Így készült a tíz éves Eredet!

2010. július 16-án mutatták be Christopher Nolan mesterművét az amerikai mozikban.Drámák, botrányok, forgatási katasztrófák nélkül, költségvetésen belül, határidőre készült el az Eredet című film, aminek rendezője nem viselkedett kibírhatatlanul a munkálatok során, ha pedig fel is merültek problémák, akkor Christopher Nolan találékonyan és gyorsan megoldotta a komplikációkat.

Mindennek ellenére a mestermű mégis sok éven át készült, aminek oka az volt, hogy Nolan alaposan megszenvedett a koncepcióval, de a film fogadtatása és utóélete igazolta, hogy megérte kínlódni vele!

De hogyan készült az amerikai mozikban július 16-án bemutatott Eredet, aminek befejezéséről máig nincs egyetértés? Íme!

Inkább húsz év az a tíz: Valójában húsz évvel ezelőtt kezdődött a tíz évvel ezelőtt debütáló film története, amikor is Nolan, úgymond hozott anyagból, összerakta az Álmatlanságot, aminek a végső forgatókönyvét ő írta, de ez lemaradt a stáblistáról.

Az Álmatlanság forgatása után Nolan ismét írni kezdett, majd 2001-ben megmutatta a feleségének és producertársának, Emma Thomasnak, hogy min dolgozik. Thomast alaposan meglepte a forgatókönyv-vázlat, ami tele volt akcióval, vizuális effektusokkal kapcsolatos kihívásokkal és hatalmas ambíciókkal.

Thomas lelkesedés helyett inkább kétségbeesett, majd a férjével arra jutottak, hogy az álmokról, amik a sztori középpontját adták, nem lehet olyan egyszerűen filmet készíteni, mert azoknak nincs eleje, se vége.

Ennek ellenére Nolan elvitte a Warner stúdióhoz az ötletét, amit ott lelkesen fogadtak, de a filmes mégis elbizonytalanodott, ráadásul ekkor kapott lehetőséget arra, hogy ő készítse el Batman újabb megfilmesítését.

Nolan tehát szó szerint félretette az álmait, legalábbis egy időre, amit Thomas szerint jól tett, mert a két Batman-filmmel (Kezdődik!, A sötét lovag) a rendező jártassá vált a blockbusterben, főleg a méretes akciószekvenciák terén, ráadásul megismerkedett néhány vizuális effektusban jártas művésszel, 2008-ban pedig több, mint egymilliárd dollárral bizonyította a közönségfilmes rátermettségét, ugyanis ennyit termelt A sötét lovag.

Később újra elővették a forgatókönyv-vázlatot, ami jónak jó volt, de ahhoz nem bizonyult elegendőnek, hogy mozifilm készüljön belőle, hiszen abba némi érzelem is kell.

Nolan olyan főszereplőt akart, aki nemcsak vele, hanem a többi színésszel is jól kijön, képes velük órákig gyakorolni, ha kell, valamint képes érzelemmel megtölteni a kirakós hiányzó részeit. DiCaprio mindezt megtette Dom Cobb-bal, illetve Dom Cobbként, és nemcsak a kollégáira, hanem a rendezőre is jó hatással volt.

Erre remek példa Tom Hardy, aki Eames szerepét játszotta, ugyanis a színész korábban nem dolgozott ekkora projektben, ekkora nevekkel, ezért nagyon izgult, hogy DiCaprióval fog dolgozni, ám a színész kevesebb, mint egy nap alatt bebizonyította, hogy Hardy feleslegesen parázott.

Nolan DiCaprióval kapcsolatban rájött, hogy képes a karaktert és az elsőre bonyolultnak tűnő forgatókönyvet is közelebb vinni a nézőkhöz. Ő és a színész alaposan átvett mindent. 2020 elején DiCaprio elárulta, hogy szinte semmit sem értett a filmből, de ő a karakterére összpontosított, a többit meghagyta Nolannek.

A szereplőválogatást is a központi figura köré építették, és nem kifejezetten nagy neveket kerestek, hanem olyanokat, akik illenek a protagonistához. Végül néhány új tehetség, Ellen Page és Joseph Gordon-Levitt mellé érkezett pár Nolan-veterán, például Michael Caine és Cillian Murphy, amire azért számítani lehetett.Halkan felrobbantani Párizst: A DiCaprióval történt tanácskozás után Nolan Cobb útjára koncentrálva révbe ért. Ezt követően másokkal, különösen a film effektusaival foglalkozókkal, is át kellett beszélnie az alkotást.

A közreműködőknek nehéz dolga volt, mert a forgatókönyvet többük is csak egyedül, egy külön szobába bezárva olvashatta el. A szakemberek elkápráztatta a forgatókönyv, de egyben túlságosan nehéznek és bonyolultnak ítélték meg azt.

Úgy érezték, hogy a film, ha elkészül, még A tökéletes trükköt is felül fogja múlni. Nolan azonban elég kurtán fogalmazott, vagyis voltak sorok, például a párizsi jelenet legnagyobb mutatványa, a félbehajló város leírása, amiből nehéz volt bármire is jutni.

Bár az alkotók csupán 500 CGI-snitet készítettek az utómunka során, mégis akadt jelenet, ami mintha csak a legalsó álomszinten készültek volna, annyira sok időbe telt digitálisan létrehozni. Ilyen volt például a szállodai verekedés takarítókocsija, amit egy ember készített hónapokon keresztül, vagy a Limbo, amit kilenc hónapig hegesztettek.

Mindenesetre Nolan nem titkolta, hogy mindenkitől elvárja, hogy napról napra túlszárnyalja önmagát, ugyanis szerinte csak így lehet eladni egy filmet a nézőknek. Jó pár trükköt végül praktikusan oldottak meg.

Ezek közül a legérdekesebb a párizsi álomszekvenciában szereplő kávézó, ahol DiCaprio és Page karakterei mellett sorban felrobbant minden a környéken. Nolan ezt nem CGI-vel akarta megoldani, mert úgy vélte, hogy a színészek akkor nem tudták volna beleélni magukat a jelenetbe, ám a párizsi hatóság nem engedte a 110 decibelnél hangosabb robbantgatást.

A mindenkinek megfelelő megoldás az lett, hogy a jelenetet magasnyomású nitrogénágyúkkal. Mindent milliméterre és milliszekundumra ütemezve és elpróbálva alkottak meg, méghozzá úgy, hogy a trükkspecialisták is beültek néhány tesztrobbantásra, hogy saját maguk tapasztalják meg, hogy működik-e a trükk. A filmben repkedő üvegeket és macskaköveket utólag adták hozzá a jelenthez.

Nem úgy, mint a filmvégi üldözéshez szükséges havat, amire akkor került sor, amikor a hat országot megjárt produkció a kanadai Calgaryba érkezett. A problémát az okozta, hogy a helyszínen saras lankák fogadták a stábot.

Nolan már éppen arra a döntésre jutott, hogy hótakarót készíttet, amit aztán digitálisan feljavítanak, ám erre végül nem volt szükség, mert Calgaryra lesújtott az évtized hóvihara. Bár mindenki vacoghatott, mégis a stáb megkapta, amit kért, a professzionális lavinagyártók pedig kedvükre robbantgathattak az előre beidőzített robbanószerekkel, hogy így teremtsenek hógörgeteget a síelést akkor még csak tanuló Tom Hardy mögé.

Nolan szerint a színész nem mondott neki igazat a meghallgatáson, amikor arról kérdezték, hogy tud-e síelni, de Hardy úgy volt vele, hogy nem kockázat, Nolanért még sziklamászónak is behazudta volna magát a filmbe.

A fontos az, hogy a rendező kihozta a maximumot a színészből, ahogy az Arthurt játszó Joseph Gordon-Levittből is, aki két hét gyakorlás után lógott napokig drótokon azért, hogy CGI és többnyire kaszkadőrök nélkül, pörögjön a szállodai összecsapásban.Most dől el minden: A forgatást néhány város, főleg Tokió, szigorú szabályai néha akadályozták, de ennek ellenére az Eredet munkálataiban talán az a legszebb, hogy költségvetésen belül, határidőre elkészült, ami Nolantől már megszokott. A filmes elmondta, hogy szereti, ha vannak olyan paraméterek, amelyek valamennyire sürgetik a munkában.

Azt követően, hogy Nolan és Wally Pfister operatőr megegyezett abban, hogy hagyományos filmet készítenek, és hanyagolják a 3D-kamerákat és az utólagos 3D-s konverziót, a trükkön túl talán csak Hans Zimmer aláfestőzenéje hiányzott.

Ennek a fő motívumának alapját Édith Piaf 1956-os Non, Je Ne Regrette Rien című klasszikusának lassított verziója adta, ugyanis az álmokban máshogy telik a idő, mint a valóságban. Az előzetes híres „BRAAAM” hangját nem Zimmer, és nem is a második kedvcsináló zenéjét szerző Zack Hemsey alkotta meg, hanem Mike Zarin, aki még az első, 2009-es trailerhez küldte Nolanéknek a legendássá vált zörejt. Itt kell megemlíteni, hogy Zarin kicsit megharagudott Zimmerre egy 2013-as interjúban, ugyanis szerinte a világhírű zeneszerző jogtalanul állította be sajátjaként a zörejt.

Az elkészült Eredetet bemutatták a mozikba, majd bekerült a díjszezonba, ahol megnyerte a fontosabb technikai díjakat. A 160 millió dollárból készült film 830 millió dollárt termelt, amivel jelenleg Nolan legjövedelmezőbb saját ötleten alapuló filmje, valamint a legtöbb, szám szerint négy Oscart nyert alkotása.

Az Eredet mégsem a díjai és bevételei miatt legendás, hanem a szabályrendszere, és a lezárása miatt. Japánban például úgy vetítették a tévében, hogy a csatornák végig jelezték a képernyő sarkán, hogy melyik álomszinten járnak a szereplők, nehogy a nézők elkapcsoljanak.

Másik érdekesség, hogy Nolan a karakterekkel a filmkészítés allegóriáját alkotta meg. Ennek alapján Cobb a rendező, Arthur a producer, Eames a színész, Ariadne a díszlettervező, Ken Watanabe Saitója pedig a gazdag Dagobert bácsi.

És akkor a befejezés, amiről az is hallott, aki egy percet sem látott az Eredetből, aminek a forgatókönyvében ez állt: „Mögötte az asztalon a csiga TOVÁBBPÖRÖG, és... a kép elhalványul. Stáblista, vége.”

Arról, hogy mi történhetett, biztos, hogy mindenkinek megvan a véleménye. Michael Caine nyilatkozta, amelyből kiderült, hogy Nolan elárulta neki, hogy az ő karaktere csak a valóságban létezik, elvégre ő találta fel az álmokat, gyorsan lezárhatná az ügyet, ahogy az is, hogy Cobb csak álmában viseli a felesége gyűrűjét, tehát a finálé megtörtént.

Az igazság azonban az, hogy ha tíz év alatt nem sikerül eldönteni a kérdést, akkor most már mindegy is. Nolan egyszer azt mondta, hogy szerinte ebben az a legnagyobb poén az, hogy mintha mindenki tőle várná a válaszokat. Valószínűleg azért gondolja így, mert a válaszok már egy évtizede ott rejlenek az Eredetben.

(Forrás: hu.ign.com)