Szabaduljunk meg az előző életünkből hozott sérülésektől!

Ismerjük meg mélyebben a reinkarnációt! Ha érdekel, hogy kik lehettünk az előző életünkben, akkor az interneten rengeteg játékot találunk, ami megpróbálja kitalálni legalább azt, hogy milyen neműek voltunk, ám ezt aligha nevezhetjük mély vizsgálatnak.

A reinkarnáció valójában nem az, amit sokat feltételeznek róla. Azt valószínűleg mind tudjuk, hogy mindenki valaminek a része, amit nevezhetünk Istennek, Tudatnak, vagy sok minden másnak. Ez az, amit Krisztus, Buddha, Eckhart Tolle, Mooji, Adyashanti, Gangaji, Ramana Maharshi tanít, de ugyanezt hirdeti sok bölcs, felvilágosult ember is.

A tan szerint az elme korlátolt, az ego csak illúzió. Az emberek egy és ugyabból lélekből fakad, ám itt felmerül a kérdés, hogy hogyan létezhet reinkarnáció, ha az indentitás illúzió? Ha azt hisszük, hogy különálló személyiséggel rendelkezünk, valamint úgy gondolkodunk, mint sokan mások, tehát a reinkarnáció során a személyünk egy új testben született újjá, akkor tudnunk kell, hogy valójában másról van szó.

A reinkarnáció újrahasznosított energia. A buddhizmus ezt nevezi az élet kerekének, mert minden újra és újra ismétlődik, egy közös tudatból táplálkozik, amit Carl Jung „kollektív tudattalannak” nevezett el.

Valójában a reinkarnáció során minden sebet és tapasztalatot megjegyzünk, és egy új testben születünk újjá. Ez a test amolyan „tiszta lap”, mégis lehetőséget ad arra, hogy fejlődjünk, begyógyítsuk a korábbi sebeinket, és változtassunk néhány cselekedetünkön.

A kérdés, hogy kik voltunk előző életünkben, azonban még mindig megválaszolatlan. Ha már kerestük erre a választ, akkor érezhettük, hogy egyes válaszok nem felelnek meg a valóságnak. Habár úgy tűnhet, hogy az adott indentitás reinkarnálódik, mégis feltérképezhetjük, hogy kik voltunk, mert van egy közös tudat.

Az emberek mindegyike hordoz magában egy lenyomatot az erősségeiről és a gyengeségeiről. Ahogy a bonyolult biológiai folyamatokat, úgy ezt sem lehet megmagyarázni, ám az biztos, hogy magunkba hordunk néhány korábban szerzett lelki sebet.

Az élet lényege a fejlődés, a cselekvés és az érés, tehát minden ember fejlődik, ám ehhez nélkülözhetetlen a lelki sebek feltárása, elengedés, mert ettől leszünk boldogabbak. A cél érdekében növelnünk kell a „rezgéseket”, fel kell tárnunk a lelki terheket, hogy a jövőbeni generáció teljesebb életet tudjon élni.

Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy vajon mitől szenvedtünk az előző életünkben, hogyan gyógyíthatjuk meg ezt a sebet a jelenben? Nem kizárt, hogy a múltban egy konkrét személyhez kapcsolódtunk, vagy sokféle alakban léteztünk, és nagyon sok élményt halmoztunk fel.

A következő néhány módszerrel kideríthetjük, hogy kik voltunk az előző életünkben. Olyan érzésünk van, mintha néhány emberrel már találkoztunk volna korábban: Valószínűleg már feltűnt, hogy milyen fontos leckéket kapunk a családtagoktól, barátoktól. Ennek oka, hogy bizonyos csoportok találkoznak egymással, miközben próbálják a saját karmájukat teljesíteni.

Figyeljük meg, hogy mik azok, amik visszatérnek az álmunkban: Az álmokat két kategóriába oszthatjuk. Az egyik az, ami álomszerű, de a másik egészen élethű. A második csoport a kollektív tudattalan átjárója.

A visszatérő álmoknak fontos üzenetei vannak. Ha például rendszeresen azt álmodjuk, hogy minden különösebb ok nélkül elhagynak, akkor lehet, hogy az örökölt sebünk az, hogy elárultak, elhagytak. Persze az más, ha ebben az életünkben, gyerekkorunkban hagytak el, mert akkor abból fakad egy ilyen álom.

Nézzünk bele a tükörbe vagy víztükörbe: Kapcsoljunk ki, engedjük el magunkat, hogy átléphessünk egy módosult tudatállapotba! Helyezkedjünk el kényelmesen, a fények pedig legyenek félhomályosak!

Tartsuk a szemkontaktust a tükörképünkkel, de ezt ne tegyük görcsösen! Lehet, hogy néhány perc múlva, de akár órákkal később, az arcunk finoman átalakul egy másik arccá. Mit látunk?

Vizsgáljuk meg, hogy mi vonz a leginkább, mi ébreszt bennünk nosztalgiát: Lehet, hogy régóta érdekel az ősi ázsiai kultúra, a sámánizmus, vagy a XIX. század Angliája iránt érzünk megmagyarázhatatlan vonzódást.

Tegyünk fel tudatosan kérdéseket, amiket ismételgessünk: Ezt megtehetjük, amikor lefekvéshez készülődünk, vagy meditálunk, de hipnózisban is. Elsuttoghatjuk azt a kérdést, hogy „Ki voltam a korábbi életemben?” vagy azt, hogy „Tudni akarom, hogy valójában ki vagyok”. Ismételgessük el többször meditáció vagy alvás előtt!

Kössük össze a fenti pontokat: Alkalmazzuk a fenti módszereket, hogy a részletek kombinálásával kiderítsük, hogy kik voltunk előző életünkben és milyen lelki terheket hordozunk! Erre sok más más technika is létezik, de ezek azok, amelyek a legalapvetőbbek, legegyszerűbbek.

(Forrás: noiportal.hu)