Sátrak: egy évszázadokon, országhatárokon és kultúrákon átívelő építészeti tipológia
Sátor. A világon mindenütt jelenlévő építészeti forma. Egy évszázadokon, országhatárokon és kultúrákon átívelő építészeti tipológia. Egy olyan építészeti nyelv, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik a nomád életmódhoz, hiszen legegyszerűbb formájában egy menedék, amelynek anyagát egy rudakból álló keretre terítik, feszítik. A jurták például a kazah és kirgiz népek könnyen hordozható lakóhelyeként szolgálnak. Ugyanakkor a sátrak népszerű stílusprecedensnek bizonyultak az építészek számára, ilyenek például Frei Paul Otto német építész könnyűszerkezetes építményeihez. A sátor az ideiglenes és az állandó között húzódik, és amely a gazdagság és a hiány szimbólumaként egyaránt funkcionál. 
A sátrak mint luxusszimbólumok igen érdekes módon működnek; egy gyors Google-keresés a “Glamping” lehetőségek egész sorát tárja elénk Európa-szerte, mint csúcskategóriás nyaralóhelyek stílusosak, luxus felszereltséggel rendelkeznek, innen ered a név – a “glamorous” [elbűvölő, csodálatos] és a “camping” [kemping] szavak összetétele. Az Egyesült Királyságban a jurták és a hasonló típusú sátrak építészeti háttérként szolgálnak a “földhözragadtabb” nyaralási élményhez, ahol a természettel való harmónia és a legmodernebb létesítményekhez való hozzáférés közötti boldog egyensúlyt lehet elérni. A luxuskemping koncepciója azonban korántsem új keletű. Eredete egészen a 16. századig nyúlik vissza, amikor a skót Atholl grófja megszervezte a pazar, élelemmel teli sátrak felállítását, hogy felkészüljön az idelátogató V. Jakab király és édesanyja számára. Mintegy 400 évre rá megszületett az “afrikai szafari”, a gazdag amerikaiak és a brit arisztokrácia a gyarmati Afrikába áramlott kalandos kirándulásokra – de olyan kirándulásokra, amelyek nem áldozták fel a luxust. 
Ezzel hatalmas kontrasztban a sátor a hiány és a nélkülözés szimbóluma is – amit manapság egyre intenzívebben érzékelhetünk. Ez sehol sem nyilvánul meg jobban, mint a menekülttáborok esetében. A libanoni Bekaa-völgyben élő szíriai menekültek számára a hirdetőtáblák reklámjaival borított fakeretekből készült rögtönzött sátrak kevés védelmet nyújtanak az időjárás viszontagságai ellen. Jordániában és Görögországban az UNHCR logója díszeleg a zaatari menekülttábor és a Kara Tepe vészhelyzeti tábor sátrain. A sátor itt messze nem egy álnomád tipológia, mint a luxus sátortáborok esetében, hanem a mulandóság ellenséges helyszíne. Olvass tovább. Kattints ide!
Hozzászólások