Faszerkezetes építés: az építőipar múltja és jövője?
A faszerkezet az egyik legrégebbi építési megoldás, ugyanakkor a jelenkor tendenciái egyértelműen azt mutatják, hogy ez az építőipar jövője is.
A faszerkezetes építési technika az egyik legrégebbi és legjellegzetesebb az emberi civilizációban, eredete több ezer évre nyúlik vissza. Az ókorban a keleti kultúrák már a fát használták, mint építőanyagot, főként annak megmunkálhatósága és figyelemre méltó szerkezeti jellemzői miatt. Az ókori Kína és Japán számtalan favázas építményt valósított meg, köztük grandiózus templomokat, amelyek több mint egy évezrede, a mai napig állnak. Európában ez az építészeti megoldás a középkorban lett jelentős, különösen Németországban és Franciaországban, ahol a "fachwerk" stílus a középkori városi tájak emblemaléjává vált.
A favázas építkezés sikerességének egyik mozgatórugója a helyi forrásból származó anyagok alkalmazása volt már a múltban is; a szerkezeti vázat fagerendák alkotják, a köztük lévő terek pedig vályoggal, téglával vagy kővel vannak kitöltve. Ez a módszer amellett, hogy praktikus, rendkívül ellenállónak is bizonyult; számos, a 13. és 15. századból származó favázas építmény ma is érintetlenül áll, a technika megbízhatóságának bizonyítékaként.
Míg a favázas építészet kevésbé volt elterjedt Magyarországon, még mindig találhatók bájos vidéki parasztházak és fa szarufafalakkal ellátott építmények, amelyek a fa építést más anyagokkal keverik. A favázas konstrukciók jelen pillanatban hatalmas teret nyertek az építőiparban, globálisan. Ennek persze egyik legfőbb oka a fenntarthatóságra helyezett hangsúly újbóli előmozdítása, amely harmonizálja a természetes anyagokat a kortárs technológiával. A modern favázas építészet a hagyomány és az innováció harmonikus integrációját példázza. A cikk eredetileg a www.kp.hu weboldalon jelent meg. Kattints ide a folytatásért!
A faszerkezetes építési technika az egyik legrégebbi és legjellegzetesebb az emberi civilizációban, eredete több ezer évre nyúlik vissza. Az ókorban a keleti kultúrák már a fát használták, mint építőanyagot, főként annak megmunkálhatósága és figyelemre méltó szerkezeti jellemzői miatt. Az ókori Kína és Japán számtalan favázas építményt valósított meg, köztük grandiózus templomokat, amelyek több mint egy évezrede, a mai napig állnak. Európában ez az építészeti megoldás a középkorban lett jelentős, különösen Németországban és Franciaországban, ahol a "fachwerk" stílus a középkori városi tájak emblemaléjává vált.
A favázas építkezés sikerességének egyik mozgatórugója a helyi forrásból származó anyagok alkalmazása volt már a múltban is; a szerkezeti vázat fagerendák alkotják, a köztük lévő terek pedig vályoggal, téglával vagy kővel vannak kitöltve. Ez a módszer amellett, hogy praktikus, rendkívül ellenállónak is bizonyult; számos, a 13. és 15. századból származó favázas építmény ma is érintetlenül áll, a technika megbízhatóságának bizonyítékaként.
Míg a favázas építészet kevésbé volt elterjedt Magyarországon, még mindig találhatók bájos vidéki parasztházak és fa szarufafalakkal ellátott építmények, amelyek a fa építést más anyagokkal keverik. A favázas konstrukciók jelen pillanatban hatalmas teret nyertek az építőiparban, globálisan. Ennek persze egyik legfőbb oka a fenntarthatóságra helyezett hangsúly újbóli előmozdítása, amely harmonizálja a természetes anyagokat a kortárs technológiával. A modern favázas építészet a hagyomány és az innováció harmonikus integrációját példázza. A cikk eredetileg a www.kp.hu weboldalon jelent meg. Kattints ide a folytatásért!
Hozzászólások