Csokoládét használtak a Trainspotting gyomorforgató jelenetéhez

Tíz meglepő dolog az 1996. február 23-án bemutatott filmről, ami napjainkban ugyanolyan erőteljes hatást gyakorol a nézőkre, mint amilyet a premierje idején.1996. február 23-án mutatták be az angol mozik a Trainspottingot, ami a 90-es évek egyik legmeghatározóbb filmjeként írta be magát a történelembe, pedig erre még maguk a készítők sem számítottak, ugyanis Danny Boyle második rendezése több okból kifolyólag is forradalminak és merész vállalkozásnak nevezhető.

A Trainspotting azonban nemcsak, hogy jól megérdemelt sikert aratott a bemutatása idejében, hanem még napjainkban is ugyanolyan erőteljes hatást gyakorol a nézőkre, mint amilyet a premierje idejében.

Az évforduló alkalmából íme néhány érdekesség a Trainspottingról!

Ewen Bremner majdnem nemet mondott Spud szerepére, de rájött, hogy ez ostoba és sznob döntés lenne: A forgatás idején okozott némi kellemetlenséget, hogy a színészek között két Ewan volt, igaz, a két színész, a főszerepet alakító Ewan McGregor, és a Spudot alakító Ewen Bremner nem ugyanúgy írja a nevét, de a kiejtésük egyforma.

Ugyanakkor ennyi erővel mind a két színész hallgathatott volna a Rentonra is, hisz McGregor és Bremner is eljátszotta a történet főhősét. Bremner a színpadon alakította a karaktert Skóciában, majd a londoni Bush Theatre-ben, ám a rendező, Danny Boyle végig McGregort akarta a főszerepre, ugyanis az első rendezésében, a Sekély sírhantban is együtt dolgoztak.

Boyle csak nagyon óvatosan merte megkeresni Bremnert azzal, hogy Renton helyett Spud szerepét adná neki. A színész jól megrágta magában a dolgot, ugyanis érthető módon, némileg sértette az önérzetét, hogy a rendező nem Renton szerepét ajánlotta fel, de aztán rájött, hogy ez ostoba és sznob hozzáállás a részéről, úgyhogy elvállalta Spud alakítását.

A Beteg Srác nagyapja és Sean Connery többször is együtt játszott: A Trainspottingban Jonny Lee Miller, aki a fontosabb szereplők közül az egyetlen, aki nem Skóciában született, alakítja Beteg Srácot, aki szüntelenül rajong Sean Connery-ért és az ő főszereplésével készült James Bond-filmekért.

Érdekesség, hogy Miller személyesen is kötődik a színészhez és a filmekhez, ugyanis az 1981-ben elhunyt nagyapja, Bernard Lee volt az első színész, aki a filmvásznon eljátszotta a 007-es ügynök főnökét, méghozzá a legelső részben, az 1962-ben bemutatott Dr. Nóban.

Bernard Lee a haláláig minden Bond-filmben szerepelt, így összesen 11 alkalommal játszotta el Bond főnökét a Holdkeltéig, ami azt jelenti, hogy Connery után együtt dolgozott a következő Bondokkal, akiket George Lazenby és Roger Moore alakított.

Nem Jonny Lee Miller azonban az egyetlen, akinek van valamilyen kötődése a 007-es ügynökhöz, ugyanis a Trainspottingban Begbie-t játszó Robert Carlyle alakította az 1999-ben bemutatott A világ nem elég főgonoszát, Renardot.Szórólapokon keresték Diane alakítóját: A Trainspotting készítői profi színészeket kerestek a legtöbb szerepre, de Diane esetében nem, ugyanis fontosnak érezték, hogy ahogy Renton, úgy a nézők se legyenek tisztában a lány életkorával, tehát ők is döbbenjenek meg, amikor kiderül, hogy a vagány, nagyszájú Diane még csak középiskolás.

A cél érdekében szórólapokon keresték Diane alakítóját. Ennek köszönhetően szerzett tudomást a lehetőségről a 19 éves, akkoriban felszolgálóként dolgozó Kelly Macdonald, aki jelentkezett a szerepre.

Habár a film készítői közel ezer jelentkezőt hallgattak meg, mégis Macdonaldnak meg sem kellett szólalnia, mert a rendezőnek elég volt egyetlen pillantást vetnie rá, hogy biztos legyen abban, hogy ő a legmegfelelőbb a szerepre.

Macdonald magabiztos alakítást nyújtott, így az nem látszik, hogy a lány valójában milyen megilletődött volt a forgatáson, aminek szüneteiben legszívesebben elbújt a többiek elől, bezárkózott a mosdóba, amikor pedig McGregorral forgattak szexjelenetet, akkor biztosítékként elhívta az anyját és az öccsét.

A karrierjének hatalmas lökést adó Trainspottingot pont Macdonald 20. születésnapján mutatták be. A színésznő később olyan filmekben vállalt szerepet, mint például a Nem vénnek való vidék, vagy a Merida, a bátor, aminek főszereplője az ő hangján szólal meg.

A regény írója, a forgatókönyvíró és a producer is látható a filmben: A Trainspottingban nemcsak profi színészek kaptak szerepet, ugyanis apró jelenetet kapott a film alapját szolgáltató regény írója, Irvine Welsh, a forgatókönyvért Oscar-díjra jelölt John Hodge, és a producer, Andrew Macdonald is.

Welsh alakította Mikey Forrestert, akit azért keresett fel Renton, mert le akart szokni a heroinról, és aki ópiumkúpokat adott neki. Hodge szöveget ugyan nem kapott, ráadásul az arcát sem könnyű felismerni, viszont ő volt az a biztonsági őr, aki a film legelső jelenetében vette üldözőbe Rentont és Spudot az áruházi lopás után, majd ezek a képsorok később még egyszer láthatóak.

Macdonald a Trainspotting vége felé látható, ugyanis ő a férfi tagja annak a párnak, akik Rentontól lakást vesznek Londonban. A jelenetben a női tagot a producer titkárnője alakította.

Egyetlen épületben vették fel a film legnagyobb részét: Glasgow egy régi, elhagyatott cigarettagyárban vették fel a Trainspotting közel kétharmadát, ráadásul a filmnek szinte az egészét ebben a városban forgatták, annak ellenére, hogy a cselekmény fő helyszíne Edinburgh.

Az épület méretét jól jelzi, hogy a csúcsidőszakban 3500 ember dolgozott ott, majd az 1990. májusi zárásakor még mindig 530 ember végezte ott a munkáját, amíg egyik napról a másikra ki nem rúgták őket.

A Trainspotting 50 helyszínéből körülbelül 30-at rendeztek be az elhagyatott cigarettagyárban. Ezzel a megoldással komoly összeget tudott megspórolni a stáb, amire nagy szükség volt, ugyanis a film költségvetés csupán 1,5 millió font volt.

A szűkös büdzsé fő oka az volt, hogy még maguk a készítők sem hittek abban igazán, hogy egy ilyen tabudöntögető, pimasz film kasszasikert fog aratni, pedig ez történt, ugyanis a Trainspotting csak Nagy-Britanniában 16,5M$-t hozott a készítők konyhájára.A legrosszabb WC Skóciában: Habár a Trainspotting tele van emlékezetes pillanatokkal, mégis saját bevallása szerint, McGregort a leggyakrabban arról a jelentről kérdezik, amelyben Renton kétségbeesetten esik be egy fogadóirodába vécéjébe, hogy könnyítsen magán, majd az így távozó ópiumkúpokat próbálja visszaszerezni.

Maga a látvány gyomorforgató, viszont a látványhoz nem valódi anyagot használtak, hanem folyékony csokoládéval kenték össze a berendezést, így a helyszín valójában kellemesen illatozott. A WC-ben elmerülést egy ősrégi színpadi trükkel hozták létre, ugyanis a középen kettévágott vécécsésze egyik felét a kamera elé tették, hogy így takarásba kerüljön a másik oldalára épített csúszda, amelyen a színész, alulról egy asszisztens segítségével, lecsúszhatott. Mindez profilból úgy néz ki, mintha Renton eltűnt volna a vécékagylóban.

A 90-es évek Mechanikus narancsa: A Trainspotting több ponton is erősen emlékeztet a Mechanikus narancsra, ami leginkább annak köszönhető, hogy az író, Irine Welsh és a rendező, Danny Boyle is nagy rajongója az említett műnek.

A Mechanikus narancsot idézi például az antihősök használata, a nyers ábrázolás, a narráció, a film szerkezetére, valamint a humor és a kegyetlenség különös keveredése. Mindez a kritikusoknak is feltűnt, ezért többen a 90-es évek Mechanikus narancsának nevezték a Trainspottingot.

Majdnem a Trainspottingba került a Mission: Impossible zenéje: Az eredeti terv szerint hosszabb lett volna a film elején látható parkos jelenet, amelyben Renton és Beteg Srác légpuskával múlatja az időt. A rendező itt azt tervezte, hogy miközben a két szereplő sokkal hosszabb ideig vár a megfelelő célpontra, Sean Connery-ről és a Bond-filmekről beszélgetnek, miközben aláfestésként a Mission: Impossible főtémája szólt volna.

Ez azonban nem valósult meg, mert a sorozatból akkoriban készült a film, ezért a jogtulajdonosok a Trainspotting teljes költségvetésének háromszorosát kérték azért, hogy néhány másodpercre felcsendüljön Lalo Schifrin zenéje, ezért a Trainspotting készítő inkább dobták az ötletet, és lerövidítették a jelenetet. Ugyanakkor ironikus, hogy ebben a jelenetben szóba került Mission: Impossible első részének rendezője, Brian De Palma egy másik filmje, az Aki legyőzte Al Caponét, amiért Sean Connery végre Oscar-díjat nyert, ami Beteg Srác szerint csak szimpátia-díj volt.Az amerikai nézők miatt kellett újraszinkronizálni a film első 20 percét: A durva skót akcentus miatt még a szigetországban sem volt könnyű megérteni a Trainspottingot, így nem nehéz elképzelni, hogy a film mekkora hátránnyal indult volna az amerikai mozikban.

Ezzel a készítők is tisztában voltak, ezért arra kérték a színészeket, hogy szinkronizálják le újra a film első 20 percét, méghozzá úgy, hogy az új kiejtés lehetőleg mellőzze a skót jellegzetességeket, és minél jobban hasonlítson az amerikaira, hogy a tengerentúli nézőknek legyen ideje megszokni az akcentust.

McGregor később, a film folytatásának premierje idején, elárulta, hogy a második rész forgatása előtt meg akarta nézni az elsőt, de Begbie kocsmai monológja környékén feltűnt neki, hogy valami nem stimmel, mert több szót és kifejezést is értet a követhetetlen hadoválásából. Ekkor jött rá, hogy nem az eredetit, hanem az amerikai verziót kezdte el nézni.

Szokatlan reklámozás: A Trainspotting sikeréhez valószínűleg a szokatlan, de ötletes reklámkampány is hozzátett, ugyanis a filmet forgalmazó Polygram úgy döntött, hogy a forgatás befejezése után, 1995 júliusában, nem a mozikban adják le a 70 másodperc hosszú kedvcsinálót, amelyben a sínekre kötözött, kamerába beszélő Renton látható, hanem a Sekély sírhant akkoriban megjelent VHS-kiadásán lesz látható.

A döntés oka az volt, hogy a stúdió úgy vélte, hogy a film elsősorban azokat fogja érdekelni, akiknek tetszett a Sekély sírhant, hiszen a Trainspottingot ugyanaz a kreatív csapat készítette (Danny Boyle rendező, Ewan McGregor főszereplő, John Hodge forgatókönyvíró és Andrew McDonald producer), ráadásul a két film hangneme is erősen hasonló.

Az előzetest csak 1995 novemberében mutatták be a mozikba, míg a valódi, tehát a film jeleneteiből összevágott teasert csak 1996 januárjában, pár héttel a februári premier előtt láthatták a nézők. Az egyedülálló ötletek mellett az anyagiakkal sem spórolt a Polygram, ugyanis annyi pénzt fordítottak marketingre, amennyi nagyjából a film gyártására szánt összeg fele volt.

Mindez kifizetődőnek bizonyult, hiszen a Trainspotting a gyártási költségének több, mint harmincszorosát, 48 millió fontot, átváltva 72 millió dollárt, keresett világszerte, amivel 1996 legjobban megtérülő filmje lett. Díjak szempontjából John Hodge kapott Oscar-jelölést a legjobb forgatókönyv kategóriában, de a díjat végül Billy Bob Thornton vehette át a Pengeélenért.

A legfontosabb azonban az, hogy a Trainspotting a 90-es évek egyik legjobb, legfontosabb filmje, ami kiválóan tükrözi a saját korát.

(Forrás: hu.ign.com)