Tovább népszerűsödik a ‘co-living’ – ez a jövő lakhatási formája?!
A közösségi élet nem újdonság. A történelem során a lakhatás régóta kötődik a közös szükségletekhez és az erőforrások megosztásához. Napjainkban a népességnövekedés, a városi sűrűség és az ingatlanárak növekedéséből adódóan az építészek és várostervezők méginkább keresik a közös élet alternatíváit. Az ezek eredményeiként létrejövő új modellek különböző térbeli és formai konfigurációkat fedeznek fel, egy közös[ségi] jövőképet alkotva. 
A co-living életforma lényege, hogy több ember osztozik egy otthonon, melyen belül a saját privát szférája mellett különféle közösségi terek találhatók, mint a megosztott fürdőszoba, konyha és nappali, kert, munkaterület, stb. Az ilyen lakó-komplexumokban a lakók gyakran töltenek időt együtt, például közös főzés és vacsorák keretein belül. A co-living lakók azonban nem csak szabadidejüket osztják meg, hanem a felelősséget, a ház körüli munkákat is. Bár az életforma elsősorban a világutazó huszonévesek körében népszerű, mára már sok középkorú is a co-living felé fordul, több szempont miatt; költségek csökkentése, feladatok megosztása, társaság keresése, stb.
Egyesek szerint első co-living lakóépület Londonban jött létre (nem meglepően) a két világháború között, de a fogalom a 2007-es gazdasági világválság és az emelkedő ingatlan-árak visszahozták a köztudatba, és az ilyen létesítmények népszerűsége azóta folyamatosan nő. Eduardo Souza szerint, a kifejezés az 1970-es években jelent meg Dániában – eredetileg ‘cohousing’ néven, a Sættedammen kezdeményezéssel, mely egy 35 családból álló csoportnak adott otthont. A családok magánházakban éltek, de a közösségi tereket megosztották egymással a társas együttlétek és tevékenységek – például étkezés, háztartás, csoportos összejövetelek, ünnepségek és egyéb események – céljából. Olvass tovább. Kattints ide!
Hozzászólások