést kap.
„Az öngyilkosságot semmi sem jelzi előre”: Az Amerikai Pszichológiai Társaság véleménye az, hogy az öngyilkossági kísérletre nagyon sok különböző jelzés figyelmeztethet. Az, aki ilyesmit fontolgat, az beszél a tervéről, esetleg utal rá, hogy eljátszott a halál gondolatával, emellett alvászavarokkal küzdhet, vagy viselkedésváltozás figyelhető meg nála, talán nem eszik, kivonja magát a társaságból, nem érdeklődik többé a munkája/hobbija/tanulmányai iránt, elhanyagolja magát, végrendeletet ír, lezárja az ügyeit, vagy elosztogatja a tulajdonait.
Azokra is oda kell figyelni, akik már megpróbálták megölni magukat, esetleg nagy veszteség, trauma érte őket, vagy többet kezdtek inni, avagy rákaptak a drogra. Természetesen az előjelek nem mindig bukkannak fel, pláne nem mindegyik, mert vannak, akik megpróbálják eltitkolni a tervüket. Ha a környezetünkben valakinél több jel is megjelenik, akkor oda kell rá figyelni!
„Aki beszél róla, végül úgysem teszi meg”: Majdnem mindenki figyelmezteti a környezetét, ha öngyilkosságra készül. Ez egyfajta segélykiáltás, a kilátástalanság jelzése tőle, és nem pedig figyelemfelkeltés. Ha valaki utal arra, hogy mi lenne, ha eltűnne, meghalna, akkor azokat az utalásokat komolyan kell venni, mert valódi, mélyről fakadó érzéseket takarnak.
„Rosszat teszünk azzal, ha beszélünk az öngyilkosságról”: Sokan azt hiszik, hogy rosszul teszik, ha szóba hozzák az öngyilkosságot, mert azzal ötleteket adnak, elindítják, erősítik valakiben az öngyilkossági késztetést.
A szakemberek ezzel szemben azt mondják, hogy az csak segít, ha egy problémáról, egy lehetőségről nyíltan beszélünk valakivel, és nyitottak, elfogadóak vagyunk azzal kapcsolatban, amit mond. Fontos, hogy ilyenkor ne dorgáljunk, és ne értékeljünk!
„A férfiak és a nők ugyanolyan arányban lesznek öngyilkosok”: A statisztikai adatokból az derül ki, hogy a világon háromszor annyi nő próbálja meg megölni magát, mint férfi, ám kétszer-háromszor több férfi hal meg öngyilkosság következtében, mint nő. Hazánkban például 2006-ban 1861 férfi és 599 nő követett el öngyilkosságot.
„Ha valaki meg akarja tenni, az meg is teszi”: A felmérések adataiból az derül ki, hogy nagyon sokan hiszik azt, hogy azon nem lehet segíteni, aki öngyilkosságra készül. Ez nagy tévedés, mert valójában még annak is vegyesek az érzései, akinek a helyzete nagyon súlyos, és a végső pillanatig hezitál.
Egy pillanat, történés, vagy beszélgetés még azoknál is hozhat változást, akik nagyon eltökéltek. Van, akinek csak annyi is elég, ha valaki meghallgatja, mert az embereknek nem a halál a célja, hanem az, hogy többé ne legyen olyan elviselhetetlenül rossz az élete. Nekik minden pillanat, gesztus, mondat számít.
„Aki öngyilkossággal próbálkozik, az biztos bolond”: A legtöbb ember, aki az öngyilkosság gondolatával kacérkodik, nem elmebeteg vagy pszichikus. Igaz, az elkövetők felénél mentális problémáról van szó, de ők rendszerint alkoholisták, vagy hangulatzavartól szenvednek.
Az viszont tény, hogy az öngyilkosságot megkísérlők közelmúltjában sokkal több stresszes esemény történt, mint az átlagemberében, ettől pedig elkeseredettek, kétségbeesettek lettek, vagy jobban szorongtak, esetleg nagyobb lelki fájdalommal küszködtek.
Ezek a stresszes események bárki életében előfordulhatnak, hiszen például olyasmiről lehet szó, hogy egy szeretett személy meghalt, vagy szakítás, válás miatt jelentkezik az öngyilkossági hajlam, esetleg hosszú ideje munkanélküli valaki, de a betegségek, rossz bánásmód is ide vezethet.
(Forrás: divany.hu)
Rengeteg téves elképzelés él az öngyilkosságról, mert ez a téma még napjainkban is tabunak számít, pedig muszáj róla beszélni főleg most, hogy közelednek a karácsonyi ünnepek, amikor nagyon sok magányos, depressziós embertársunk gondolkodik el azon, hogy véget vet az életének.Magyarországon annyira elkeserítő a helyzet, hogy évente 25 000 öngyilkossági kísérlet történik, ami naponta átlagosan 7 próbálkozást jelent. Más országokhoz képest ez az arány magas. Világviszonylatban pedig Magyarország ott van az első tíz ország között.
Lássuk, hogy melyek a leggyakoribb tévhitek az öngyilkossággal kapcsolatban annak érdekében, hogy tisztábban lássuk a helyzetet, és segítséget nyújthassunk, ha szükség van rá!
„Aki egyszer megpróbálta, másodszor is meg fogja tenni”: Tény, hogy az, aki egyszer megpróbálta megölni magát lehet, hogy újra megpróbálja, ám az ilyen ember is kimászhat a gödörből, ha megfelelő gondoskodást, támogatást, és kezelést kap.
„Az öngyilkosságot semmi sem jelzi előre”: Az Amerikai Pszichológiai Társaság véleménye az, hogy az öngyilkossági kísérletre nagyon sok különböző jelzés figyelmeztethet. Az, aki ilyesmit fontolgat, az beszél a tervéről, esetleg utal rá, hogy eljátszott a halál gondolatával, emellett alvászavarokkal küzdhet, vagy viselkedésváltozás figyelhető meg nála, talán nem eszik, kivonja magát a társaságból, nem érdeklődik többé a munkája/hobbija/tanulmányai iránt, elhanyagolja magát, végrendeletet ír, lezárja az ügyeit, vagy elosztogatja a tulajdonait.
Azokra is oda kell figyelni, akik már megpróbálták megölni magukat, esetleg nagy veszteség, trauma érte őket, vagy többet kezdtek inni, avagy rákaptak a drogra. Természetesen az előjelek nem mindig bukkannak fel, pláne nem mindegyik, mert vannak, akik megpróbálják eltitkolni a tervüket. Ha a környezetünkben valakinél több jel is megjelenik, akkor oda kell rá figyelni!
„Aki beszél róla, végül úgysem teszi meg”: Majdnem mindenki figyelmezteti a környezetét, ha öngyilkosságra készül. Ez egyfajta segélykiáltás, a kilátástalanság jelzése tőle, és nem pedig figyelemfelkeltés. Ha valaki utal arra, hogy mi lenne, ha eltűnne, meghalna, akkor azokat az utalásokat komolyan kell venni, mert valódi, mélyről fakadó érzéseket takarnak.„Rosszat teszünk azzal, ha beszélünk az öngyilkosságról”: Sokan azt hiszik, hogy rosszul teszik, ha szóba hozzák az öngyilkosságot, mert azzal ötleteket adnak, elindítják, erősítik valakiben az öngyilkossági késztetést.
A szakemberek ezzel szemben azt mondják, hogy az csak segít, ha egy problémáról, egy lehetőségről nyíltan beszélünk valakivel, és nyitottak, elfogadóak vagyunk azzal kapcsolatban, amit mond. Fontos, hogy ilyenkor ne dorgáljunk, és ne értékeljünk!
„A férfiak és a nők ugyanolyan arányban lesznek öngyilkosok”: A statisztikai adatokból az derül ki, hogy a világon háromszor annyi nő próbálja meg megölni magát, mint férfi, ám kétszer-háromszor több férfi hal meg öngyilkosság következtében, mint nő. Hazánkban például 2006-ban 1861 férfi és 599 nő követett el öngyilkosságot.
„Ha valaki meg akarja tenni, az meg is teszi”: A felmérések adataiból az derül ki, hogy nagyon sokan hiszik azt, hogy azon nem lehet segíteni, aki öngyilkosságra készül. Ez nagy tévedés, mert valójában még annak is vegyesek az érzései, akinek a helyzete nagyon súlyos, és a végső pillanatig hezitál.
Egy pillanat, történés, vagy beszélgetés még azoknál is hozhat változást, akik nagyon eltökéltek. Van, akinek csak annyi is elég, ha valaki meghallgatja, mert az embereknek nem a halál a célja, hanem az, hogy többé ne legyen olyan elviselhetetlenül rossz az élete. Nekik minden pillanat, gesztus, mondat számít.
„Aki öngyilkossággal próbálkozik, az biztos bolond”: A legtöbb ember, aki az öngyilkosság gondolatával kacérkodik, nem elmebeteg vagy pszichikus. Igaz, az elkövetők felénél mentális problémáról van szó, de ők rendszerint alkoholisták, vagy hangulatzavartól szenvednek.Az viszont tény, hogy az öngyilkosságot megkísérlők közelmúltjában sokkal több stresszes esemény történt, mint az átlagemberében, ettől pedig elkeseredettek, kétségbeesettek lettek, vagy jobban szorongtak, esetleg nagyobb lelki fájdalommal küszködtek.
Ezek a stresszes események bárki életében előfordulhatnak, hiszen például olyasmiről lehet szó, hogy egy szeretett személy meghalt, vagy szakítás, válás miatt jelentkezik az öngyilkossági hajlam, esetleg hosszú ideje munkanélküli valaki, de a betegségek, rossz bánásmód is ide vezethet.
(Forrás: divany.hu)
Hozzászólások