2020 csalódást keltő filmjei

Ezek az alkotások nem hagytak mély nyomot a nézőkben.Egy évvel ezelőtt, amikor még lelkesen szemezgettünk a 2020-ban várható filmek közül, még nem gondoltuk volna, hogy az év egyik legnagyobb csalódása az lesz, hogy bezárnak a mozik, a stúdiók pedig sorra bejelentik, hogy elhalasztják a várva várt bemutatókat.

Szerencsére azért így is kaptunk esélyt arra, hogy legálisan nézzünk meg néhány 2020-as filmet, ám ezek között is előfordultak olyan darabok, amelyeket jobb lett volna nem látni.

Dolittle: Míg a Bosszúállók: Végjáték esetében egy egész moziteremnyi ember siratta meg Robert Downey Jr., mindenki Tony Starkja búcsúját, addig a Dolittle esetében azért könnyezhettek az egykori Vasember rajongói, mert látniuk kellett, hogy hova jutott a kedvenc színészük, ugyanis ez a film nem több egy fingós poén köré felhúzott drága vurstlinál.

Igaz, maga Robert Downey Jr. valószínűleg a hatalmas bukás ellenére sem bánkódik, elvégre kövér csekket tehetett zsebre a giccses, érdektelen, szinte nézhetetlen, bugyuta filmben nyújtott, nem kifogástalan, alakításáért.

Artemis Fowl: A népszerű könyvsorozat alapján, 125 millió dollárból, tehetséges rendezővel készült Artemis Fowlt nem mutatták be a mozikban, hanem egyből a Disney+-on debütált, nálunk pedig az HBO GO-n, mintha a készítők is úgy érezték volna, hogy ez a film a streamingen okozhatja a legkisebb gondot.

Az Artemis Fowl rögtön azzal csalódást okozott, hogy a végeredményben alig szerepelt valami az első előzetesben látott jelenetek közül, ráadásul a játékidő is alig lett több 90 percnél. További probléma, hogy a történetet átszövő mitológiát csak narrációból ismerhették meg a nézők, ami főleg azért bosszantó, mert egy vizuálisan izgalmasnak tűnő alapanyagról van szó.

A könyvsorozat rajongói teljes joggal haragudhatnak a végeredményre, ami azoknak is csalódást okozott, akik soha nem olvasták az alapanyagot.

Mint egy főnök: Hollywood igyekszik hasznára fordítani az új trendeket, aminek eredményeként egyre több a „csajos vígjáték”, ám ezek annyira igénytelen filmek, hogy azzal inkább ártanak, mint használnak.

Ilyen lett a Mint egy főnök is, amely esetében úgy tűnik, hogy Tiffany Hadish és Rose Byrne személyében fognak kettőt napjaink legnépszerűbb komikái közül, majd a kezükbe nyomtak egy száraz forgatókönyvet, azzal a reménnyel, hogy majd ők feljavítják azt egy kis improvizációval, bénázással és szituációs poénokkal.

Ennek az eredménye nemcsak egy szürke, hanem egyenesen fájó film lett, hiszen a két színésznő sokkal tehetségesebb annál, mint az ebben a filmben látszik.

Ragadozó madarak...: A 2016-os Öngyilkos Osztag óriási csalódás volt, viszont az abban szereplő Harley Quinn belopta magát a nézők szívébe, ezért a Warner úgy döntött, hogy meglovagolja a Margot Robbie által alakított karakter népszerűségét, ám ennek végeredménye egy igencsak vérszegény film lett.

A Ragadozó madarak címe egy új csapatot harangozott be, de a film valójában egy Harley Quinn-történet, amiben a főhősnő a Jokerrel való szakítása után elvesztette a védettségét, ezért mindenki el akarja kapni.

Robbie ismét lubickolt Harley szerepében, viszont kevés emlékezetes jelenetet és egysorost kapott. Habár a Ragadozó madarak koherensebb az Öngyilkos Osztagnál, mégsem nevezhető jó filmnek.Romlott oktatás: Hugh Jackman alaposan melléfogott, amikor szerepet vállalt az igaz történet alapján készült Romlott oktatásban. A színész egy olyan iskolafelügyelőt alakított, aki mindenkivel nagyon kedves, segítőkész, felfuttatja a rábízott iskolát, miközben több milliót sikkaszt el az általa kezelt pénzből.

A film tényfeltáró módszerekkel próbálja megközelíteni az abszurd helyzetet, de annak ellenére sem sikerül fenntartania a néző érdeklődését, hogy akad benne néhány szórakoztató pillanat. Jackman alakítására nem lehet panasz, de maga a történet sokkal érdekesebb is lehetett volna.

Pesti balhé: A magyar vígjáték egy újabb rablófilmes klisé, amit már mindenki un, és ezen az sem változtat, hogy az írók úgy gondolták, hogy a nagy csavar most az lesz, hogy nem ki, hanem be kell lopni valamit.

További probléma, hogy a Pesti balhé főszereplői közti kémia csak elvétve működik, ráadásul az összes karakterről elmondható, hogy olyannyira eltúlozták őket, hogy nehéz elhinni, hogy nem egy diliházból szöktek meg.

A poénok többsége nem üt, a beszólogatások elvétve humorosak, a viccesnek szánt szituációk pedig kimerülnek pár tökön rúgásban és az olyan unalmas klisékben, mint az, hogy csak nevetséges lehet az, aki meleg.

Doom: Annihilation: A 2005-ös Doom után idén megérkezett a következő Doom-film, aminek középpontjában megint egy csapat tengerészgyalogos állt, a végeredmény pedig ismét egy nagy katyvasz lett.

Emellett az ember azt hinné, hogy a 2005-öshöz képest a 2020-as film képi világa mérföldekkel jobb, ám ennek az ellenkezője történt, ugyanis a CGI sokkal rosszabb, a képi világ pedig átlag tévéfilmeket idéz.

A Doom: Annihilation történtére kár is lenne szavakat pazarolni, hiszen arról mindent elmond, hogy a Doom-játékok készítői elhatárolódtak a filmtől, aminek szerepeire egyetlen valamire való színészt sem sikerült megnyerni. Vigaszt legfeljebb az utolsó akciójelenet nyújthatna, de az sem elég hosszú.

Összességében tehát elmondható, hogy a Doom: Annihilation is csak azt a tényt erősíti, hogy a filmeseknek még mindig nem megy a játékadaptáció.

Mulan: Úgy tűnhet, hogy a kiváló alapanyag, a releváns üzenet és egy tehetséges rendezőnő miatt minden adva volt egy jó filmhez, ám a Mulan minden lett, csak jó nem, ugyanis a történet nagyjából arról szólt, hogy az önmagát kereső, bizonytalan vidéki lányból egy mindenben helytálló kiválasztott lesz, hiszen ez már a Star Wars esetében is kasszasikernek bizonyult.

Az új mutánsok: Ha egy új X-Men sorozat első részéről lenne szó, akkor semmi probléma nem lenne ezzel a hánytatott sorsú filmmel, aminek végeredménye csak annyira lett félelmetes, hogy azért még ne osszanak ki neki kemény korhatárbesorolást.

Az új mutánsokon erősen látszik az újravágás, toldozás, foltozás, aminek eredményeként nem áll össze a többszörösen elhalasztott film, aminek nagy csavarját nagyjából 5 perc alatt kitalálhatták a nézők.

Becsületes tolvaj: Habár Liam Neeson évekkel ezelőtt kijelentette, hogy túl öregnek érzi magát az akciófilmekhez, mégis ilyen műfajú alkotással rukkolt elő 2020-ban. Ugyanakkor a Becsületes tolvaj alátámasztja az ír származású színész állítását, hiszen Neeson látványosan unja azt a csekély színészkedést, amit az egy kaptafára készült akciófilm megkövetel tőle, ráadásul a mindjárt 70 éves színész egyre hiteltelenebb a szerepben. Ennek ellenére Neeson még mindig nem vonul vissza, ugyanis a The Marksman című akciófilm már a dobozban várja a premierjét.

(Forrás: hu.ign.com)