Emlékezetes táncjelenetek a nem musicalekben

Filmek, amelyekben váratlanul, vagy tervezetten, de kreatívan perdültek táncra a szereplők.A musicalektől megszoktuk, hogy a szereplők táncolva és énekelve mesélik el a történetet, így fejezik ki az érzelmeiket, ám nem egyszer előfordul, hogy teljesen más műfajú filmekben is váratlanul, vagy tervezetten, de kreatívan perdülnek táncra a karakterek.

A galaxis őrzői (Guardians of the Galaxy, 2014): A film első perceiben még azt hittük, hogy valami komor, sötét dolog veszi kezdetét, de aztán a későbbiekben megalakuló csapat vezetője feltette a fülhallgatót, bekapcsolta a walkmant és táncolva folytatta az útját.

Ha volt valaki, aki ott és akkor nem kedvelte meg a Chris Pratt által alakított Peter Quillt, avagy Űrlordot, akkor ez biztos, hogy változott, amikor a karakter a film legdrámaibb pillanatában táncpárbajra hívta a nála nagyobb erővel rendelkező Ronant. A későbbi Peter és Gomora tánc ugyancsak emlékezetes pillanata volt A galaxis őrzőinek.Trópusi vihar (Tropic Thunder, 2008): A vége stáblistában látható, ahogy a szinte felismerhetetlenségig elmaszkírozott Tom Cruise által játszott kopasz, túlsúlyos, szőrös producer, Les Grossman a sikereit és saját magát ünnepli, miközben nem létező fenekeket paskol, kilós fukszját mutogatja és próbálja hirdetni, hogy ki a főnök.

A tánc koreográfiáját Cruise találta ki, akárcsak a 25 évvel korábbi, 1983-as Kockázatos üzlet táncjelenetét is.Ponyvaregény (Pulp Fiction, 1994): A Ponyvaregénybe nem azért került táncjelenet, hogy a Szombat esti láz után a nézők újra láthassák, ahogy John Travolta ropja, ugyanis Tarantino már akkor beleírta a forgatókönyvbe ezt a jelenetet, amikor a színész neve még fel se merült a filmmel kapcsolatban.

A jelenet középpontjában nem is Travolta állt, ahogy eltvisztelget Chuck Berry-re a Jack Rabbit Slims táncparkettjén, hanem Uma Thurman, akinek táncmozdulatai sokáig visszaköszöntek a házibulikban.Nevetséges Napóleon (Napoleon Dynamite, 2004): Jared Hess rendező egy percig sem titkolta, hogy a címszereplő egy igazi kocka, akiben van valami nagyon kirekesztő, legalábbis addig, mígnem be nem vonul a táncparkettre, hogy megmentse a barátja, Pedro kampányát.

Miközben Napóleon a Canned Heatre ropja, úgy válik esetlen karakterből egy érző szívű, szexuálisan vonzó fiatalemberré, még akkor is, ha a tánc végén sérült állatként galoppozik le a színpadról, de ez nem számít, mert addigra a közönség állva tapsol.Jackass második rész (Jackass Number Two, 2006): Johnny Knoxville önpusztító bandájáról szóló alkotásainak második részének fináléjában a Jackass Hollywood előtt tiszteleg, a maga fájdalmas stílusában.

A jelenet egy egyszerű mutatványként indul, de egy pillanat alatt átváltozik énekes-táncosokat felvonultató színpadi számmá, ami évtizedekkel ezelőtti musical klasszikusokat idéz meg, miközben a szereplők fájdalmat okoznak saját maguknak és a nézőknek, főleg akkor, amikor a kórussal kezdenek énekelni.

A szám utolsó jelenete már őszinte tisztelgés a kaszkadőrmester, Buster Keaton előtt, aki az 1928-as Az ifjabb Gőzös című filmben hajtotta végre ugyanazt a mutatványt, de távolról sem poénból.Kickboxer: Vérbosszú Bangkokban (Kickboxer, 1989): Habár Jean-Claude Van Damme kicsit később csatlakozott az olajozott testű izompacsirtákhoz, mégis nekik együtt sikerült egyetlen jelenetben megidézni a 80-as éveket.Szólíts a neveden (Call Me By Your Name, 2017): Armie Hammer több okból kifolyólag is megérdemelte volna az Oscarra jelölést a Szólíts a neveden című romantikus drámáért. Ezen pillanatok egyike volt az a táncjelenet, ami egyszerre volt hétköznapi, mégis hipnotikus.

A filmben Elio (Timothée Chalamet) csodálattal nézi a nála néhány évvel idősebb Oliver önfeledt táncát az észak-olaszországi városka egyik diszkójában. A jelenethez nemcsak a forró éjszaka ad fülledt hátteret, hanem az a tény is, hogy Elio szerelmes a másik srácba, aki egyelőre semmilyen jelét se adja annak, hogy az érzés kölcsönös.

Később Elio is beszáll a táncba, egy női partnerrel, ügyelve arra, hogy ő se adja ki az érzéseit, ám a néző hamarosan rájöhet, hogy valójában egy násztáncot lát, rengeteg visszafogott, de kitöréssel fenyegető érzelemmel.A nagy Lebowski (The Big Lebowski, 1998): A Coen testvérek legkultikusabb filmje rengeteg mindenről szól, de közben alig tesz valamit. Ezt az ellentmondást tükrözi A nagy Lebowski főhőse, akiben rengeteg a lehetőség, de ő ebből semmit se aknáz ki.

Töki legszívesebben két lépést se tenne, de amikor részeg, akkor szárnyra kap a fantáziája. Ezt mutatja meg az a lenyűgözően összeállított táncjelenet, ami videoklipként, a film közepén tesz utalást a cselekményre.A család kicsi kincse (Little Miss Sunhine, 2006): Az Abigail Breslin által megformált Olive egy kissé túlsúlyos, szemüveges, aranyos kislány, akit a szülei gyerekszépségversenyre visznek, nem sejtve, hogy Olive mennyire ki fog lógni a túlsminkelt versenyzők sorából.

A szülők azzal sincsenek tisztában, hogy az időközben elhunyt nagypapa milyen sztriptízt tanított be az unokájának a Super Freakre. A színpadi előadás után a Barbie babára sminkelt kislányok maradi szülei fújolni kezdenek, mire Olive családja felrohan a színpadra, hogy előadjanak egy rögtönzött, kifejezetten béna össztáncot, ami megmutatja a rengeteg műembernek, hogy az egyéniség mindennél többet ér, még akkor is, ha az meglehetősen furcsa.Ex Machina (Ex Machina, 2014): Alex Garland rendezői bemutatkozása volt az Ex Machina, ami esetében a nézők is akkorát nézhettek, mint Domhnall Gleeson, amikor a film egyik feszült pillanatában a rejtélyes házigazdája (Oscar Isaac) táncra perdül a néma asszisztensével (Sonoya Mizuno), akivel egy erotikus, hajszálpontos koreográfiát mutattak be.

(Forrás: hu.ign.com)