Zöld építészet: városok mint szuperorganizmusok
A természet az idők kezdete óta múzsát jelent a művészet, és az építészet számára- a természetes világ színei és formái így beépülnek a mesterségesen létrehozott környezetbe. A tervezést az elemek, a szél és a nap, a domborzat és a növényzet mintái is befolyásolják. Az építészet a természet hatásmechanizmusából ihletet merít, ugyanakkor az épületek olyan semleges tárgyakként épülnek, amelyek statikusak maradnak a biológiailag fejlődő világban. 
Az antropocentrikus beton “dzsungelek” nélkülözik az életet, elválasztják az embert a természetes környezettől, és olyan egyensúlytalanságokat okoznak, amelyek világjárvány alatt még erőteljesebben nyilvánultak meg. Hogyan néznének ki a városok, ha nem lennének határok az emberek és az ökoszisztéma között? Az épületek, mint szinguláris entitások, egyfajta parazita kapcsolatban állnak a természettel. A napjainkban egyre nagyobb figyelmet kapó fenntartható építészet gyakran küzd azért, hogy több legyen, mint a városok “kizöldítésének” felszínes, kozmetikai folyamata, a “biotervezés” nevű, kialakulóban lévő kutatási terület például lehetőséget kínál arra, hogy hatékony módszereket találjunk a városok “termesztésére”. 
Az új eszközök és technológiák lehetővé teszik a tervezők számára, hogy a természet szépségén túl annak rugalmas funkcióiból és folyamataiból is inspirációt merítsenek. Az e feltörekvő terület felfedezései az épített és a termesztett világ közötti szimbiózis koncepciója felé terelhetik az építészeti gondolkodást. A természet intelligens, veleszületett biológiai rendszerekkel rendelkezik, amelyek folyamatosan fejlődnek, alkalmazkodnak és túlélnek. A városok jövőjében az épített környezet, mint a természettől kölcsönösen függő organizmussá válhat. Az épületek, amelyek egykor a környezet akadályai voltak, elválaszthatatlanok a természeti tájtól; az ember integrálódik a nem emberi élővilággal. Olvass tovább. Kattints ide!
Hozzászólások