Így készült a tíz éves Eredet!

2010. július 16-án mutatták be Christopher Nolan mesterművét az amerikai mozikban.Drámák, botrányok, forgatási katasztrófák nélkül, költségvetésen belül, határidőre készült el az Eredet című film, aminek rendezője nem viselkedett kibírhatatlanul a munkálatok során, ha pedig fel is merültek problémák, akkor Christopher Nolan találékonyan és gyorsan megoldotta a komplikációkat.

Mindennek ellenére a mestermű mégis sok éven át készült, aminek oka az volt, hogy Nolan alaposan megszenvedett a koncepcióval, de a film fogadtatása és utóélete igazolta, hogy megérte kínlódni vele!

De hogyan készült az amerikai mozikban július 16-án bemutatott Eredet, aminek befejezéséről máig nincs egyetértés? Íme!

Inkább húsz év az a tíz: Valójában húsz évvel ezelőtt kezdődött a tíz évvel ezelőtt debütáló film története, amikor is Nolan, úgymond hozott anyagból, összerakta az Álmatlanságot, aminek a végső forgatókönyvét ő írta, de ez lemaradt a stáblistáról.

Az Álmatlanság forgatása után Nolan ismét írni kezdett, majd 2001-ben megmutatta a feleségének és producertársának, Emma Thomasnak, hogy min dolgozik. Thomast alaposan meglepte a forgatókönyv-vázlat, ami tele volt akcióval, vizuális effektusokkal kapcsolatos kihívásokkal és hatalmas ambíciókkal.

Thomas lelkesedés helyett inkább kétségbeesett, majd a férjével arra jutottak, hogy az álmokról, amik a sztori középpontját adták, nem lehet olyan egyszerűen filmet készíteni, mert azoknak nincs eleje, se vége.

Ennek ellenére Nolan elvitte a Warner stúdióhoz az ötletét, amit ott lelkesen fogadtak, de a filmes mégis elbizonytalanodott, ráadásul ekkor kapott lehetőséget arra, hogy ő készítse el Batman újabb megfilmesítését.

Nolan tehát szó szerint félretette az álmait, legalábbis egy időre, amit Thomas szerint jól tett, mert a két Batman-filmmel (Kezdődik!, A sötét lovag) a rendező jártassá vált a blockbusterben, főleg a méretes akciószekvenciák terén, ráadásul megismerkedett néhány vizuális effektusban jártas művésszel, 2008-ban pedig több, mint egymilliárd dollárral bizonyította a közönségfilmes rátermettségét, ugyanis ennyit termelt A sötét lovag.

Később újra elővették a forgatókönyv-vázlatot, ami jónak jó volt, de ahhoz nem bizonyult elegendőnek, hogy mozifilm készüljön belőle, hiszen abba némi érzelem is kell. Mint kiderült, egy Leonardo DiCaprio is, bár Nolan eredetileg nem vele képzelte el a filmet, ám idővel rájött, hogy neki és a nézőknek is szükségük van a színész fegyelmére, elhivatottságára és rokonszenvére.

Nolan olyan főszereplőt akart, aki nemcsak vele, hanem a többi színésszel is jól kijön, képes velük órákig gyakorolni, ha kell, valamint képes érzelemmel megtölteni a kirakós hiányzó részeit. DiCaprio mindezt megtette Dom Cobb-bal, illetve Dom Cobbként, és nemcsak a kollégáira, hanem a rendezőre is jó hatással volt.

Erre remek példa Tom Hardy, aki Eames szerepét játszotta, ugyanis a színész korábban nem dolgozott ekkora projektben, ekkora nevekkel, ezért nagyon izgult, hogy DiCaprióval fog dolgozni, ám a színész kevesebb, mint egy nap alatt bebizonyította, hogy Hardy feleslegesen parázott.

Nolan DiCaprióval kapcsolatban rájött, hogy képes a karaktert és az elsőre bonyolultnak tűnő forgatókönyvet is közelebb vinni a nézőkhöz. Ő és a színész alaposan átvett mindent. 2020 elején DiCaprio elárulta, hogy szinte semmit sem értett a filmből, de ő a karakterére összpontosított, a többit meghagyta Nolannek.

A szereplőválogatást is a központi figura köré építették, és nem kifejezetten nagy neveket kerestek, hanem olyanokat, akik illenek a protagonistához. Végül néhány új tehetség, Ellen Page és Joseph Gordon-Levitt mellé érkezett pár Nolan-veterán, például Michael Caine és Cillian Murphy, amire azért számítani lehetett.Halkan felrobbantani Párizst: A DiCaprióval történt tanácskozás után Nolan Cobb útjára koncentrálva révbe ért. Ezt követően másokkal, különösen a film effektusaival foglalkozókkal, is át kellett beszélnie az alkotást.

A közreműködőknek nehéz dolga volt, mert a forgatókönyvet többük is csak egyedül, egy külön szobába bezárva olvashatta el. A szakemberek elkápráztatta a forgatókönyv, de egyben túlságosan nehéznek és bonyolultnak ítélték meg azt.

Úgy érezték, hogy a film, ha elkészül, még A tökéletes trükköt is felül fogja múlni. Nolan azonban elég kurtán fogalmazott, vagyis voltak sorok, például a párizsi jelenet legnagyobb mutatványa, a félbehajló város leírása, amiből nehéz volt bármire is jutni.

Bár az alkotók csupán 500 CGI-snitet készítettek az utómunka során, mégis akadt jelenet, ami mintha csak a legalsó álomszinten készültek volna, annyira sok időbe telt digitálisan létrehozni. Ilyen volt például a szállodai verekedés takarítókocsija, amit egy ember készített hónapokon keresztül, vagy a Limbo, amit kilenc hónapig hegesztettek.

Mindenesetre Nolan nem titkolta, hogy mindenkitől elvárja, hogy napról napra túlszárnyalja önmagát, ugyanis szerinte csak így lehet eladni egy filmet a nézőknek. Jó pár trükköt végül praktikusan oldottak meg.

Ezek közül a legérdekesebb a párizsi álomszekvenciában szereplő kávézó, ahol DiCaprio és Page karakterei mellett sorban felrobbant minden a környéken. Nolan ezt nem CGI-vel akarta megoldani, mert úgy vélte, hogy a színészek akkor nem tudták volna beleélni magukat a jelenetbe, ám a párizsi hatóság nem engedte a 110 decibelnél hangosabb robbantgatást.

A mindenkinek megfelelő megoldás az lett, hogy a jelenetet magasnyomású nitrogénágyúkkal. Mindent milliméterre és milliszekundumra ütemezve és elpróbálva alkottak meg, méghozzá úgy, hogy a trükkspecialisták is beültek néhány tesztrobbantásra, hogy saját maguk tapasztalják meg, hogy működik-e a trükk. A filmben repkedő üvegeket és macskaköveket utólag adták hozzá a jelenthez.

Nem úgy, mint a filmvégi üldözéshez szükséges havat, amire akkor került sor, amikor a hat országot megjárt produkció a kanadai Calgaryba érkezett. A problémát az okozta, hogy a helyszínen saras lankák fogadták a stábot.

Nolan már éppen arra a döntésre jutott, hogy hótakarót készíttet, amit aztán digitálisan feljavítanak, ám erre végül nem volt szükség, mert Calgaryra lesújtott az évtized hóvihara. Bár mindenki vacoghatott, mégis a stáb megkapta, amit kért, a professzionális lavinagyártók pedig kedvükre robbantgathattak az előre beidőzített robbanószerekkel, hogy így teremtsenek hógörgeteget a síelést akkor még csak tanuló Tom Hardy mögé.

Nolan szerint a színész nem mondott neki igazat a meghallgatáson, amikor arról kérdezték, hogy tud-e síelni, de Hardy úgy volt vele, hogy nem kockázat, Nolanért még sziklamászónak is behazudta volna magát a filmbe.

A fontos az, hogy a rendező kihozta a maximumot a színészből, ahogy az Arthurt játszó Joseph Gordon-Levittből is, aki két hét gyakorlás után lógott napokig drótokon azért, hogy CGI és többnyire kaszkadőrök nélkül, pörögjön a szállodai összecsapásban.Most dől el minden: A forgatást néhány város, főleg Tokió, szigorú szabályai néha akadályozták, de ennek ellenére az Eredet munkálataiban talán az a legszebb, hogy költségvetésen belül, határidőre elkészült, ami Nolantől már megszokott. A filmes elmondta, hogy szereti, ha vannak olyan paraméterek, amelyek valamennyire sürgetik a munkában.

Azt követően, hogy Nolan és Wally Pfister operatőr megegyezett abban, hogy hagyományos filmet készítenek, és hanyagolják a 3D-kamerákat és az utólagos 3D-s konverziót, a trükkön túl talán csak Hans Zimmer aláfestőzenéje hiányzott.

Ennek a fő motívumának alapját Édith Piaf 1956-os Non, Je Ne Regrette Rien című klasszikusának lassított verziója adta, ugyanis az álmokban máshogy telik a idő, mint a valóságban. Az előzetes híres „BRAAAM” hangját nem Zimmer, és nem is a második kedvcsináló zenéjét szerző Zack Hemsey alkotta meg, hanem Mike Zarin, aki még az első, 2009-es trailerhez küldte Nolanéknek a legendássá vált zörejt. Itt kell megemlíteni, hogy Zarin kicsit megharagudott Zimmerre egy 2013-as interjúban, ugyanis szerinte a világhírű zeneszerző jogtalanul állította be sajátjaként a zörejt.

Az elkészült Eredetet bemutatták a mozikba, majd bekerült a díjszezonba, ahol megnyerte a fontosabb technikai díjakat. A 160 millió dollárból készült film 830 millió dollárt termelt, amivel jelenleg Nolan legjövedelmezőbb saját ötleten alapuló filmje, valamint a legtöbb, szám szerint négy Oscart nyert alkotása.

Az Eredet mégsem a díjai és bevételei miatt legendás, hanem a szabályrendszere, és a lezárása miatt. Japánban például úgy vetítették a tévében, hogy a csatornák végig jelezték a képernyő sarkán, hogy melyik álomszinten járnak a szereplők, nehogy a nézők elkapcsoljanak.

Másik érdekesség, hogy Nolan a karakterekkel a filmkészítés allegóriáját alkotta meg. Ennek alapján Cobb a rendező, Arthur a producer, Eames a színész, Ariadne a díszlettervező, Ken Watanabe Saitója pedig a gazdag Dagobert bácsi.

És akkor a befejezés, amiről az is hallott, aki egy percet sem látott az Eredetből, aminek a forgatókönyvében ez állt: „Mögötte az asztalon a csiga TOVÁBBPÖRÖG, és... a kép elhalványul. Stáblista, vége.”

Arról, hogy mi történhetett, biztos, hogy mindenkinek megvan a véleménye. Michael Caine nyilatkozta, amelyből kiderült, hogy Nolan elárulta neki, hogy az ő karaktere csak a valóságban létezik, elvégre ő találta fel az álmokat, gyorsan lezárhatná az ügyet, ahogy az is, hogy Cobb csak álmában viseli a felesége gyűrűjét, tehát a finálé megtörtént.

Az igazság azonban az, hogy ha tíz év alatt nem sikerül eldönteni a kérdést, akkor most már mindegy is. Nolan egyszer azt mondta, hogy szerinte ebben az a legnagyobb poén az, hogy mintha mindenki tőle várná a válaszokat. Valószínűleg azért gondolja így, mert a válaszok már egy évtizede ott rejlenek az Eredetben.

(Forrás: hu.ign.com)