UV-maszkban mennek dolgozni a kínaiak a hőségben

Egészen másképp védekeznek az emberek a 40 fok ellen Európán kívül.A világ különböző részein egészen eltérő módszerekkel próbálnak megbirkózni az egyre gyakoribb és intenzívebb hőhullámokkal. Míg Európa számos országában továbbra is a légkondicionáló jelenti az első számú megoldást, Ázsiában és a világ más tájain sokszor egyszerűbb, energiatakarékosabb vagy évszázados hagyományokra épülő praktikák segítenek elviselni a forróságot.

Japánban például jéggyűrűt viselnek a nyakukban, Kínában UPF 50+ fényvédő UV-maszkban közlekednek, Mexikóban pedig a vastag vályogfalak és a hűvös belső udvarok gondoskodnak arról, hogy az épületek a legnagyobb hőségben is kellemesebbek maradjanak.

Kínában a napvédelem mára a mindennapi öltözködés részévé vált.

Ezek magas, UPF 50+ fényvédelmi besorolással rendelkeznek, így hatékonyan óvják a bőrt a káros ultraibolya sugárzástól anélkül, hogy túlzottan felmelegítenék viselőjüket.

Japánban ezzel párhuzamosan a hordható hűtőeszközök terjedtek el. Népszerűek azok a speciális nyakkendők és kendők, amelyekbe zselés vagy hűtőbetéteket helyeznek, belső oldalukon pedig nedvszívó frottírréteg gondoskodik az izzadság felszívásáról.

Szintén sokan használnak nyak köré helyezhető jéggyűrűket, amelyek hosszabb időn keresztül biztosítanak kellemes hűsítő érzést. Nem véletlen, hogy ezek az eszközök a test meghatározott pontjait hűtik. Tudományos vizsgálatok szerint a nyak, a csukló, a hónalj és az ágyék hűtése a leghatékonyabb, mivel ezeken a területeken a nagyobb erek közvetlenül a bőrfelszín közelében futnak. Ha ezeken a pontokon sikerül lehűteni a vért, az az egész szervezet hőérzetét mérsékelheti.

Ugyanezen az elven alapulnak az egyszerűbb, hagyományos megoldások is. Japánban sokan használnak benedvesített, vékony pamutkendőt, az úgynevezett tenuguit, amelyet az inggallér vagy a kalap alá helyeznek.

Ma is gyakoriak a nedves fej- és csuklópántok is, amelyek ugyan sokaknak az 1980-as évek aerobikdivatját idézik, Japánban azonban ma is praktikus célt szolgálnak. A kézi ventilátorok, valamint a nyakba akasztható, akkumulátoros mini ventilátorok szintén a hétköznapok megszokott kellékei Japánban és Kínában egyaránt.

A hőség elleni védekezés azonban nemcsak hordható eszközökkel történhet. A világ számos pontján maga az épített környezet segít hűvösen tartani az otthonokat, méghozzá három alapvető építészeti elv alkalmazásával.

Az első a természetes légáramlás és a párolgás kihasználása. Erre jó példa Egyiptom hagyományos széltornya, a malqaf, amely a hűvösebb külső levegőt vezeti az épület belsejébe. A hűtőhatás tovább fokozható, ha az ablakba nedves kendőt helyeznek, a víz párolgása hőt von el a környezetből, így csökkenti a beáramló levegő hőmérsékletét.

A második fontos elv az árnyékolás és a megfelelő tájolás. Mexikó hagyományos belső udvarai, a patiók természetes hűvösszigetként működnek. Árnyékot biztosítanak, elősegítik a levegő mozgását, és mérséklik az épületek felmelegedését.

A harmadik módszer a nagy hőtároló tömeg alkalmazása. Az Egyesült Államok délnyugati részén, a navajo és pueblo építészeti hagyományokat követő házak vastag vályog- és kőfalai lassan melegszenek fel, ezért a belső terek még a legforróbb nyári napokon is viszonylag hűvösek maradnak.

A hőséghez való alkalmazkodás nemcsak az öltözködésben és az építészetben jelenik meg, hanem az étkezési szokásokban is. Kínában a Hagyományos Kínai Orvoslás szemlélete miatt sokan kifejezetten meleg vagy langyos italokat fogyasztanak a legforróbb napokon is.

Úgy vélik, hogy a jéghideg italok felborítják a szervezet belső egyensúlyát, ráadásul a testnek többletenergiát kell fordítania arra, hogy azokat testhőmérsékletűre melegítse.

Indiában ezzel szemben a joghurtból, íróból vagy tamarindból készült frissítő italok számítanak hagyományos hőség elleni megoldásnak. Ezek nemcsak a folyadékveszteséget pótolják, hanem ásványi anyagokat és elektrolitokat is biztosítanak a szervezet számára.

A napi ritmus is alkalmazkodhat a forrósághoz. Mexikóban a déli pihenő, a szieszta segít elkerülni a legmelegebb órák fizikai megterhelését, míg sok kultúrában ilyenkor könnyű, magas víztartalmú ételek kerülnek az asztalra, amelyek kevésbé terhelik meg a szervezetet.

A különböző országok példái jól mutatják, hogy a szélsőséges hőséghez való alkalmazkodásnak nincs egyetlen univerzális receptje. A hordható hűtőeszközök, a hagyományos építészeti megoldások és a helyi életmódbeli szokások nem egymást helyettesítik, hanem egymást kiegészítve segítenek mérsékelni a hőterhelést.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)