Az öt főbűn az angyalok szemében

Vétkek, amivel a legelnézőbb teremtményeket is fel lehet dühíteni. A „dolgok, amikre nem vágyunk” listára nyugodtan felírhatjuk, hogy egyáltalán nem szeretnénk, ha megharagudnának ránk az angyalok, mert bizony tévedés lenne azt hinni, hogy őket nem lehet felbosszantani.

Annak érdekében, hogy ne haragítsuk magunkra őket, tudnunk kell, hogy milyen főbűnök elkövetésétől kell tartózkodnunk. Most felejtsük el a tíz parancsolatot és a hét főbűnt, mert az angyaloknak megvan a maguk listája.

Az első bűn, ha elpazaroljuk a tehetségünket: Nagyon szépen festünk, remek történeteket írunk, gyönyörűen zenélünk, vagy valami más kreatív képességgel alkotunk? Akkor az angyalok elvárják, hogy ne hagyjuk szunnyadni a tehetségünket, hanem használjuk ki, és mutassuk meg azt a világnak.

Természetesen az angyalok nem azt várják, hogy feltűnési viszketegségben szenvedjünk, tehát nem kell rohanni a következő X-faktorba. Azt viszont elvárják, hogy osszuk meg másokkal a tehetségünket, mert az angyalok szerint mindenkiben ott rejlik a Teremtő.

Amikor alkotunk, akkor kiteljesedünk, kifejezzük az érzéseinket, önmagunkat, az érzéseinket. A művészet gyönyörködtet és lelki élményt ad, de maga a művész is lelki változásokon esik át. Az angyalok viszont tudják, hogy a kör akkor teljes, ha az alkotásunkat megosztjuk a világgal, mert így gondolatot ébresztünk bennük, érzéseket adunk át. Ha megfosztjuk a világot ettől az élménytől, akkor az angyalok nagyon meg fognak haragudni ránk.

A második bűn, amikor nem követjük az utunkat: Okkal és céllal jöttünk a világra. Azzal nincs problémájuk az angyaloknak, ha nem ugrunk bele azonnal a életfeladat teljesítésébe, hanem inkább kalandozunk kicsit. Ilyen például az, hogy érezzük a belső késztetést, hogy állatorvosnak tanuljunk, de előtte csak azért is elmegyünk bolti eladónak.

Az angyalok elnézik, ha kicsit félünk a sorstól, de az már dühíti őket, ha egész életünkben kerüljük az életcélunkat. Higgyük el, hogy okkal érezzük a késztetést, mert jók vagyunk az adott dologban, az angyalok pedig tudják ezt.

Ők végig támogatni fognak az utunkon, függetlenül attól, hogy mi az. Ha úgy érezzük, hogy a világ másik végére kell költöznünk azért, hogy a saját utunkat járjuk, akkor induljunk! Kövessük a számunkra kijelölt utat, ne dacoljunk a sorssal, mert boldogok leszünk, ha elfogadjuk azt! A harmadik bűn, amikor feláldozzuk önmagunkat: Ne érveljünk a mártírhalállal és a hősökkel, mert egyik legenda se szól arról, hogy bármelyik angyal örömujjongásban tört volna ki az önfeláldozásért!

Ennél a bűnnél arról van szó, hogy az angyalokat dühíti, ha nem hagyjuk el az alkoholista párunkat, vagy a reménytelenül szerencsétlen, magányos rokont, pedig az egyiket már nem szeretjük, a másik pedig idegileg kikészít. Ha nem számoljuk fel az ilyen helyzeteket, akkor egyáltalán nem vagyunk nemesek, csak gyengék.

Legyünk bármekkora empaták, azt be kell látnunk, hogy mikor akadályoznak a saját érzéseinkben, fejlődésünkben az emberek. Az angyalok nem akarják, hogy önzőek legyünk, hanem szeretnék, ha észrevennénk, hogy mikor értelmetlen áldozatokat hozni.

Az is önfeláldozás, ha a család, gyerekeink mellett nincs teljes életünk, mert mindenről lemondunk az ő javukra. Ez egyfajta önzőség, mert rájuk kenjük a saját erőtlenségünket, ami miatt képtelenek vagyunk lépni.

Az életben senki sem várja el, hogy feláldozzuk önmagunkat. Ha valaki mégis, akkor az rossz ember. Jegyezzük meg, hogy a saját életutunkat kell járnunk, ebben pedig nem akadályozhat a jó szívünk!

A negyedik bűn, amikor nem adjuk önmagunkat: Mindenki úgy tökéletes, ahogy van, mert az égiek okkal teremtettek úgy, hogy azt gondoljuk, érezzük, szeressük, amit. Nem véletlenül vagyunk azok, akik.

Talán még nem tudjuk, hogy miért, de egy konkrét céllal születtünk. Ha azonban álarcot viselünk, és nem vagyunk hajlandóak senkinek sem megmutatni az igazi arcunkat, akkor olyan bűnt követünk el, amiért meg fognak haragudni ránk az angyalok.

Ha nem merjük megmutatni magunkat, akkor azzal tulajdonképpen dacolunk az égiekkel, mert ők úgy tartanak szépnek és jónak, ahogy vagyunk. Ha jóban akarunk lenni a magasabb erőkkel, akkor próbáljunk önmagunknak megfelelni! Mutassuk meg az igazi arcunkat, lelkünket, mert úgy vagyunk tökéletesek, ahogy vagyunk!

Az ötödik bűn, amikor saját magunkat büntetjük: Az angyalok nagyon utálják, ha saját magunkat büntetjük meg valamiért, mert ők azt akarják, hogy bízzuk az égiekre a büntetést, mert ők tudják, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni, illetve miképpen büntessenek meg, ha arra tényleg szükség van.

Ha vétettünk, valami rosszat követtünk el mások ellen, hibáztunk, akkor ne kezdjük ostorozni magunkat, és ne fenyítsük meg a lelkünket. Ne jelentsünk ki olyasmit, hogy az adott bűn miatt két napig nem eszünk, többé nem leszünk szerelmesek, nem barátkozunk! Kerüljük az önbíráskodást magunkkal szemben, és inkább a megbocsátást gyakoroljuk, hiszen hibázni emberi dolog!

(Forrás: noiportal.hu)