8 évig dolgoztak a Barcelonai bérház felújításán – az eredmény drámai

Ez a barcelonai összetett projekt 8 évvel ezelőtt kezdődött meg, és mindenféle nehézségekbe ütközött a folyamat során: házfoglalások, szabályozási nézeteltérések, használati változások, így a felújítás lassú és bonyolult munka volt a kivitelező Raúl Sánchez építészeti cég számára. Az ügyfél fő vágya az volt, hogy az eredeti téglafalakat szabadon hagyják és *hidraulikus mozaikcsempével* egészítsék ki, mely nagyon jellemző Barcelona építészetére. Ezen kívül a követelmény az volt, hogy ezt a Barcelona Borne kerületében található, a 19. század végéről származó, 4 emeletes, emeletenként alig 20 négyzetméteres kis épületet egy olyan hellyé alakítsák át, ahol a család barcelonai látogatásaik során dolgozni és élni tudnak (bár a 8 év alatt az ügyfél személyes és családi helyzete megváltozott, amihez a projekt alkalmazkodott).

*A hidraulikus csempék manapság ritkaságnak számítanak, így megőrzésük és restaurálásuk fontos. Egy dekoratív pigmentált cementcsempéről beszélünk, amely hidraulikus présekkel összenyomva készül (innen a “hidraulikus” elnevezés), majd kézzel munkálják meg, és gyakran apró, színes minták díszítik őket. Barcelonában jellemző ezen burkolat használata mind lakossági projektekben, de az utcán, köztereken is gyakran fellelhetők, mint piacok és más középületek burkolatai, az utcatáblák vagy parkok padlóburkolataként.*

Az ingatlan eredeti helyzete a projekt kezdetén romokban hevert, sérült padlólemezekkel, gyenge lépcsőkkel, és részben leomolva. Ehhez jött még az épületnek a jelenlegi előírásokhoz való igazításának szükségessége, ami a kezdetektől fogva gyakorlatilag lehetetlenné tette a belső terek újrahasznosítását, így az épület teljes lebontására kényszerültek, meghagyva a homlokzatokat és a válaszfalakat, valamint a tetőfödémet (a lépcsőtornyot nem, azt újjáépítették). 

A projekt lassú és bonyolult folyamata azonban lehetővé tette a döntések gondos megfontolását, mivel a bontásokkal feltárult az ingatlan igazi identitása. Így, miután az összes födémet lebontották, és az épületet egy karcsú és magas prizmának látták, amelyet teljesen heterogén összetételű, mindenféle téglákból és kövekből álló, látszólagos rend és kompozíció nélkül elrendezett falak alkotnak, az a gondolat, hogy ezeket a falakat szabadon hagyják vált az alapkoncepcióvá: ez a négy, több mint 15 méter magas fal az épület történetének “múzeuma”, ahol az építés (boltívek, karzatok, lépcsők, gerendák) és a használat minden nyoma (habarcsmaradványok, berendezési tárgyak, burkolatok) megtalálható, változatlanul megmaradva, a maguk nyers esztétikájában. Olvass tovább. Kattints ide!