Tolakodó idősek, és ami a jelenség mögött van

Kiszolgáltatottnak érzik magukat a nyugdíjasok, és idegen számukra a modern világ, ezért rohannak állandóan.
Mi fiatalok értetlenkedve és bosszankodva nézzük, ahogy a hajlott korú embertársaink elénk tolakszanak, vagy úgy rohannak, hogy képesek lennének fellökni minket. Néhányan nem bírjuk megállni, és az idős nő vagy férfi után szólunk, hogy mégis hova rohan, nem telik ki az idejéből, hogy kivárja a sorát?

Régóta keressük-kutatjuk a magyarázatot a nyugdíjasok szélvész, udvariatlan viselkedésére, de ennek most vége, mert lerántjuk a leplet, hogy mi áll a jelenség mögött!

A magyarázat nem az időhiány, és nem is az, hogy perverz örömet okoz nekik, hogy minket bosszanthatnak. Az idős emberek többségében morcosak, amiért nem tudnak alkalmazkodni ahhoz a világhoz, ami nekünk természetes.

Ők lemaradnak az újdonságokról, a fejlődésről, hiszen már alig találkoznak emberekkel, és dolgozniuk sem kell, ezért már információ szegényebb az életük, mint akkor, amikor még ők is az élet sűrűjében voltak.

Azok a nyugdíjasok, akik bezárkóznak, és szinte nem is kommunikálnak, csak a saját, régi világukban ének. Emellett még a betegségek is nehezítik az életüket, hiszen sokan már kirándulni, de kerékpározni sem tudnak. Mindez ahhoz vezet, hogy kiszolgáltatottnak érzik magukat.

Ezt az érzést mi fiatalok is ismerjük, hiszen mindannyiunkat levert már a nátha, vagy más betegség, néhány napra, ami idő alatt szenvedtünk, mert mások segítségére szorultunk. Emlékezzünk csak erre az időre, és megértjük, hogy a nyugdíjasok miért mogorvák. Ráadásul az ő esetükben tudni lehet, hogy nem jobban, hanem rosszabbul lesznek.

Ám nem csak a betegségek tudják megkeseríteni az idősek életét. A rendőrségi jelentések miatt már mind kívülről fújuk, hogy mennyi csaló, trükkös tolvaj veri át a nyugdíjasokat, akik sokszor még mindig jóhiszeműen állnak az emberekhez, akik csak ki akarják csalni a kevéske pénzüket.

Idősnek lenni, tehát egyáltalán nem könnyű, hiába is szeretjük azt hinni. A mai nyugdíjasok háborúkat, rendszerváltásokat, válságokat éltek át, amiből valahogy csak sikerül talpra állniuk, és felnevelték a gyermekeiket, támogatták a szüleiket, ezért pedig elvárnak némi tiszteletet.

Az idősek, tehát nem azért tolakszanak, mert rosszat akarnak nekünk, éppen ezért, ha egy nyugdíjas beáll elénk a sorban, vagy előttünk száll fel a buszra, akkor ne tegyünk megjegyzést, hanem mosolyogjunk rá.

Ezzel eltüntetjük a saját bosszúságunkat, és még egy embertársunk napját is jobbá tesszük, aki néha elmegy otthonról, hogy elintézzen egy-két hivatalos ügyet.

Az utcán is legyünk elnézőek az idősebb korosztállyal szemben, s, ha egy szűk utcában találkozunk össze, akkor engedjük el a nyugdíjast, mert nekünk könnyű újra elindulnunk, ha megálltunk, neki viszont ez már több energiájába kerül.

Végezetül valószínűleg nem is kell megjegyezni, hogy, amennyiben azt látjuk, hogy az idős személy elejtette a botját, akkor segítünk neki, s ugyanígy az úttesten is kísérjük át. Számunkra ezek a dolgok egy-két percig tartanak, ám ezekkel boldogabbá tehetjük valaki más napját, és még jó példát is mutatunk, főleg azoknak a gyerekeknek, akik között majd mi leszünk nyugdíjasok.

(Forrás: bien.hu)