Múlt és jövő: az úszó városok
Egyre inkább érzi az emberiség az éghajlatváltozás hatását. A tengerszint emelkedése több mint 410 millió ember megélhetését fenyegeti. E problémákat összegezve az építészek világszerte egy lehetséges választ javasoltak: úszó városokat.
A vízen élés jövője radikális változásnak tűnik ahhoz képest, ahogyan ma élünk. A népi példák ennek ellenkezőjét bizonyítják, és inspirációt nyújtanak arra, hogy mivé alakulhatnának városaink. Miközben a világ vezetői a COP27 klímacsúcson Egyiptomban megvitatják az éghajlatváltozás elleni fellépés módozatait, addig mi ebben a cikkünkben a radikális vízalapú települések koncepcióját vizsgáljuk.
A szokásos civilizációs narratíva szerint az első emberi települések a víztestek, mint folyók, tavak, vizes élőhelyek és tengerek közelében virágoztak. A nomádok a vadászathoz, a mezőgazdasági közösségek pedig a földműveléshez igényelték a vizet, saját hidratációjuk mellett, ami elengedhetetlen a túléléshez. A föld is ott volt a legtermékenyebb, ahol könnyen táplálható volt valamilyen vízforrás. Ennek eredményeként az emberek a szárazföld és a tenger metszéspontjában telepedtek le, és mindkét irányban építették és növelték településeiket. A brunei Kampong Ayer, a lagosi Makoko, a benini Ganvie és a mezopotámiai mocsarak bepillantást engednek a víz közepén élő életmódba. Kiindulópontot nyújtanak ahhoz, hogy elképzeljük, hogyan alakítanák életünket az új tengeri települések. Olvass tovább. Kattints ide!
Hozzászólások