Meglepő érdekességek Charles Bronsonról

Ezeket a dolgokat talán még nem tudod a 100 éve született színészről.1921. november 3-án született a 2013-ban elhunyt Charles Bronson, az amerikai filmtörténet egyik leghíresebb színésze, aki rengeteg kultikus filmben csillogtatta meg a tehetségét, és akiről valószínű, hogy az alábbi érdekességeket még nem hallottad.

Felesége miatt összeveszett egyik legnagyobb sikere rendezőjével: 1974-ben vállalt szerepet a fiatal és tehetséges rendező, Walter Hill első rendezésében, A nagy bunyósban Bronson. A film az 1930-as évek nagy gazdasági világválságának idejében játszódik, Bronson pedig az illegális pusztakezes bokszmeccsekkel pénzt keresni próbáló főhőst alakította.

Bár a színész akkor már betöltötte az 53. életévét, mégis a hírek szerint olyan jó fizikai erőnlétben volt, amit a nála sokkal fiatalabbak is megirigyelhettek. Bronson ragyogó teljesítményt nyújtott, de az évtizedek óta tartó dohányzás azért nyomot hagyott rajta, méghozzá kifáradás és szapora légzés formájában.

Ugyan a film komoly kritikai és közönségsikert aratott, mégis Bronson a premiert követően örökre összeveszett a rendezővel, ugyanis Hill egyáltalán nem volt megelégedve a színész akkori felesége, Jill Ireland alakításával, ezért alaposan megvágta annak szerepét.

Csakúgy, mint egyik híres karaktere, ő is klausztrofóbiától szenvedett: A hét mesterlövész bemutatója után három évvel, 1963-ban Bronson ismét közös munkát vállalt John Sturges rendezővel és a főszerepet alakító Steve McQueennel, akikkel akkor egy olyan világháborús filmet hoztak össze, ami klasszikussá vált.

Ez volt A nagy szökés, amiben Bronson játszotta a lengyel Danny Velinskit, az alagútkirályt, akiről később kiderült, hogy komoly klausztrofóbiában szenved. A színész szintén rettegett a szűk helyektől, ami leginkább a fiatalkori emlékei és a bányák járataiban töltött évek miatt alakult ki nála.

A világháborúban több veszélyes bevetésen is részt vett: 1943-ban állt be a hadseregbe Bronson, aki a légierőnél repülős tüzérként szolgált. A csendes-óceáni hadszíntérre beosztott színész 25 bevetésen vett részt, majd a legutolsó küldetése során megsérült a karján, ami miatt leszerelték, de kitüntették a sebesülteknek járó érdeméremmel, a Bíbor Szívvel.

A rendezővel és a főszereplővel is összekapott A piszkos tizenkettő forgatásán: A világ legjobb világháborús filmjei közé tartozik A piszkos tizenkettő, ami ugyan igazi siker lett az Amerikai Egyesült Államokban is, mégsem hozta meg az igazi áttörést Bronsonnak az USA-ban.

A színész és a filmet rendező, Robert Aldrich akkor már negyedjére dolgozott együtt, az 1954-es Vera Cruz, az ugyanabban az évben bemutatott Az apacs harcos, és az 1963-as Két pár texasi után, Aldrich pedig egyszer nagy örömmel tette vicc célpontjává a színészt, aki azonban nem értékelte a tréfát.

A rosszul elsült hecc abban a jelenetben látható, amelyben a halálraítélteket felsorakoztatják az udvaron, a rendező pedig az 193 centi magas Donald Sutherland és a 198 centire nőtt Clint Walker közé állította az átlagos magasságú, 173 centis Bronsont.

Egy másik alkalommal a főszereplőt alakító Lee Marvinnal rúgta össze a port, ugyanis egy közös jelenetük előtt egyszerűen eltűnt a partnere. Kiderült, hogy a kemény alkoholista Marvin egy közeli kocsmában részegedett le a forgatás helyett, amelyen ráadásul egy teherautót kellett volna vezetnie.

Amikor a stáb visszavitte a forgatás helyszínére a teljesen elázott Marvint, akkor Bronson olyan dühös lett, hogy nekiment a kollégájának, akivel majdnem össze is verekedtek.14 testvére volt, nagyon szegény családból származott: Az 1921. november 3-án született színész eredeti neve Charles Dennis Buchinsky volt, és egy Litvániában érkezett tatár származású, bányászként dolgozó apa 11. gyermekeként jött a világra. A születése után még négy testvére jött a világra.

A rendkívül szegény családban mindennapos volt, hogy a fiatalabb gyerekek megörökölték a nagyobbak kinőtt ruháit, köztük gyakran a zoknikat is, sőt, az is előfordult, hogy Bronson a nővére ruháig kapta, így kénytelen volt lány holmikat viselni.

Bronson csak 10 éves volt, amikor az apja meghalt, így kénytelen volt ő is dolgozni, hogy pénzt keressen a családjának. Kezdetben a bányai irodában kapott munkát, majd az apja nyomdokaiba lépve, ő is leszállt az aknába.

A színész nyolc éven át végezte a kemény fizikai munkát, amiért megalázó fizetést kapott, ugyanis csak egy dollárt keresett minden tonna kitermelt szénnel. Az otthoni körülményeiről az is sokat elmond, hogy csak tizenévesen tanult meg angolul és ő volt az első a családjában, aki el tudta végezni a középiskolát.

A Bosszúvágyról saját ügynöke is megpróbálta lebeszélni, de ő sem akarta elvállalni: Bronson a 70-es évek elején, amikor már elmúlt 50, szerzett végre igazi hírnevet Amerikában. Ez leginkább Michael Winnernek volt köszönhető, ugyanis vele forgatta le a Chato földje, A mestergyilkos és a The Stone Killer után az 1974-es Bosszúvágyat, ami a korszak egyik legvitatottabb, egyben legfontosabb filmje volt.

Eleinte a színészt le akarta beszélni az ügynöke, Paul Kohner a szerepről, amit maga Bronson sem akart kezdetben elvállalni, igaz, ő más okból kifolyólag. Kohner azért ellenezte a munkát, mert szerinte a film veszélyes, hiszen jó színben tünteti fel az erőszakot és az önbíráskodást, ám Branson nem értett egyet vele, ugyanis szerinte pont, hogy arról szól a film, hogy az igazságszolgáltatás értelmetlenségét és öngerjesztő folyamatát mutatja be és kritizálja.

A színész azért hezitált, mert idegennek érezte a szürke, szerény, átlagos könyvelő karaktert, akinek szerepében szerinte sokkal hitelesebb lett volna például Dustin Hoffman, mint ő.

Egy tévéfilmben Lance Henriksen bújt a bőrébe: Bronson és második felesége, Jill Ireland 1968-tól a nő 1990-es haláláig élt együtt, a házasságuk 22 éve alatt pedig összesen 15 filmben játszottak közösen.

A mellrákkal való harcáról és az örökbefogadott fia, Jason David McCallum drogfüggőségéről Ireland könyvet is írt, amiből a halála után egy évvel, 1991-ben forgattak tévéfilmet. A Tanulj meg élni! című alkotásban Jill Clayburgh és Lance Henriksen alakította a házaspárt. Bronson azonban már a premier előtt világossá tette az ellenérzéseit a tévéfilmmel kapcsolatban, amit aztán később sem támogatott.

Amerikán kívül jóval korábban lett sztár, mint a tengerentúlon: Bronson nagyon későn vált igazi sztárrá, ráadásul Amerikán kívül sokkal előbb felfigyelt rá a világ. A színész már közel járt a 40-hez, amikor megkapta A hét mesterlövész egyik főszerepét, ám míg az 1960-ban bemutatott western mára a műfaj egyik alapdarabja, addig a premierjekor nem aratott nagy sikert Amerikában.

Nem úgy, ahogy a világ több más országában, így például a franciáknál, olaszoknál, de Nagy-Britanniában, a volt NSZK-ban, Japánban és a Szovjetunióban is, ahol ez a film lett a valaha bemutatott legsikeresebb amerikai alkotás, aminek hála Bronson valódi sztár lett, igaz a szülőhazájától távol.

Az Európában szerzett hírnevét jól bizonyítja, hogy a 60-as évek óta folyamatosan játszott francia és olasz filmekben. 1967-ben nem más, mint Alain Delon döntött úgy, hogy a kollégája kapja az Ég veled, barátom! című heist-film másik főszerepét, majd néhány évvel később ismét együtt játszottak, méghozzá a Vörös napban.

Bronson csak évekkel később, a Bosszúvágy főszerepével vált igazi sztárrá Amerikában.A Volt egyszer egy vadnyugat előtt már Leone Dollár-trilógiájának főszerepét is eljátszhatta volna: A western műfaj egyik legjobb, sokak szerint a legkiemelkedőbb darabja a Volt egyszer egy vadnyugat, amiből a Bronson által alakított, rejtélyes és szótlan Harmonika vált a műfaj egyik legikonikusabb karakterévé.

Ugyanilyen halhatatlan figura a Leone Dollár-trilógiájának főhőse, a Névtelen férfi, akit Clint Eastwood alakított. Kevesen múlott azonban, hogy Bronson kapja ezt a szerepet is, ugyanis a rendező először neki ajánlotta fel a trilógia első részének, az Egy maréknyi dollárért főszerepét, majd csak azt követően kereste meg vele Eastwoodot, hogy Brononson nemet mondott.

A Volt egyszer egy vadnyugat esetében ez pont fordítva történt, ugyanis akkor Eastwoodnak ajánlotta fel először szerepet Leone, de mivel a színész nem akart negyedjére is együtt dolgozni a rendezővel, ezért annak második választása Bronson volt.

A Bronson nevet a Paramount stúdió egyik bejárata után választotta: Bronson 1951-ben kapta az első filmszerepét, méghozzá a You’re in The Navy Now című alkotásban, amelyben jó hasznát vette a harctéri tapasztalatainak.

Az ezt kövező pár években filmekben és tévésorozatokban is játszott, s bár évi 10-15 különböző produkcióban kapott szerepet, mégis azok annyira aprók voltak, hogy általában még a stáblistára sem írták fel a nevét.

Amikor azonban megjelent a neve, akkor sokáig a születési neve, a Charles Buchinsky (néha Buchinski) jelent meg a stáblistán, így például a magyar származású André de Tóth által rendezett Viaszbabák háza esetében is.

A színész végül 1954-ben változtatta meg a nevét, amire az egyre nyomasztóbb és félelemmel teli politikai légkör kényszerítette rá, ugyanis akkoriban élte aranykorát a McCarthy-féle feketelistázás, aminek célja az volt, hogy kitiltsák Hollywoodnak még a közeléből is azokat, akiket kommunistának tartottak, vagy csak gyanús volt, hogy támogatják az eszmét.

Bronson ügynöke attól félt, hogy a színész szláv hangzású neve bajt fog hozni a fejére, és derékba töri a karrierjét, ezért azt tanácsolta, hogy változtassa meg a nevét valami sokkal amerikaibb hangzásúra.

A színész végül a Paramount stúdió Melrose Avenue és a Bronson Street sarkán található Bronson kapu után találta ki magának az új vezetéknevét.

(Forrás: hu.ign.com)