Kevésbé ismert érdekességek a 30 éves Oscarról

Tíz érdekesség Sylvester Stallone legszórakoztatóbb vígjátékáról.Míg az amerikai közönséget nem nyűgözte le az 1991. április 26-án bemutatott Oscar, addig Magyarországon az egyik legnépszerűbb filmek közé tartozik Sylvester Stallone legszórakoztatóbb vígjátéka, amiről most olyan érdekességeket tudhatsz meg, amelyeket lehet, hogy még nem ismersz.

Stallone épp akkor keresett magának új utakat: Miután Al Pacino nemet mondott az Oscarra, felmerült Stallone neve, aki éppen abban az időben, a harmadik Rambo film és a sorozat lezárásának szánt Rocky V. után, döntött úgy, hogy új kihívásokat keres, s ahogy Schwarzenegger az Ikrekkel, úgy ő is a komikum felé fordult. Tette ezt annak ellenére, hogy néhány évvel korábban már volt hasonló próbálkozása a Dolly Parton főszereplésével készült Énekes izompacsirta, ami nevetés helyett értetlenkedést váltott ki a közönségből.

John Landis, az Oscar rendezője, azonban mindenképpen egy nagy sztárnak szánta a főszerepet, ráadásul a megérzéseire is hallgatott, mert biztos volt Stallone komikusi tehetségében, ráadásul bő 15 évvel korábban együtt dolgoztak a Halálos futam 2000 című, szándékosan komolytalan autóversenyzős B-kategóriás filmben, amelyben a rendezőnek összesen két mondata volt, amire pont Stallone reagált a jelenetben.

A film plakátja az egyik leghíresebb burleszk-sztár legikonikusabb jelenetét idézi: A 30-as években játszódó Oscar nemcsak a külsőségeiben hű a korszakhoz, hanem a nyelvezetében és stílusában is, ami viszont sajnos nemigen érvényesül a magyar szinkronban.

A rendező az akkoriban felkapott vígjáték-típus, az úgynevezett screwball comedy eszközeit alkalmazta a filmjében, ami tehát a helyzetkomikumokra és a pergő, szellemes dialógusokra épült. Ugyanakkor maga az Oscar plakátja is tisztelgés, mert a toronyóra nagymutatójába kapaszkodó főhős az 1923-ban bemutatott Aki meg, az nyer című filmre utal, amelyben maga a főszereplőt alakító, Harold Lloyd hajtotta végre a veszélyes mutatványt.

A rendező és a főszereplő is úgy érzi, a film jobban is sikerülhetett volna: Valószínű, hogy az Oscar bukásának egyik oka a közönség számára idegen stílusban keresendő, ugyanis a screwball vígjáték olyannyira egy konkrét korszakhoz tartozik, hogy az elmúlt évtizedekben alig próbálkoztak a műfajjal, ráadásul a filmben erősen érződik az európai hagyomány, főleg a francia színpadi darabok, ami megint csak idegenül hatott a korszak nézőire.

A bukás egy másik oka azonban az volt, hogy Stallone kapta a főszerepet, ugyanis az már a tesztvetítéseken kiderült, hogy a színészhez automatikusan az akciót társítják a nézők, akik nem tudtak elvonatkoztatni a másfajta szerepkörtől, ezért a főszerepet játszó színész elriasztotta azokat, akik vígjátékra vágytak, míg Stallone rajongói a komédiától tartottak. Évekkel később Stallone bevallotta, hogy rosszul közelítette meg a szerepet, mert most már úgy érzi, hogy sokkal kegyetlenebbnek és cinikusabbnak kellett volna beállítania a főhőst.

Landis utólag arról beszélt, hogy az Oscar egyik fő alapelve a felfokozott tempó volt, tehát géppuska-szerű gyorsasággal kellett volna záporozniuk a párbeszédeknek, hogy azok nagyon feszes tempót diktáljanak, de szerinte ez az, amit sajnos Stallone minden igyekezete ellenére sem tudott egyenletesen megvalósítani. Habár a rendező szerint a színész profi és tehetséges, a filmben pedig vannak kifejezetten jó jelenetek, mégis ha az egészet nézi, akkor Stallone nem hozta azt a tempót, amit kellett volna.

Ugyan az Oscar bukás lett, de nem Magyarországon, ugyanis hazánkban azon kevés filmek egyike, amely kultikássá vált, aminek egyik oka az, hogy a stílusa sokkal közelebb áll a magyar közönséghez, a másik oka pedig az akkoriban aranykorát élő, első osztályú magyar szinkron, ugyanis az Oscar magyar szövegét Csörögi Istvánnak, a szinkronrendezői munkáját Kosztola Tibornak, a színészek magyar hangját pedig Gáti Oszkárnak, Harsányi Gábornak, Hollósi Frigyesnek, Farkas Zsuzsának, Radó Denise-nek, Kerekes Józsefnek, Pusztaszeri Kornélnak és Benkő Gyulának köszönhetjük.Kirk Douglas bátran osztotta az igazi pofonokat Stallone-nak: Az Oscar főhősének apját, Eduardo Provolonét Kirk Douglas alakította. Még a főcím előtt Eduardo a halálos ágyán, néhány kemény pofon kíséretében, igyekszik megesketni a fiát, hogy végre térjen jó útra. Douglas azonban csak taslikat adott és meg sem érintette a nála 30 évvel fiatalabb Stallone arcát a felvételeken, ezért egy idő után a színész megkérte a kollégáját, hogy nyugodtan üsse meg, hiszen mind a ketten játszottak már bokszolót.

Douglas eleget tett Stallone kérésének, és attól kezdve egyáltalán nem fogta vissza a kezét, ha meg kellett ütnie. Később Stallone így emlékezett vissza a közös jelenetükre:

„Akkor tanultam meg, hogy soha ne verekedjek Spartacusszal!”

A két színész egyébként már az Oscar előtt néhány éve együtt dolgozhatott volna, méghozzá a Rambo első részében, hiszen eredetileg Douglas kapta volna Trautman ezredes szerepét, de mivel a színész állandóan megváltoztatta a szövegét, ezért végül elvették tőle a szerepet, amit aztán Richard Crenna kapott meg.

Eredetileg Danny DeVito játszotta volna a főszerepet: Jeffrey Katzenberg, a Disney vezérigazgatója látott fantáziát az Oscar amerikai filmtervében, majd szintén ő adta a forgatókönyvet John Landis kezébe, aki egyébként éppen az európai vakációjáról ért haza a családjával.

Az eredeti változat szerint az Oscar főszereplője egy elképesztően gazdag üzletember, ami az első elképzelések szerint az amerikai remake-ben sem változott volna, ugyanis úgy tervezték, hogy a főhős egy autóalkatrész-kereskedő lesz, akit Danny DeVito fog alakítani. Végül mind a két felképzelés megváltozott.

A filmet 3 díjra jelölték – de sajnos csak az Arany Málnák között: Az Oscar nagy reményekkel indult, de aztán se a közönség, se a kritikusok nem zárták a szívükbe a vígjátékot. A 35 millió dolláros költségvetésből készült film mindössze 5 millió dollárt keresett a premier hetében, majd 23,5 millió dollár összbevétellel zárt.

Azt, hogy a kritikusok mennyire nem rajongtak az alkotásért, jól mutatja, hogy a Rotten Tomatoes oldalán levő számlálón 12%-on áll az Oscar, igaz a Metacritic összesítője 47 pontos átlagon áll, ami sokkal kedvezőbb.

Díjak terén a film három jelölést kapott, de azok mindegyikét a legrosszabb teljesítményeket elismerő Arany Málna mezőnyében. Arany Málna-jelölést kapott John Landis a rendezők, Stallone a színészek, Marisa Tomei a női mellékszereplők kategóriában, viszont a díjakat nem ők nyerték meg, hanem Michael Lehmann (Hudson Hawk), Kevin Costner (Robin Hood – A tolvajok fejedelme) és Sean Young (Halálcsók).

Ez volt Marisa Tomei első komolyabb filmszerepe: Az Oscar szereposztása elég merész volt, hiszen Stallone éppen műfajt váltott, Kirk Douglas egyetlen jelenetben szerepelt, a főhős nejét alakító olasz Ornella Muti neve szinte teljesen ismeretlen volt az amerikai nézők számára, Provolonéék lányát, Lisát pedig egy olyan fiatal színésznő, Marisa Tomei, alakította, akinek az Oscar volt az első jelentősebb filmszerepe.

A 26 éves színésznőt korábban szinte csak a tévénézők láthatták, méghozzá az As The World Turns című napi szappanoperában, és az A Different World című vígjátéksorozatban. Tomei két korábbi, kisebb mozifilmes munkája közül egyik sem volt túl emlékezetes.A történetből az amerikai előtt már öt filmváltozat is készült Európában: Az 1958-ban bemutatott, francia Claude Magnier által bemutatott darab szolgáltatta az 1991-ben bemutatott Oscar alapját, ám az amerikai változat előtt már öt mozgóképes feldolgozás készült az eredeti műből.

Az első az 1960-ban bemutatott német és holland tévéfilm, amiket 3 nap különbséggel mutattak be hazájukba, majd két évvel később érkezett a dán verzió, aztán 1967-ben egy francia feldolgozás, 1985-ben pedig ismét holland televíziós produkció készült a darabból.

Ezek közül a Louis de Funés főszereplésével készült, francia adaptáció a leghíresebb, amit a magyar mozik is műsorra tűztek. A komikus egyébként korábban négyszer is eljátssza a színpadon a történet főhősét.

A francia verziónak azonban nemcsak a főszerepét alakította nagy név, hanem a rendezői széket is a műfaj egyik jelentős alakja foglalta el, méghozzá Édouard Molinaro, aki az Őrült nők ketrecéért Oscar-jelölést kapott a rendezéséért és a forgatókönyvért.

A címszereplő szinte meg se jelenik a filmben: Az Oscar azon kevés filmek közé tartozik, amely esetében a címszereplő szinte meg sem jelenik, sőt, a személyének sincs nagy jelentősége, vagy befolyása a cselekmény alakulására, és a filmvégi betoppanásáig inkább csak egy név, amire hivatkoznak, és aminek kimondása elindítja az eseményeket.

A sofőr csak a film végén jelent meg, őt pedig a forgatókönyvíró Jim Mulholland alakított, akinek se az Oscar előtt, se utána nem volt színészi munkája, viszont neki köszönhetjük többek között a Bad Boys első részének forgatókönyvét.

Emellett Mulholland több éven keresztül dolgozott az USA legnézettebb talk show-iban, köztük Dean Martin, Johnny Carson és David Letterman esti műsoraiban, ráadásul néhány Oscar-átadó megvalósításában is segédkezett. Mulholland a munkájáért összesen 20-szor kapott Emmy-jelölést az elmúlt 30 évben.

Al Pacino inkább egy jobban megtömött táskát választott: Az Oscar rendezője teljesen biztos volt abban, hogy a film főszerepét egy nagy sztárnak kell alakítania, ezért az első kiszemeltje Al Pacino volt, ám ő kapott egy sokkal jobb ajánlatot.

A Disney 2 millió dollárt fizetett volna a színésznek a nagyjából 8 hetes munkáért, de Warren Beatty 3 millió dollárt ajánlott neki azért, hogy játssza el a Dick Tracy gengszterfőnökét, ami ráadásul csak egy hetes munkát jelentett a számára, így a színész őszintén közölte, hogy csak is a pénz alapján hozott döntést. Pacino választása azonban végül nemcsak anyagi szempontból volt kedvezőbb, hiszen ezért a szerepért kapta meg a hatodik Oscar-jelölését.

Ironikus módon eredetileg Landis munkája lett volna a Dick Tracy is (ugyancsak a Disney gyártásában), és ő ajánlotta fel a címszerepet Warren Beatty-nek, aki aztán a rendező távozása után átvette a direktori feladatokat.

Landis máig bánja, hogy nem sikerült megszereznie Pacinót, ugyanis szerinte az Oscar sokkal jobb és sikeresebb alkotás lett volna, ha Pacino alakítja a főszerepet.

(Forrás: hu.ign.com)