Rusztikus téglaház, mely szó szerint hidat képez az erdő és a sziklás táj között
Fentről nézve az eklektikus villa egy régi híd romjainak, vagy egy elhagyatott erőd maradványainak tűnik. Fák emelkednek ki a furcsa alakzatú fala közül, melyek kopott, vöröses- barna árnyalatú tégla homlokzata szinte egybeolvad a természetes homokkő sziklákkal. A “House of the Big Arch” azonban nem ősi, se nem elhagyatott. A középkori romokra emlékeztető épület egy új projekt. Egy otthonos villa, amely a rejtélyesen és a drámaian olvad bele a környezetébe.
A Frankie Pappas építészeti vállalat építészei professzionális kódolókkal, mérnökökkel, művészekkel és matematikusokkal dolgoznak együtt, hogy „figyelemre méltó megoldásokat találjanak a lenyűgöző problémákra”. Ez a House of the Big Arch projektje esetében sem történ másképp. Az építészek, a "dobozon kívül" gondolkozva úgy képzelték el az otthont, mint egy házasságot a sziklás táj és a festői erdő fái között, amely a dél-afrikai Waterberg hegység természetvédelmi területén található. Ilyen értelemben a ház szó szerint és metaforikusan is egy híd, mely menedéket kínál nemcsak emberi lakosainak, hanem a helyi honos növények és állatok számára is.
Az építészek a házat a lehető legóvatosabban akarták elhelyezni a telken, minimális kárt okozva a természetben. A legtöbb ilyen célú építészeti projekt esetében gyakran könnyű anyagokat és megemelt alapot alkalmaznak, mely sokszor egy "nem állandó" épület érzetét kelti. A Frankie Pappas szakemberei ezzel szemben a tégla mellett döntöttek, mely súlya és szilárdsága ellentétes hatást eredményez- erősen a földbe gyökerezve, szinte lehetetlen megsemmisíteni. Kattints ide a folytatásért!
A Frankie Pappas építészeti vállalat építészei professzionális kódolókkal, mérnökökkel, művészekkel és matematikusokkal dolgoznak együtt, hogy „figyelemre méltó megoldásokat találjanak a lenyűgöző problémákra”. Ez a House of the Big Arch projektje esetében sem történ másképp. Az építészek, a "dobozon kívül" gondolkozva úgy képzelték el az otthont, mint egy házasságot a sziklás táj és a festői erdő fái között, amely a dél-afrikai Waterberg hegység természetvédelmi területén található. Ilyen értelemben a ház szó szerint és metaforikusan is egy híd, mely menedéket kínál nemcsak emberi lakosainak, hanem a helyi honos növények és állatok számára is.
Az építészek a házat a lehető legóvatosabban akarták elhelyezni a telken, minimális kárt okozva a természetben. A legtöbb ilyen célú építészeti projekt esetében gyakran könnyű anyagokat és megemelt alapot alkalmaznak, mely sokszor egy "nem állandó" épület érzetét kelti. A Frankie Pappas szakemberei ezzel szemben a tégla mellett döntöttek, mely súlya és szilárdsága ellentétes hatást eredményez- erősen a földbe gyökerezve, szinte lehetetlen megsemmisíteni. Kattints ide a folytatásért!
Hozzászólások