Egy ház, ahol a belső terek a kertekkel folyamatos párbeszédben állnak
A Field Atelier építészei, Teja Amonkar és Yatin Fulari egy nyugodt, természetközeli menedéket alkottak a Goai Corjuem faluban, amelyet a környező táj, a két kiemelkedő fa és a falu nyugodt ritmusa ihletett. A ház tervezését nem a rajzok, hanem az intuíció, a fény, a szellő és a hely hangulata vezérelte, így az épület gyengéden simul a természetbe, anélkül hogy dominálna.
A hosszú folyosó bazalttetővel, a fa lamellákból készült tolóablakok és a könyvespolcokkal teli terek napfényes, pihenésre hívó zugokat hoznak létre. A bejáratnál a folyóparti kavicsok burkolata különleges tapintású, földhöz kötő hangulatot ad, míg a belső terek és a verandák folyamatosan áramló, árnyékos átmeneteket teremtenek a kert és a ház között. A ház emelt alapon áll a monszunszerűen áradó talaj miatt, és a verandák gondosan a kertek felé tájoltak, így minden szögből más-más, rétegzett panorámát élvezhetünk. A nagy kert, a központi tér, a lakó- és étkezőverandák, valamint a déli kert olyan egységet alkotnak, mintha apró folyók folynának össze, állandóan párbeszédet teremtve a belső és külső terek között.
A ház egész koncepciója a természet befogadását szolgálja: a tető, a falak és a nyílások mind a természetet engedik be, miközben a lakók szinte bárhonnan elérhetik a kertet. Ahogy Fulari fogalmazott: „A ház inkább útvonal, mint végpont – mindig áramlik, sosem ér véget.” Olvass tovább! Kattints ide!
A hosszú folyosó bazalttetővel, a fa lamellákból készült tolóablakok és a könyvespolcokkal teli terek napfényes, pihenésre hívó zugokat hoznak létre. A bejáratnál a folyóparti kavicsok burkolata különleges tapintású, földhöz kötő hangulatot ad, míg a belső terek és a verandák folyamatosan áramló, árnyékos átmeneteket teremtenek a kert és a ház között. A ház emelt alapon áll a monszunszerűen áradó talaj miatt, és a verandák gondosan a kertek felé tájoltak, így minden szögből más-más, rétegzett panorámát élvezhetünk. A nagy kert, a központi tér, a lakó- és étkezőverandák, valamint a déli kert olyan egységet alkotnak, mintha apró folyók folynának össze, állandóan párbeszédet teremtve a belső és külső terek között.
A ház egész koncepciója a természet befogadását szolgálja: a tető, a falak és a nyílások mind a természetet engedik be, miközben a lakók szinte bárhonnan elérhetik a kertet. Ahogy Fulari fogalmazott: „A ház inkább útvonal, mint végpont – mindig áramlik, sosem ér véget.” Olvass tovább! Kattints ide!
Hozzászólások