Miért állnak még mindig a budapesti bérházak?
Régi tévhit, hogy a korábbi századokban felhúzott épületek azért nem dőltek még össze, mert akkoriban tudtak építeni az emberek.
Az interneten sok olyan rémtörténetet olvashatunk, amik arról szólnak, hogy valaki beköltözött egy új építésű házba, ám hamarosan pokollá változott az élete, ezért elhatározta, hogy legközelebb csak régi, vagy régebb építésű házba fog költözni, mert a múltban az építészek még értettek a szakmájukhoz.
Rengetegen érvelnek azzal is, hogy azért éri meg századfordulós épületben található lakást venni, mert azokban a házakban még van anyag, hiszen dédapáink „értettek az építkezéshez”, sőt, az se ritka, hogy valaki azt állítja, hogy a Monarchia idején, ha a vállalkozó lopott volna az alapanyagból, akkor többé nem kapott volna megbízást.
Amit biztosan tudunk az az, hogy az 1870-es évektől az 1910-es évekig épült, több ezer bérházak közül még ma is sokban elgyönyörködhetünk, ha Budapesten sétálgatunk, így például a Kinizsi utca 22. szám alatt alatti épület is megtekinthető.
Azokat a lakóépületeket, amelyek túlélték a bombázásokat, az 1944-45-ös ostromot, az 1956-os utcai harcokat, sikerült megóvni az utókornak. Ezek a házak felújítva, sziklaszilárdan állnak a budapesti utcákon úgy, mintha elpusztíthatatlanok lennének.
A XIX. század vége és a XX. század eleje közötti időben épült bérházak titka azonban nem az, hogy ezekben még van anyag, vagy az építész tudta, hogy mit csinál. Az igazi ok ennél sokkal egyszerűbb, ugyanis az adott korban Európa legszigorúbb építészeti szabványai voltak érvényben Budapesten.
1988-ban John Lukacs a Budapestről szóló tanulmánykönyvében azt írta, hogy a fővárosi bérházak a hiányosságaik ellenére nem holmi rozoga építmények, mert a spekulánsok, az építkezők és a vállalkozók nem térhettek el a Fővárosi Közmunkák Tanácsának szabványaitól.
A régi szabályok pontosan meghatározták a telkek legkisebb és legnagyobb méretét, a bemélyedések, illetve házak magasságát, és kivételnek helye nem volt. Emiatt nem volt sok ötemeletesnél magasabb épület Budapesten, és felhőkarcolók is ugyanezért nem épültek. A bérházak alaprajza legtöbbször hasonlított a közép-európai városok nagy részében található épületekére, kocka vagy téglalap alakúak voltak, és többnyire belső udvar köré épültek.
A fentebb említett Fővárosi Közmunkák Tanácsának nevéhez olyan remek ötletek tartoznak, mint a hajózható belváros, amit Reitter Ferenc tervei szerint képzeltek el. Ha ez megvalósult volna, akkor ma a Nagykörút helyén közlekedésre alkalmas. csatorna vízen hajózhatnánk el a Nyugatihoz.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa évtizedekig határozta meg a fővárosunk arculatát. A testületet alapítását 1870-ben iktatták törvénybe. A feladatai között volt az utak és az utcák irányának és szintjének meghatározása, a beruházásokhoz kapcsolódó pályázatok kiírásának előkészítése, a város felmérési munkái, Pest Óbuda és Buda szabályozási terveinek előkészítése, illetve az építkezések törvényi szabályozása.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának megalapítását Andrássy Gyula sürgette. Amikor létrejött a testület, akkor rengeteg munka várta, hogy elkészüljenek vele. Új hidakra volt szükség, hogy ezzel tehermentesítsék a Lánchidat. Emellett élhetőbb, modernebb és rendezettebb városszerkezetet kellett kialakítani, szabályozni kellett a Duna-medret, valamint az 1873-ban egyesült három városrészt úgy kellett átalakítani, hogy az egységes fővárossá váljon.
Az, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa munkája nem volt felesleges az 1899-ben tetőző budapesti építkezési hullám idején, jól mutatja, hogy 1901-ben amerikai delegáció tanulmányozta a fővárost, mert az USA kormánya Washington városának kialakításához, korszerű megoldásához keresett mintát, ezért Európa hat legfontosabb városába, így Budapestre is, bizottságot küldtek, hogy tanulmányozzák a városokat.
Joseph Sübben, aki városépítéssel és építészettel foglalkozott, 1890-ben kiadott, majd 1907-ben frissített kötetében olyan elismert nagyvárosokkal emlegette egy lapon a magyar fővárost, mint New York, Párizs, Bécs, vagy London. John Lukacs azt is elárulta, hogy Stübben a Fővárosi Közmunkák Tanács külföldi tisztelője volt.
Jogos kérdés, hogy egyáltalán miért kellett a XIX. század második felétől bérházakat építeni Budapesten. Erre a válasz az, hogy a kiegyezés után nagy mértékben fejlődött és iparosodott Magyarország.
Pest, Buda és Óbuda egyre jelentősebb közlekedési csomóponttá vált, ugyanis rengeteg gyár, üzem erre a környékre épült. 1873-tól Budapest szivacsként szívta fel a munkaerőt, ami azt jelentette, hogy rengetegen költöztek fel vidékről a fővárosba.
Ennek következménye, hogy Budapest, elsősorban a pesti oldal, kezdett megtelni, ugyanis a századfordulóra Pesten élt a főváros lakosságának több, mint 80 százaléka, tehát miattuk volt fontos a bérházak építése.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Az interneten sok olyan rémtörténetet olvashatunk, amik arról szólnak, hogy valaki beköltözött egy új építésű házba, ám hamarosan pokollá változott az élete, ezért elhatározta, hogy legközelebb csak régi, vagy régebb építésű házba fog költözni, mert a múltban az építészek még értettek a szakmájukhoz.Rengetegen érvelnek azzal is, hogy azért éri meg századfordulós épületben található lakást venni, mert azokban a házakban még van anyag, hiszen dédapáink „értettek az építkezéshez”, sőt, az se ritka, hogy valaki azt állítja, hogy a Monarchia idején, ha a vállalkozó lopott volna az alapanyagból, akkor többé nem kapott volna megbízást.
Amit biztosan tudunk az az, hogy az 1870-es évektől az 1910-es évekig épült, több ezer bérházak közül még ma is sokban elgyönyörködhetünk, ha Budapesten sétálgatunk, így például a Kinizsi utca 22. szám alatt alatti épület is megtekinthető.
Azokat a lakóépületeket, amelyek túlélték a bombázásokat, az 1944-45-ös ostromot, az 1956-os utcai harcokat, sikerült megóvni az utókornak. Ezek a házak felújítva, sziklaszilárdan állnak a budapesti utcákon úgy, mintha elpusztíthatatlanok lennének.
A XIX.
1988-ban John Lukacs a Budapestről szóló tanulmánykönyvében azt írta, hogy a fővárosi bérházak a hiányosságaik ellenére nem holmi rozoga építmények, mert a spekulánsok, az építkezők és a vállalkozók nem térhettek el a Fővárosi Közmunkák Tanácsának szabványaitól.
A régi szabályok pontosan meghatározták a telkek legkisebb és legnagyobb méretét, a bemélyedések, illetve házak magasságát, és kivételnek helye nem volt. Emiatt nem volt sok ötemeletesnél magasabb épület Budapesten, és felhőkarcolók is ugyanezért nem épültek. A bérházak alaprajza legtöbbször hasonlított a közép-európai városok nagy részében található épületekére, kocka vagy téglalap alakúak voltak, és többnyire belső udvar köré épültek.A fentebb említett Fővárosi Közmunkák Tanácsának nevéhez olyan remek ötletek tartoznak, mint a hajózható belváros, amit Reitter Ferenc tervei szerint képzeltek el. Ha ez megvalósult volna, akkor ma a Nagykörút helyén közlekedésre alkalmas. csatorna vízen hajózhatnánk el a Nyugatihoz.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa évtizedekig határozta meg a fővárosunk arculatát. A testületet alapítását 1870-ben iktatták törvénybe. A feladatai között volt az utak és az utcák irányának és szintjének meghatározása, a beruházásokhoz kapcsolódó pályázatok kiírásának előkészítése, a város felmérési munkái, Pest Óbuda és Buda szabályozási terveinek előkészítése, illetve az építkezések törvényi szabályozása.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának megalapítását Andrássy Gyula sürgette. Amikor létrejött a testület, akkor rengeteg munka várta, hogy elkészüljenek vele. Új hidakra volt szükség, hogy ezzel tehermentesítsék a Lánchidat. Emellett élhetőbb, modernebb és rendezettebb városszerkezetet kellett kialakítani, szabályozni kellett a Duna-medret, valamint az 1873-ban egyesült három városrészt úgy kellett átalakítani, hogy az egységes fővárossá váljon.
Az, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa munkája nem volt felesleges az 1899-ben tetőző budapesti építkezési hullám idején, jól mutatja, hogy 1901-ben amerikai delegáció tanulmányozta a fővárost, mert az USA kormánya Washington városának kialakításához, korszerű megoldásához keresett mintát, ezért Európa hat legfontosabb városába, így Budapestre is, bizottságot küldtek, hogy tanulmányozzák a városokat.
Joseph Sübben, aki városépítéssel és építészettel foglalkozott, 1890-ben kiadott, majd 1907-ben frissített kötetében olyan elismert nagyvárosokkal emlegette egy lapon a magyar fővárost, mint New York, Párizs, Bécs, vagy London. John Lukacs azt is elárulta, hogy Stübben a Fővárosi Közmunkák Tanács külföldi tisztelője volt.Jogos kérdés, hogy egyáltalán miért kellett a XIX. század második felétől bérházakat építeni Budapesten. Erre a válasz az, hogy a kiegyezés után nagy mértékben fejlődött és iparosodott Magyarország.
Pest, Buda és Óbuda egyre jelentősebb közlekedési csomóponttá vált, ugyanis rengeteg gyár, üzem erre a környékre épült. 1873-tól Budapest szivacsként szívta fel a munkaerőt, ami azt jelentette, hogy rengetegen költöztek fel vidékről a fővárosba.
Ennek következménye, hogy Budapest, elsősorban a pesti oldal, kezdett megtelni, ugyanis a századfordulóra Pesten élt a főváros lakosságának több, mint 80 százaléka, tehát miattuk volt fontos a bérházak építése.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások