Regeneratív építészet: elcsépelt divatkifejezés, vagy a jövő?
A regeneratív építészet és tervezés olyan megközelítés, amely nem elégszik meg azzal, hogy csökkenti az épületek környezeti hatását, hanem célja, hogy aktívan javítsa a természetes és társadalmi rendszereket. Az ilyen építészet arra törekszik, hogy az épületek ne csak kevesebb kárt okozzanak, hanem vissza is adjanak valamit a környezetnek – például elősegítsék a biodiverzitást, javítsák a talaj minőségét, vagy tisztítsák a vizet.
Ez a szemlélet mindig a helyszín adottságaiból indul ki, legyen szó éghajlati, ökológiai vagy kulturális tényezőkről, és ezekkel összhangban működik. Az épület élő rendszerként viselkedik: alkalmazkodik, kapcsolódik a környezetéhez, és pozitív hatással van az emberek életére is. A regeneratív gondolkodás fontos része az anyaghasználat és az energiahasználat újragondolása. Az újrahasznosított vagy helyi anyagok, a zárt anyagkörforgások, az energia-önellátás vagy az esővízgyűjtés mind hozzájárulhatnak egy ilyen épület működéséhez. Ugyanakkor ez nem csak technikai kérdés: közösségi részvétel, szociális érzékenység és helyi tudás is beépül a folyamatba.
A regeneratív építészet célja végső soron nem pusztán az, hogy kevésbé romboljunk, hanem az, hogy aktívan építsünk – újraépítsük a természet és az ember kapcsolatát, az ökológiai egyensúlyt, és egy olyan jövőt, amely élhetőbb és egészségesebb mindannyiunk számára. A cikk eredetileg a www.kp.hu weboldalon jelent meg. Kattints ide a folytatásért!
Hozzászólások