Kórházi rémtörténetek
Hangoskodó gyerekszellemek verik fel a Fort Worth rehabilitációs intézet nyugalmát.
Szellemekből sosincs hiány! Korábban megismertük, hogy mely kórházakban található a legtöbb kísértet, ám a témát korántsem merítettük ki. Ez logikus, hiszen hol máshol találkozhatnánk a legtöbb szellemmel, mint ott, ahol a legtöbb ember meghal?
A következő történek után, mind úgy fogjuk érezni, hogy sose szeretnénk ilyen intézménybe kerülni, és az ott dolgozó orvosokat, ápolókat, és a személyzet többi tagját, sem fogjuk irigyelni a munkájukért.
Az első történetben egy fiatal női dolgozó gyakran találkozott a kórház folyosóján szaladgáló árnyemberekkel. Az egyik alkalommal azonban annyira megijedt, hogy elrohant a jelenség elől, és bezárkózott az egyik szobába. Az árnyékember nem követte, hanem tovább szaladt.
A nő rettegve mesélte el a kollégáinak, hogy mit látott. Legnagyobb döbbenetére, mert azt hitte, hogy bolondnak fogják nézni, kiderült, hogy többen is találkoztak már a félelmetes jelenséggel.
A következő történet helyszíne a szép Forth Worth rehabilitációs intézet, amelynek annyira gyönyörű az épülete, hogy kérni se kell, hogy odamenjünk pihenni. Az eredetileg gyermekkórházként funkcionáló intézményben, azonban nem könnyű a relaxálás!
Sok páciens panaszkodik arra, hogy a hangoskodó, egymással kiabáló, kergetőző, játszó gyerekek miatt, nem tudnak pihenni. Ezekre a kicsikre azonban nem lehet rászólni, hiszen már meghaltak.
A betegek mellett, a személyzet is találkozott már a szellemekkel az intézmény folyosóin, ahogy a hangoskodást is hallották, és látták, hogy maguktól mozognak a székek.
Egy másik kórházban szintén gyerekszellemek bukkannak fel, de ők nem játszanak. Ezek a szép, gyakran szőke hajú, fiatalok azok közelében bukkannak fel, akik hamarosan meg fognak halni.
Az érintett intézmény személyzete elárulta, hogy ezeket a gyerekeket azok a páciensek látják, akiknek a tudata tiszta, nem hallucinálnak, és ilyen mellékhatású gyógyszert sem kapnak.
Sokszor macskák is beszöknek a kórházakba, ami nem véletlen. Ezekhez az állatokhoz sok kultúra köti a halált. Nem egy nép hisz benne, hogy az hamarosan meghal, aki mellé leül egy macska.
A következő történetet az egyik onkológián dolgozó nővér mesélte el. Az osztályon az egyik beteg eszméletlenül feküdt, mert már csak napjai voltak hátra. Az egyik nap azonban magához tért, amikor bement hozzá a nővér.
A páciens rémülten kért segítséget tőle: „Ne engedje, hogy magával vigyen!”. A megijedt nővér rákérdezett, hogy kiről beszél, mire a haldokló beteg azt felelte, hogy „Az a feketeség”, majd pár perccel később meghalt.
Az utolsó rémtörténet egy éjszakai műszakról szól. A kórházban feküdt egy férfi, aki állandóan nyomogatta a nővért hívó gombot. Ha kis baja volt, akkor is, ha nagy, akkor is. A páciens végül aznap este 8-kor meghalt.
A holttestet fél tízkor szállították el, ám a nővérek hiába várták, hogy nyugtuk lesz! Ahogy tízet ütött az óra, úgy egyfolytában megszólalt a nővért hívó gomb.
Az egyik nővér, aki hívő volt, megelégelte a dolgot, és bement az elhunyt kórtermébe, majd a levegővel kezdett veszekedni. A nő felszólította a halott szellemét, hogy Jézus Krisztus nevében, távozzon, legyen boldog a túlvilágon, és hagyja végre békén őket. Az elzavarás meghozta az eredményt, mert azt követően megszűnt a hívás.
(Forrás: bizzariummagazin)
Szellemekből sosincs hiány! Korábban megismertük, hogy mely kórházakban található a legtöbb kísértet, ám a témát korántsem merítettük ki. Ez logikus, hiszen hol máshol találkozhatnánk a legtöbb szellemmel, mint ott, ahol a legtöbb ember meghal?
A következő történek után, mind úgy fogjuk érezni, hogy sose szeretnénk ilyen intézménybe kerülni, és az ott dolgozó orvosokat, ápolókat, és a személyzet többi tagját, sem fogjuk irigyelni a munkájukért.
Az első történetben egy fiatal női dolgozó gyakran találkozott a kórház folyosóján szaladgáló árnyemberekkel. Az egyik alkalommal azonban annyira megijedt, hogy elrohant a jelenség elől, és bezárkózott az egyik szobába. Az árnyékember nem követte, hanem tovább szaladt.
A nő rettegve mesélte el a kollégáinak, hogy mit látott. Legnagyobb döbbenetére, mert azt hitte, hogy bolondnak fogják nézni, kiderült, hogy többen is találkoztak már a félelmetes jelenséggel.
A következő történet helyszíne a szép Forth Worth rehabilitációs intézet, amelynek annyira gyönyörű az épülete, hogy kérni se kell, hogy odamenjünk pihenni. Az eredetileg gyermekkórházként funkcionáló intézményben, azonban nem könnyű a relaxálás!
Sok páciens panaszkodik arra, hogy a hangoskodó, egymással kiabáló, kergetőző, játszó gyerekek miatt, nem tudnak pihenni. Ezekre a kicsikre azonban nem lehet rászólni, hiszen már meghaltak.
A betegek mellett, a személyzet is találkozott már a szellemekkel az intézmény folyosóin, ahogy a hangoskodást is hallották, és látták, hogy maguktól mozognak a székek.
Egy másik kórházban szintén gyerekszellemek bukkannak fel, de ők nem játszanak. Ezek a szép, gyakran szőke hajú, fiatalok azok közelében bukkannak fel, akik hamarosan meg fognak halni.Az érintett intézmény személyzete elárulta, hogy ezeket a gyerekeket azok a páciensek látják, akiknek a tudata tiszta, nem hallucinálnak, és ilyen mellékhatású gyógyszert sem kapnak.
Sokszor macskák is beszöknek a kórházakba, ami nem véletlen. Ezekhez az állatokhoz sok kultúra köti a halált. Nem egy nép hisz benne, hogy az hamarosan meghal, aki mellé leül egy macska.
A következő történetet az egyik onkológián dolgozó nővér mesélte el. Az osztályon az egyik beteg eszméletlenül feküdt, mert már csak napjai voltak hátra. Az egyik nap azonban magához tért, amikor bement hozzá a nővér.
A páciens rémülten kért segítséget tőle: „Ne engedje, hogy magával vigyen!”. A megijedt nővér rákérdezett, hogy kiről beszél, mire a haldokló beteg azt felelte, hogy „Az a feketeség”, majd pár perccel később meghalt.
Az utolsó rémtörténet egy éjszakai műszakról szól. A kórházban feküdt egy férfi, aki állandóan nyomogatta a nővért hívó gombot. Ha kis baja volt, akkor is, ha nagy, akkor is. A páciens végül aznap este 8-kor meghalt.A holttestet fél tízkor szállították el, ám a nővérek hiába várták, hogy nyugtuk lesz! Ahogy tízet ütött az óra, úgy egyfolytában megszólalt a nővért hívó gomb.
Az egyik nővér, aki hívő volt, megelégelte a dolgot, és bement az elhunyt kórtermébe, majd a levegővel kezdett veszekedni. A nő felszólította a halott szellemét, hogy Jézus Krisztus nevében, távozzon, legyen boldog a túlvilágon, és hagyja végre békén őket. Az elzavarás meghozta az eredményt, mert azt követően megszűnt a hívás.
(Forrás: bizzariummagazin)
Hozzászólások