Őserdőben lehet Atlantisz?
Teóriák, hogy hol lehet az elsüllyedt város.
Talán nincs is a világon olyan ember, akit ne érdekelne, hogy vajon hol található a legendás Atlantisz, melynek civilizációja olyan fejlett volt, hogy a mai emberiség a nyomába sem ér. A víz alatti romváros nyomait sokan, sokfelé kutatták.
Ennek a kitartó nyomozásnak az eredménye, hogy az elmúlt években Dél-Amerika őserdeiben találtak olyan építményeket, amely alig kisebbek az egyiptomi piramisoknál. Emellett különböző légi felvételek azt bizonyítják, hogy egyes tengerpartok közelében találhatók Atlantisz nyomai.
A kutatások azonban semmit sem bizonyítottak be száz százalékosa, tehát még mindig rejtély, hogy hol lehet Atlantisz?
A Szantorini-teória: A víz alatti város mítosza a XXI. században is él, hiszen mindig jön valaki, aki egy „megfellebbezhetetlen” állítással próbálja igazolni, hogy a világ egy távoli részén megtalálta Atlantisz romjait.
A. G. Galanopoulosz és Edward Bacon régészek korábban megjelentettek egy könyvet, amelynek a címe az „Atlantisz: Az igazság a legenda mögött” volt. Ebben a kötetben azt állították a szerzők, hogy az elveszett földrész és Szantorini, a görög sziget, egy és ugyanaz.
A tudósok szerint régen mínoszi kultúrájú emberek éltek a szigeten, de őket elpusztította az időszámításunk előtti 1450 körüli vulkánkitörés, aminek az ereje olyan hatalmas lehetett, hogy még háromezer kilométeres körzetben is hallható volt. Ilyen vulkánkitörés volt az 1883-as is, amely Jáva és Szumátra között történt, de még Ausztráliában is észlelték az emberek.
A thírai vulkán 30 méter vastagságú hamu- és kőréteget lőtt a szigetre, amelynek fővárosát teljesen betemette. A vulkánkitörést követő szökőár pedig olyan szintű pusztítást végzett, hogy az egyik napról a másikra elpusztította a krétai civilizációt. Állítólag ez volt az a katasztrófa, amit Platón az Atlantiszról szóló írásában említ.
Platón azonban a szökőárról írt, és nem a vulkánkitörésről, ám ez a két jelenség gyakran együtt jár a tengerpart közelében. 1967-ben olyan új leletek kerültek elő Szantorini közelében, amely miatt újra előkerült Atlantisz legendája.
A görög régész, Marinatosz professzor olyan régi nagyváros nyomait fedezte fel, ahol két-háromemeletes házak romjai is előkerültek, a szobák falain pedig mindennapi életet ábrázoló freskókat találtak.
A leletek felfedezése nyomán a professzor elméletet gyártott Platón „9000 évvel Szolón előtt” kezdetű mondatáról. Szerinte Szaisz papjai tízzel szorozták az adatokat, hogy a különböző eseményeket így helyezzék a múlt homályába, hiszen sok későbbi mesélőre is jellemző, hogy a „réges-régen” történt dolgokat kerek számokkal igazolják.
Atlantisz az őserdőben: A víz alatti várossal kapcsolatos legvitatottabb elmélet az, hogy Atlantisz létezhetett-e az Atlanti-óceánban, azon a területen, amelyet Platón úgy jelölt meg, hogy „Héraklész oszlopain túl”, tehát a mai Gibraltári-szoroson túl.
Rengeteg kutató állította már azt, hogy vizsgálataik szerint a Kanári-, Madeira-, és Azori-szigetek térségében léteznie kellett egy szigetcsoportnak, ami az afrikai kontinensről vált le, és olyan nagyobb szigetekből állt, amelyek aktív vulkánikusságot mutattak.
Ezt azzal magyarázzák, hogy a tengerfenéken olyan 3-3500 méteres üledékréteg található, amely máshol nem fedezhető fel az óceánokban, tehát az üledékréteg a szétrobbant Atlantisz maradványai lehetnek.
Heinrich Schliemann, a Tróját kiásó híres kutató állítólag olyan leleteket hagyott hátra az unokáinak, amelyből kiderül, hogy hol volt Atlantisz. Ezek szerint az elveszett földrészt az Atlanti-óceánban, Európa és Észak-Amerika között kellene keresni, és az Azori-szigetek valószínűleg valójában Atlantisz tengerből kiálló csúcsai.
Az elméletek megalkotói eddig 40 lehetséges helyet jelöltek ki arra, hogy ott lehetett az elveszett földrész. A XIX. század elején a guatemalai Dr. Paul Felix Cabrera feltételezése adott új lendületet a nyomozásnak. A kutató úgy gondolta, hogy Atlantisz azonos a korábbi Hispaniolának nevezett szigettel, tehát a mai Haitival és Dominikai Köztársasággal.
Dr. Paul Felix Cabrera kortársai közül egy házaspár, Augustus Le Plongeon és Alice Dixon ellentmondott az elméletnek, mert szerintük Mexikó közelében volt Atlantisz, ugyanis a házaspár a maja írások tanulmányozása során találkozott olyan utalásokkal, amelyek egy elveszett kontinensről szóltak.
A teória szerint a maják és az ókori egyiptomiak kapcsolatban álltak, ám az egyiptomiak a görögöktől vették át Atlantisz legendáját. A maja magyarázatot azonban gyorsan megcáfolták, mert egyrészről semmilyen tárgyi bizonyíték nem támasztotta alá, másrészről a kultúra korai kutató egyáltalán nem értették pontosan a Közép-Amerika őslakosainak bonyolult képírását.
Percy Harrison Fawcett, brit ezredes arra vett volna mérget, hogy Atlantisz a mai brazil őserdőkben állt. Az amatőr kutató akkor állt elő ezzel a teóriával, amikor ajándékba kapott egy kőbálványt, amihez olyan legenda kapcsolódott, hogy a tárgy egy régi, Amazonas-menti, elveszett városból származik. 1925-ben Fawcett nem sajnálta az időt és a pénzt, hogy megtalálja az őserdő mélyén Atlantiszt, ám az amatőr kutató nyomtalanul eltűnt.
Atlantisz az Antarktiszon: 2003-ban egy kanadai könyvtáros házaspár Rand és Rose Flem-Ath rukkolt elő azzal, hogy Atlantiszt az Antarktiszon kell keresni, mert szerintük a földrész akkor pusztult el, amikor a jégkorszak után megemelkedett a világtengerek szintje.
A házaspár arra is gondolt, hogy Trója, Kréta, Szantorini szigete és a többi ókori magaskultúra csak Atlantisz gyarmatai lehettek. A teória nyomán újra megindult a keresés az elveszett földrész után.
Hamarosan egy német fizikus Rainer Kühne beszélt arról, hogy szerinte Atlantisz valójában a mai Andalúzia. Ezt a felvetést műholdfelvételekkel próbálta bizonyítani, ugyanis az egyik képen a koncentrikus körök közepén egy mocsaras területet vett ki, ami azért bizonyítja, hogy Atlantisz ott van, mert Platón koncentrikusan elhelyezkedő gyűrűkkel írta le a rejtélyes város elhelyezkedését.
A fizikus szerint az atlantiszi volt az a tengeri nép, amely megtámadta a Földközi-tenger déli partvidékén élőket időszámításunk előtt 1200 körül. 2004-ben egy svéd földrajztudós, Dr. Ulf Erlingsson nem délre, hanem a Földközi-tenger északi vidékére helyezte el Atlantiszt.
A tudós szerint Atlantisz a mai Írországgal azonos, mert az Emerald-sziget földrajzi adottságai megfelelnek a Platón által leírtaknak. Az „elsüllyedt földrész” legendát pedig a Dogger Bank, az Északi-tenger egyik homokpadjának időszámításunk előtti 6100 körüli elsüllyedése igazolhatja.
Atlantisz a tenger alatti fennsíkon: 1979-ben egy szovjet oceanográfus állt elő azzal az elmélettel, hogy Atlantisz után a Portugália nyugati partjaitól 900 kilométerre fekvő, tenger alatti fennsíkon kell kutatni.
A tudós azt állította, hogy a tengerben tisztán látta a félig leomlott falakat, a hatalmas lépcsősorokat, ráadásul az a földrajzi elrendezés, amit látott, szinte teljesen egybeesett Platón leírásával.
1985-ben sikerült a felszínre hozni egy márványdarabot az elsüllyedt fennsíkról. Állítólag a leletet a Szovjet Tudományos Akadémia igen alaposan megvizsgálta, de sosem derült ki, hogy a márvány tényleg Atlantiszról származott-e.
(Forrás: noiportal.hu)
Talán nincs is a világon olyan ember, akit ne érdekelne, hogy vajon hol található a legendás Atlantisz, melynek civilizációja olyan fejlett volt, hogy a mai emberiség a nyomába sem ér. A víz alatti romváros nyomait sokan, sokfelé kutatták.Ennek a kitartó nyomozásnak az eredménye, hogy az elmúlt években Dél-Amerika őserdeiben találtak olyan építményeket, amely alig kisebbek az egyiptomi piramisoknál. Emellett különböző légi felvételek azt bizonyítják, hogy egyes tengerpartok közelében találhatók Atlantisz nyomai.
A kutatások azonban semmit sem bizonyítottak be száz százalékosa, tehát még mindig rejtély, hogy hol lehet Atlantisz?
A Szantorini-teória: A víz alatti város mítosza a XXI. században is él, hiszen mindig jön valaki, aki egy „megfellebbezhetetlen” állítással próbálja igazolni, hogy a világ egy távoli részén megtalálta Atlantisz romjait.
A. G. Galanopoulosz és Edward Bacon régészek korábban megjelentettek egy könyvet, amelynek a címe az „Atlantisz: Az igazság a legenda mögött” volt. Ebben a kötetben azt állították a szerzők, hogy az elveszett földrész és Szantorini, a görög sziget, egy és ugyanaz.
A tudósok szerint régen mínoszi kultúrájú emberek éltek a szigeten, de őket elpusztította az időszámításunk előtti 1450 körüli vulkánkitörés, aminek az ereje olyan hatalmas lehetett, hogy még háromezer kilométeres körzetben is hallható volt. Ilyen vulkánkitörés volt az 1883-as is, amely Jáva és Szumátra között történt, de még Ausztráliában is észlelték az emberek.
A thírai vulkán 30 méter vastagságú hamu- és kőréteget lőtt a szigetre, amelynek fővárosát teljesen betemette. A vulkánkitörést követő szökőár pedig olyan szintű pusztítást végzett, hogy az egyik napról a másikra elpusztította a krétai civilizációt. Állítólag ez volt az a katasztrófa, amit Platón az Atlantiszról szóló írásában említ.
Platón azonban a szökőárról írt, és nem a vulkánkitörésről, ám ez a két jelenség gyakran együtt jár a tengerpart közelében. 1967-ben olyan új leletek kerültek elő Szantorini közelében, amely miatt újra előkerült Atlantisz legendája.
A görög régész, Marinatosz professzor olyan régi nagyváros nyomait fedezte fel, ahol két-háromemeletes házak romjai is előkerültek, a szobák falain pedig mindennapi életet ábrázoló freskókat találtak.
A leletek felfedezése nyomán a professzor elméletet gyártott Platón „9000 évvel Szolón előtt” kezdetű mondatáról. Szerinte Szaisz papjai tízzel szorozták az adatokat, hogy a különböző eseményeket így helyezzék a múlt homályába, hiszen sok későbbi mesélőre is jellemző, hogy a „réges-régen” történt dolgokat kerek számokkal igazolják.
Atlantisz az őserdőben: A víz alatti várossal kapcsolatos legvitatottabb elmélet az, hogy Atlantisz létezhetett-e az Atlanti-óceánban, azon a területen, amelyet Platón úgy jelölt meg, hogy „Héraklész oszlopain túl”, tehát a mai Gibraltári-szoroson túl.Rengeteg kutató állította már azt, hogy vizsgálataik szerint a Kanári-, Madeira-, és Azori-szigetek térségében léteznie kellett egy szigetcsoportnak, ami az afrikai kontinensről vált le, és olyan nagyobb szigetekből állt, amelyek aktív vulkánikusságot mutattak.
Ezt azzal magyarázzák, hogy a tengerfenéken olyan 3-3500 méteres üledékréteg található, amely máshol nem fedezhető fel az óceánokban, tehát az üledékréteg a szétrobbant Atlantisz maradványai lehetnek.
Heinrich Schliemann, a Tróját kiásó híres kutató állítólag olyan leleteket hagyott hátra az unokáinak, amelyből kiderül, hogy hol volt Atlantisz. Ezek szerint az elveszett földrészt az Atlanti-óceánban, Európa és Észak-Amerika között kellene keresni, és az Azori-szigetek valószínűleg valójában Atlantisz tengerből kiálló csúcsai.
Az elméletek megalkotói eddig 40 lehetséges helyet jelöltek ki arra, hogy ott lehetett az elveszett földrész. A XIX. század elején a guatemalai Dr. Paul Felix Cabrera feltételezése adott új lendületet a nyomozásnak. A kutató úgy gondolta, hogy Atlantisz azonos a korábbi Hispaniolának nevezett szigettel, tehát a mai Haitival és Dominikai Köztársasággal.
Dr. Paul Felix Cabrera kortársai közül egy házaspár, Augustus Le Plongeon és Alice Dixon ellentmondott az elméletnek, mert szerintük Mexikó közelében volt Atlantisz, ugyanis a házaspár a maja írások tanulmányozása során találkozott olyan utalásokkal, amelyek egy elveszett kontinensről szóltak.
A teória szerint a maják és az ókori egyiptomiak kapcsolatban álltak, ám az egyiptomiak a görögöktől vették át Atlantisz legendáját. A maja magyarázatot azonban gyorsan megcáfolták, mert egyrészről semmilyen tárgyi bizonyíték nem támasztotta alá, másrészről a kultúra korai kutató egyáltalán nem értették pontosan a Közép-Amerika őslakosainak bonyolult képírását.
Percy Harrison Fawcett, brit ezredes arra vett volna mérget, hogy Atlantisz a mai brazil őserdőkben állt. Az amatőr kutató akkor állt elő ezzel a teóriával, amikor ajándékba kapott egy kőbálványt, amihez olyan legenda kapcsolódott, hogy a tárgy egy régi, Amazonas-menti, elveszett városból származik. 1925-ben Fawcett nem sajnálta az időt és a pénzt, hogy megtalálja az őserdő mélyén Atlantiszt, ám az amatőr kutató nyomtalanul eltűnt.
Atlantisz az Antarktiszon: 2003-ban egy kanadai könyvtáros házaspár Rand és Rose Flem-Ath rukkolt elő azzal, hogy Atlantiszt az Antarktiszon kell keresni, mert szerintük a földrész akkor pusztult el, amikor a jégkorszak után megemelkedett a világtengerek szintje.A házaspár arra is gondolt, hogy Trója, Kréta, Szantorini szigete és a többi ókori magaskultúra csak Atlantisz gyarmatai lehettek. A teória nyomán újra megindult a keresés az elveszett földrész után.
Hamarosan egy német fizikus Rainer Kühne beszélt arról, hogy szerinte Atlantisz valójában a mai Andalúzia. Ezt a felvetést műholdfelvételekkel próbálta bizonyítani, ugyanis az egyik képen a koncentrikus körök közepén egy mocsaras területet vett ki, ami azért bizonyítja, hogy Atlantisz ott van, mert Platón koncentrikusan elhelyezkedő gyűrűkkel írta le a rejtélyes város elhelyezkedését.
A fizikus szerint az atlantiszi volt az a tengeri nép, amely megtámadta a Földközi-tenger déli partvidékén élőket időszámításunk előtt 1200 körül. 2004-ben egy svéd földrajztudós, Dr. Ulf Erlingsson nem délre, hanem a Földközi-tenger északi vidékére helyezte el Atlantiszt.
A tudós szerint Atlantisz a mai Írországgal azonos, mert az Emerald-sziget földrajzi adottságai megfelelnek a Platón által leírtaknak. Az „elsüllyedt földrész” legendát pedig a Dogger Bank, az Északi-tenger egyik homokpadjának időszámításunk előtti 6100 körüli elsüllyedése igazolhatja.
Atlantisz a tenger alatti fennsíkon: 1979-ben egy szovjet oceanográfus állt elő azzal az elmélettel, hogy Atlantisz után a Portugália nyugati partjaitól 900 kilométerre fekvő, tenger alatti fennsíkon kell kutatni.A tudós azt állította, hogy a tengerben tisztán látta a félig leomlott falakat, a hatalmas lépcsősorokat, ráadásul az a földrajzi elrendezés, amit látott, szinte teljesen egybeesett Platón leírásával.
1985-ben sikerült a felszínre hozni egy márványdarabot az elsüllyedt fennsíkról. Állítólag a leletet a Szovjet Tudományos Akadémia igen alaposan megvizsgálta, de sosem derült ki, hogy a márvány tényleg Atlantiszról származott-e.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások