Így készült A légy!

35 évvel ezelőtt mutatták be a horrordrámát.1986. augusztus 15-én debütált A légy című, David Cronenberg által rendezett horrordráma, aminek alapötletét az azonos címen, 1957 júniusában a Playboy magazinban megjelent francia-brit író, George Langelaan elbeszélése szolgáltatta.

A történet főhőse François Delambre, akit este kétségbeesve felhívja a sógornője, hogy elmondja, megölte a tudós férjét, André Delambre-t. Az őrültnek tartott nő azt állította, hogy a férje feltalált egy forradalmi teleportációs technológiát, amit önmagán akart kipróbálni, de amikor megpróbálta, akkor egy légy berepült a fülkébe, aminek eredményeként André óriási légy fejjel és karral jelent meg a másik fülkében. A férfi mindet megpróbált, hogy visszafordítsa a torzulást, de nem járt sikerrel, ezért úgy döntött, hogy a felesége és egy hidraulikus présnek a segítségével megöli magát.

Az elbeszélést először 1958-ban dolgozta fel a filmipar, majd 1986-ban, az AIDS-pánik és a testkultusz aranykorában úgy döntöttek Hollywoodban, hogy az alaptéma elég izgalmas ahhoz, hogy még egyszer feldolgozzák.

Az ötlettel Kip Ohman producer kereste fel Charles Edward Pogue forgatókönyvírót (Psycho 3., Sárkányszív), akit eleinte nem hozott lázba a sci-fi horror, de az alaptörténetet egész érdekesnek találta, majd az 1958-as film megtekintése után elvállalta a munkát. Ezután Ohman összehozta a másik producerrel, Stuart Cornfelddel, akivel jelentkeztek a 20th Century Foxnál.

A stúdió vezetőinek tetszett az új feldolgozás ötlete, ám azt sejtették, hogy az ötletgazdák teljesen új történetet készülnek írni. Ennek oka az volt, hogy Pogue-nak nem tetszett, hogy André csak egy arctalan, passzív áldozat, akinek nem látni az érzelmeit, így az őrületét sem, ami tulajdonképpen az öngyilkossághoz vezet.

A fejcserés teleportálást gyorsan törölték az alkotók, ugyanis Pogue és Cornfeld úgy döntött, hogy a történetből testhorrort kell készíteniük, aminek központjába a főhős metamorfózisát állítják. A stúdió vezetésének ez nem tetszett, úgyhogy lemondtak a projektről, aminek csak a forgalmazására voltak hajlandóak.

Az alkotóknak új gyártót kellett találniuk, aminek meglepő eredményeként a paródiák nagymestere, Mel Brooks látta meg a fantáziát az ötletben, ezért A légy az ő cégéhez, a Brooksfilmshez került. Ezután rendezőt kellett találni a filmhez, aminek első direktora Robert Bierman lett, ám ő egy borzalmas családi tragédia után képtelen volt egy ilyen sötét filmmel foglalkozni.

Bierman távozása miatt nagy bajba kerültek az alkotók, akik akkor már megkapták a pénzt, a Fox elvállalta a forgalmazást, tehát kellett egy rendező. Szerencséjükre az eredetileg kiszemelt, de a munkát egy másik forgatás miatt vállalni képtelen David Cronenberg kreatív nézeteltérésbe került, és otthagyta a Total Recallt, így mégis volt ideje A légyre, ám ragaszkodott hozzá, hogy átdolgozza a forgatókönyvet és magával hozza a saját csapatát, azaz Mark Irwin operatőrt, Carol Spier látványtervezőt és Ronald Sanders vágót.

Cronenberg kitörölt mindent a történetből, ami az 1958-as filmre emlékeztettet, valamint azt is, amit a tudományos múltjával úgy ítélt meg, hogy tudományilag hülyeség. Emellett ráerősített a Seth, Veronica és Stathis szerelmi háromszögére, valamint kiemelte a betegség motívumát, mert úgy látta, hogy Seth testtorzulása a halálos betegségek lefolyásának allegóriája, ezért a rendező azt akarta, hogy a közönség az áldozatot és ne a szörnyet lássa benne.

A forgatókönyv átdolgozása után újabb problémával szembesültek az alkotók, méghozzá a szereplőválogatással. Seth Brundle szerepére több színészt is kinéztek, így például Michael Keaton, Mel Gibson, James Woods, Richard Dreyfus, Willem Dafoe és John Travolta neve is felmerült, ám többségük nem akart több kilós maszkot és jelmezt viselni, mert az elnyomta volna a testüket és a színész képességeiket.

A Cronenberg által ajánlott Jeff Goldblum azonban örömmel elvállalta a szerepet, ugyanis imádta az 1958-as feldolgozást, illetve annak főszerepét játszó Vincent Price-ot és kihívásnak tekintette a maszkos játékot. Ugyanakkor A légy készítői között voltak, akik kifogásolták Goldblum szerződtetését, de végül ő kapta meg a szerepet.

Miután eldőlt, hogy ki fogja játszani Sethet, arról kellett dönteni, hogy kit válasszanak a női hős, Veronica szerepére. Goldblum a barátnőjét, és későbbi feleségét, Geena Davist javasolta, de a rendező Linda Hamiltont szemelte ki, ám a színésznő annyira elborzadt a forgatókönyvtől, hogy nemet mondott, így végül mégis Geena Davis kapta meg a szerepet. Ezután Stathis megformálását John Getz-re bízták az alkotók.

A légy forgatása 1985. december 1-jén vette kezdetét a kanadai Torontóban, és 1986 végén fejeződött be. A munkálatok során a legnagyobb kihívást Seth metamorfózisának és testi torzulásainak megvalósítása jelentette, ám akadtak más, kisebb problémák is.

Ezek legnagyobbika a Typhoon nevű pávián volt, akit Sethnek először nem sikerül egyik telepodból a másikba teleportálni, de második alkalommal már sikerül. A stábok emlékei szerint a pávián egy megszelídíthetetlen vadállatként viselkedett, aki terrorizálta őket és komoly károkat okozott a díszletben. A páviánt csak Goldblum tudta kezelni, ugyanis a színész 1,93 méteres magasságával és izomzatával „óriásmajom” benyomását keltette Typhoon számára, így neki hajlandó volt engedelmeskedni.Bár a Fox vezetőinek már az első nyers vágás is tetszett, mégis a torontói és a Los Angeles-i tesztvetítések után is kellett néhány változtatást eszközölni, aminek eredményeként például kivágták a híres macska-majom hibrid jelentet, amiben Seth egy vascsővel verte agyon a szerencsétlen keresztezésből létrejött szörnyszülöttet.

A jelentet azért kukázták, mert a visszajelzések szerint túl durva volt, ezért a közönség eltávolodott a főhőstől, ami azért volt baj, mert a film célja ennek ellenkezője volt. Ugyanezért vágták ki azt a jelenetet is, amelyben Seth lerágja az oldalából kinövő rovarlábát.

1986-os árfolyamon nézve A légy nagyjából 9M$-ból készült, a bevétele viszont 60,6M$ volt, amiből 40,5M$-t csak a hazai moziban kaszált, amivel augusztus végéig uralta a toplistát az Egyesült Államokban.

Ugyanakkor a film nemcsak a mozikban aratott sikert, hanem a kritikusoknál, akik főleg a speciális effektusokat és Jeff Goldblum játékát imádták. Az előbbiért, és a maszkokért Chris Walas Oscar-díjat vehetett át.

Goldblum levelet írt Vincent Price-nak, amiben ez állt:

„Bízom benne, hogy annyira tetszett önnek is, mint nekem a magáé.”

Bár Price meghatódott a kollégája üzenetén, azért nem titkolta a véleményét, mely szerint csodásnak tartja a remake-et, viszont megítélése szerint olykor túl messzire megy.

Természetesen már 35 évvel ezelőtt is egyértelmű volt, hogy egy ilyen sikerfilmet folytatni kell, de erre a rendező nemet mondott, ezért Chris Walas vállalta a munkát. A légy 2-t, ami Seth fiára koncentrál, 1989-ben mutatták be.

2008-ban elkészült A légy operaváltozata, amit a kiváló filmzene szerzője, Howard Shore és David Cronenberg valósított meg. Az állítólag meglepően jóra sikerült alkotást a párizsi Théâtre du Châtelet-ben mutatták be.

Ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy vajon szükség lenne-e A légy remake-jére? A válasz erre az, hogy nincs, és nemcsak azért, mert a speciális effektusai még 2021-ben is hatásosak, hanem azért sem, mert a film egy olyan örök érvényű történetről szól, ami nem csupán az AIDS-pánik idejében fogta meg a közönséget.

Erről Cronenberg így beszélt:

„Ha valaki, vagy valakinek a szerelme AIDS-es, akkor egyértelmű, hogy a filmet az AIDS allegóriájaként fogja értelmezni, ám ahhoz, hogy a film érzelmi reakciót váltson ki a nézőből, nem kell, hogy rendelkezzen ilyen tapasztalattal, és szerintem ez az, ami a film erejét adja. […] Számomra volt valami univerzális A légyben: az öregedés és a halál, amivel mindenkinek szembe kell néznie.”

(Forrás: hu.ign.com)