Vissza kell hozni a természetet a városokba!
A városi környezet sok faj számára a túlélés esélyét jelentik, de ehhez a természetet megújult módon kell használnunk.
A vidékről a városba költözés nem tervezett migrációjának optimista nézete szerint a városok tudják a legnagyobb reményt nyújtani egyes fajok és ökorendszerek túlélésének. A városokat úgy építették és formálták, hogy azok az embereket védjék és elkülönítették azokat a természettől. Ezzel bizonyos fajokat kiválasztottak továbbélésre, míg másokat elűztek.
Ha az emberek a beton és üveg építményeikkel elkülönülnének az óriásvárosaikban, miközben a bolygó többi részét a természet szerint hagynák élni, egy természetesebb állapot lenne lehetséges.
A probléma az, hogy a városok nem elszigeteltek. A farmokon termett ételeket fogyasztanak, a földből érceket bányásznak, vizet nyernek a folyókból, halásznak a tengerekből, óceánokból, folyókból, és energiát használnak.
Attól függően, hogy a város lakói milyen mértékben használják fel a forrásokat, egy város saját méretének többszörösét aknázza ki és használja fel.
Egy tanulmány témája az összehasonlítás a város mérete és az általa használt földterület használata között.
Ha egy óriásváros, amelynek népsűrűsége Párizséhoz hasonló 350 ezer négyzetkilométeren terülne el. Ha viszont ugyanennyi ember egymás mellett, és nem egymás felett lakna, akkor a bolygó négyszer méretén férnének el, hogy energia és forrásigényüket ki tudják elégíteni.
Az is kérdéses, hogy a nagyvárosok mennyire hosszú életűek. Ahogy az országok fejlődnek, úgy csökken az alacsony népsűrűségű területek mennyisége, a vadont benépesíti az ember igen nagy ütemben. Végülis senki nem úgy képzeli el az életét, hogy egy túlzsúfolt nyomornegyedben fogja leélni, az csak egy rövid ideig tarthat egy jobb élet felé vezető út.
Jelenleg a városok területe körülbelül 2%-ot teszi ki a Föld területének, de 2030-ra ez majdnem 10% lesz. Ez azt jelenti, hogy mintegy 1,20 millió négyzetkilométernyi természet fog áldozatul esni a városi építkezéseknek, melyek közül sok a fajok sokszínűségének helyszíne. Az Amazonas például Brazília gyors városiasodásának esik áldozatul, és máris 25 millió ember otthona.
Ha a környezetet hosszútávon meg akarjuk őrizni, akkor a jelenlegi városlakóknak sokkal jobban oda kell figyelniük a környezetük megóvására.
Parkokat és más zöldterületeket meg kell sokszorozni, s nemcsak a földszint szintjén, hanem magasabb szinteken is. Ezzel odavonzhatják a madarakat és más élőlényeket.
Szingapúr egyik szállodájában az 56. emeleten építettek egy parkot medencével, kilátással. Példa arra, hogyan lehet a természetes világot megteremteni egy mesterséges, városi környezetben.
Függőleges farmokat is terveznek a városokba, azonban az öntözésnek olyan energiaigénye van ott, hogy hosszútávon nem éri meg ezeket fenntartani vagy széles körben elterjeszteni. Ennek ellenére a városban termelt növényi eredetű táplálék előteremtése egyre nagyobb méreteket ölt, a hobbi kertészek körében, a méhészek körében, és az egyes fajták termelői körében. Különösen a foghíj telkek ilyetén hasznosítása figyelemreméltó.
Berlinben tetőtéri halas farmot létesítettek. Az elhasznált víz a város mezőgazdasági területeit öntözi. Kreatív mezőgazdászok a használaton kívüli ipari területeket kertekké varázsolják. New Yorkban egy nem használt vasút területéből lett egy népszerű park, az emberek fákat és virágokat ültetnek. Ugyanígy Londonban is indultak már hasonló kezdeményezések. A város közepén egykori ipari telepeken madárcsicsergés hallatszik, a vizekben halak úsznak, a földeken virágok nyílnak.
Az ökológusok egy csoportja új területeket kutat: a városok ökológiáját, az ott élők egymásra hatását, az új élőhelyek rendszerét. Mára már meglepő számú élőlény függ a városoktól, növények és állatok sorának már a város az élőhelye. Több esetben eredeti élőhelyük már eltűnt.
Más esetekben az ember által termesztett növények és tenyésztett állatok és az opportunista élőlények, amelyek a városba költöznek kölcsönhatásba kerülnek egymással, és sajátos, máshol nem található ökoszisztémát hoznak létre.
A sirályok például gyakran élnek városokban akár több száz kilométerre a tengerparttól. A hagyományos eledelük, a hal egyre ritkább, s beérik az általuk még fogyasztható emberi szeméttel.
Hogy a hagyományos természetvédők és a vadon rajongói tudják-e majd értékelni az új biológiai együttélést, amely nagy ütemben megy végbe, majd a jövőben kiderül. De az biztos, hogy az emberek által létrehozott kertek lakói egy genetikai örökséget hoznak létre. az elkövetkező századokban új fajok jöhetnek létre a természet kényszerű változása következtében. A növények és az állatok igyekeznek a változásokhoz alkalmazkodni. Például a molylepke a színét változtatta meg, hogy jobban alkalmazkodjon a beton szürkeségéhez. Az énekesmadarak pedig hangosabban kezdtek el énekelni, hogy elnyomják a forgalom zaját. És ahogy sok-sok városlakó tapasztalta, van már új változata a patkánynak, a házi egérnek és a poloskának.
www.bbc.com
A vidékről a városba költözés nem tervezett migrációjának optimista nézete szerint a városok tudják a legnagyobb reményt nyújtani egyes fajok és ökorendszerek túlélésének. A városokat úgy építették és formálták, hogy azok az embereket védjék és elkülönítették azokat a természettől. Ezzel bizonyos fajokat kiválasztottak továbbélésre, míg másokat elűztek.Ha az emberek a beton és üveg építményeikkel elkülönülnének az óriásvárosaikban, miközben a bolygó többi részét a természet szerint hagynák élni, egy természetesebb állapot lenne lehetséges.
A probléma az, hogy a városok nem elszigeteltek. A farmokon termett ételeket fogyasztanak, a földből érceket bányásznak, vizet nyernek a folyókból, halásznak a tengerekből, óceánokból, folyókból, és energiát használnak.
Attól függően, hogy a város lakói milyen mértékben használják fel a forrásokat, egy város saját méretének többszörösét aknázza ki és használja fel.
Egy tanulmány témája az összehasonlítás a város mérete és az általa használt földterület használata között.
Ha egy óriásváros, amelynek népsűrűsége Párizséhoz hasonló 350 ezer négyzetkilométeren terülne el. Ha viszont ugyanennyi ember egymás mellett, és nem egymás felett lakna, akkor a bolygó négyszer méretén férnének el, hogy energia és forrásigényüket ki tudják elégíteni.
Az is kérdéses, hogy a nagyvárosok mennyire hosszú életűek. Ahogy az országok fejlődnek, úgy csökken az alacsony népsűrűségű területek mennyisége, a vadont benépesíti az ember igen nagy ütemben. Végülis senki nem úgy képzeli el az életét, hogy egy túlzsúfolt nyomornegyedben fogja leélni, az csak egy rövid ideig tarthat egy jobb élet felé vezető út.
Jelenleg a városok területe körülbelül 2%-ot teszi ki a Föld területének, de 2030-ra ez majdnem 10% lesz. Ez azt jelenti, hogy mintegy 1,20 millió négyzetkilométernyi természet fog áldozatul esni a városi építkezéseknek, melyek közül sok a fajok sokszínűségének helyszíne. Az Amazonas például Brazília gyors városiasodásának esik áldozatul, és máris 25 millió ember otthona.
Ha a környezetet hosszútávon meg akarjuk őrizni, akkor a jelenlegi városlakóknak sokkal jobban oda kell figyelniük a környezetük megóvására.
Parkokat és más zöldterületeket meg kell sokszorozni, s nemcsak a földszint szintjén, hanem magasabb szinteken is. Ezzel odavonzhatják a madarakat és más élőlényeket.
Szingapúr egyik szállodájában az 56. emeleten építettek egy parkot medencével, kilátással. Példa arra, hogyan lehet a természetes világot megteremteni egy mesterséges, városi környezetben.Függőleges farmokat is terveznek a városokba, azonban az öntözésnek olyan energiaigénye van ott, hogy hosszútávon nem éri meg ezeket fenntartani vagy széles körben elterjeszteni. Ennek ellenére a városban termelt növényi eredetű táplálék előteremtése egyre nagyobb méreteket ölt, a hobbi kertészek körében, a méhészek körében, és az egyes fajták termelői körében. Különösen a foghíj telkek ilyetén hasznosítása figyelemreméltó.
Berlinben tetőtéri halas farmot létesítettek. Az elhasznált víz a város mezőgazdasági területeit öntözi. Kreatív mezőgazdászok a használaton kívüli ipari területeket kertekké varázsolják. New Yorkban egy nem használt vasút területéből lett egy népszerű park, az emberek fákat és virágokat ültetnek. Ugyanígy Londonban is indultak már hasonló kezdeményezések. A város közepén egykori ipari telepeken madárcsicsergés hallatszik, a vizekben halak úsznak, a földeken virágok nyílnak.
Az ökológusok egy csoportja új területeket kutat: a városok ökológiáját, az ott élők egymásra hatását, az új élőhelyek rendszerét. Mára már meglepő számú élőlény függ a városoktól, növények és állatok sorának már a város az élőhelye. Több esetben eredeti élőhelyük már eltűnt.
Más esetekben az ember által termesztett növények és tenyésztett állatok és az opportunista élőlények, amelyek a városba költöznek kölcsönhatásba kerülnek egymással, és sajátos, máshol nem található ökoszisztémát hoznak létre.
A sirályok például gyakran élnek városokban akár több száz kilométerre a tengerparttól. A hagyományos eledelük, a hal egyre ritkább, s beérik az általuk még fogyasztható emberi szeméttel.
Hogy a hagyományos természetvédők és a vadon rajongói tudják-e majd értékelni az új biológiai együttélést, amely nagy ütemben megy végbe, majd a jövőben kiderül. De az biztos, hogy az emberek által létrehozott kertek lakói egy genetikai örökséget hoznak létre. az elkövetkező századokban új fajok jöhetnek létre a természet kényszerű változása következtében. A növények és az állatok igyekeznek a változásokhoz alkalmazkodni. Például a molylepke a színét változtatta meg, hogy jobban alkalmazkodjon a beton szürkeségéhez. Az énekesmadarak pedig hangosabban kezdtek el énekelni, hogy elnyomják a forgalom zaját. És ahogy sok-sok városlakó tapasztalta, van már új változata a patkánynak, a házi egérnek és a poloskának.
www.bbc.com
Hozzászólások