Elhagyatott kápolnát alakított családi házzá az Atelier Vagy
A Pailunga egykor egy kicsiny, felszentelésétől megfosztott kápolna volt a toszkán Fauglia lankái között, ma azonban újra életre kelt, mint otthon: az Atelier Vago alakította át olyan térré, amely az intimitás és a művészi alkotás határán lebeg. Itt, ahol valaha egy vidéki közösség gyűlt össze liturgikus rítusok köré, ma zene és művészet talál új küszöböt.
A projekt nem fed rá és nem töröl el semmit; inkább elvonással dolgozik, megengedve, hogy a hajó kétszintes belmagassága megtartsa csendes monumentalitását. Az új beavatkozások, mit az égszínkék vaslépcső, a konyhát és fürdőt magába foglaló funkcionális „szalag”, valamint a szentélyre néző fa galéria önállóságot adnak, miközben sosem bontják meg az összhangot a meglévő szerkezettel. A lépcső égszínkék árnyalata párbeszédet folytat a fennmaradt freskótöredékekkel, így a múlt nyomai kortárs gesztussá alakulnak, mely könnyedséggel tölti meg a teret.
A szentély, amely egykor a liturgia szíve volt, ma a zongorának ad helyet. A lépcső első szakasza kivehető; koncertek idején elmozdítják, hogy feltáruljon a nézőtér, és a tér újra visszanyerje előadói szerepét. Akár egy kicsiny, házi színházban, a mindennapi élet és a művészi élmény itt természetesen fonódik össze: gesztusok, hangok és jelenlétek finom koreográfiájává. A cikk eredetileg a www.kp.hu weboldalon jelent meg. Kattints ide a folytatásért!
Olyat, amely megőrzi az emlékezetet, miközben kitárul a jelen felé.
A projekt nem fed rá és nem töröl el semmit; inkább elvonással dolgozik, megengedve, hogy a hajó kétszintes belmagassága megtartsa csendes monumentalitását. Az új beavatkozások, mit az égszínkék vaslépcső, a konyhát és fürdőt magába foglaló funkcionális „szalag”, valamint a szentélyre néző fa galéria önállóságot adnak, miközben sosem bontják meg az összhangot a meglévő szerkezettel. A lépcső égszínkék árnyalata párbeszédet folytat a fennmaradt freskótöredékekkel, így a múlt nyomai kortárs gesztussá alakulnak, mely könnyedséggel tölti meg a teret.
A szentély, amely egykor a liturgia szíve volt, ma a zongorának ad helyet. A lépcső első szakasza kivehető; koncertek idején elmozdítják, hogy feltáruljon a nézőtér, és a tér újra visszanyerje előadói szerepét. Akár egy kicsiny, házi színházban, a mindennapi élet és a művészi élmény itt természetesen fonódik össze: gesztusok, hangok és jelenlétek finom koreográfiájává. A cikk eredetileg a www.kp.hu weboldalon jelent meg. Kattints ide a folytatásért!
Hozzászólások