Történetek, amiket már túl sokszor feldolgoztak

A filmipar újabb és újabb bőrt húz le A Pál utcai fiúk, Arthur király vagy például King Kong sztorijáról.A Disney újabb feldolgozással küldi a mozikba Robin Hood történetét, ami felveti a kérdést, hogy van-e értelme újra és újra elővenni ugyanazokat a történeteket? Esetleg csak a filmipar arcátlan pénzszerzési kísérletéről van szó, vagy tényleg akadnak olyan filmek, amelyek művészeti szempontból értek valamit?

Ami biztos, hogy az alábbi történeteket már túl sokszor dolgoztál fel.

Kuroszava Akira: A testőr: Kulcsfilmek: A testőr (1961), Egy maréknyi dollárért (1964), Django (1966), Az utolsó emberig (1996), Sukiyaki Western Django (2007).

A japán rendező, Kuroszava Akira, leginkább arról ismert, hogy nem vette jó néven, hogy az olasz western, az Egy maréknyi dollárért tulajdonképpen az ő művének, A testőrnek a feldolgozása, ugyanis erre senki sem kért tőle engedélyt.

A testőr eredeti történetét Dashiel Hammett Véres aratás című 1929-es regénye és az 1953-as western, az Idegen a vadnyugaton ihlette. Az Egy maréknyi dollárért után Sergio Corbucci készített nem hivatalos remak-et A testőrből, aminek a Django címet adta 1966-ban.

A hihetetlenül sikeres olasz westerneket rengetegszer lemásolták, majd egymást követték azok a filmek, amelyeknek a története a városba érkező, a bandákat egymás ellen kijátszó pénzéhes zsoldosról szólt. Ezt figurázta ki Quentin Tarantino a Django elszabadul címmel.

Ezt a sémát Walter Hill ültette át gengszterfilmes közegbe Az utolsó emberig című filmjében, amiben Bruce Willis alakította a gengsztereket kihasználó duplapisztolyos, fedorás-inges vándort. Egy másik nagyon kreatív feldolgozás Miike Takashi Sukiyaki Western Djangója, amiben a japán rendezőlegenda összeeresztette a pisztolyt a szamurájkarddal, Djangót pedig A testőrrel.

A Pál utcai fiúk: Kulcsfilmek: A Pál utcai fiúk (1917, 1924), Pál utcai fiúk (1934), A Pál utcai fiúk (1969), A Pál utcai fiúk (2003).

Ha valaki nem akarja elolvasni a kötelező olvasmányként feladott ifjúsági regényt, amit Molnár Ferenc 1907-ben írt, akkor bőven válogathat A Pál utcai fiúk filmes adaptációi közül. Ha valaki még nyelvet is gyakorolna közben, akkor a magyar mellett megnézheti az amerikai és olasz változatokat is!

A legelső feldolgozások között meg kell említeni Balogh Béla 1917-es és 1924-es némafilmjeit, amelyek közül csak az utóbbi 54 perces változata maradt fenn. 1969-ben Fábri Zoltán formálta át a történetet, ami a szocializmus ellen szóló allegóriává vált. Maurizio Zaccarótól mélabús olasz feldolgozás érkezett 2003-ban, ám ezt sokan nem tartják jó adaptációnak.

Arthur király: Kulcsfilmek: A Connecticut Yankee in King Arthur’s Court (1921), Camelot (1967), Lancelot, a Tó lovagja (1974), Gyalog galopp (1975), Excalibur (1981), Az első lovag (1995), Artúr király (2004), Arthur király – A kard legendája (2017).

Az egyik legismertebb angolszász legendát legutóbb Guy Ritchie dolgozta fel, ám a kritikusok és a közönség sem volt elragadtatva az Arthur király: A kard legendájától. Az Arthur-mondakörrel kapcsolatos történetek egyik alapdarabja Mark Twain 1889-es, időutazós regénye, az Egy jenki Arthur király udvarában.

A FOX 1921-ben ebből készített azonos című némafilmet, majd 1995-ben érkezett a ma már jobban ismert feldolgozás, az Egy kölyök Arthur király udvarában. A hagyományos kosztümös feldolgozások közül ki kell emelni Monty Python Gyalog galoppját, ami kiváló társadalmi szatírához használta fel a legendát.

A francia filmművészet egyik nagy alakja, Robert Bresson is hozzányúlt Camelothoz, méghozzá a Lancelot, a tó lovagja című művében, ami drámai köntösben mesélte el a címszereplő első lovag és Lady Guinevere tragikus románcát.

A Sean Connery főszereplésével készült Az első lovag megpróbálta lemásolni Bresson filmjét, ám ebben már nem a minimalizmus, hanem a rengeteg giccs fogadta a nézőket. A két végletet képviselte John Boorman klasszikusa, az Excalibur és Antoin Fuqua Artúr királya.

Míg az előbbi kemény, realista mű, addig a másik mindenféle fantasztikumot nélkülöző alkotás, ami a Római Birodalom bukásának idejében próbálta bemutatni Camelot-mítoszát. Végül említést kell tenni az 1998-as Merlin minisorozatról, ami Arthur mentora, a nagy varázsló szemszögéből, cinikus-elégikus hangnemben, a kilencvenes évek tévésorozatainak minden bájával és hibájával mutatta be a történetet.King Kong és Godzilla: Kulcsfilmek: King Kong (1933), Godzilla (1954), King Kong vs. Godzilla (1962), King Kong (1976), Godzilla (1998), King Kong (2005), Godzilla (2014), Shin Gojira (2016), Kong: Koponya-sziget (2017).

Amerikában és Japánban született meg az óriásszörnyfilmek két alapdarabja, King Kong és Godzilla, akik 1962-ben össze is csaphattak az amerikai-japán King Kong vs. Godzillában. Külön-külön mind a két szörnyuniverzumhoz rengeteg feldolgozás kapcsolódik. Ezt jól mutatja, hogy Godzilla 34 műben jelent meg, de King Kong sincs sokkal lemaradva mögötte.

Az igazsághoz azonban hozzátartózik, hogy az 1933-s King Kong és a 1954-es Godzilla még technikai szempontból előremutató megoldásokkal készült, ám a folytatások és a remake-ek többsége nem ért fel az elődjéhez.

A klasszikus óriásszörnyek kortárs történetei közül csak a 2016-os japán Shin Godzilla járt a legközelebb ahhoz, hogy méltó utódja legyen az eredeti filmnek.

Csillag születik: Kulcsfilmek: Új csillag született (1937), Csillag születik (1954), Csillag születik (1976), Csillag születik (2018).

Hamisítatlan hollywoodi történetet kapnak a nézők a Csillag születik című filmben, ugyanis egy szürke senki csodás felemelkedésének, és az ő mecénásának, Norman alkoholizmusba csúszásának történetét ismerhetik meg.

Ezt az alapsztorit variálta az 1954-es, George Cukor rendezésében készült musicalverzió, amiben a főhős nem színész, hanem énekes szeretne lenni. Ennek az 1976-os feldolgozása már csak a rockzene miatt is emlékezetesebb maradt.

Természetesen napjainkban a legnépszerűbb feldolgozás a Bradley Cooper és Lady Gaga főszereplésével készült Csillag születik, ám a 2013-as indiai remake-ről, az Aashiqui 2-ről sem szabad elfeledkezni. Ebben az alkotásban a bollywoodi maszalák, vagyis a kevert műfajú, harsány és eklektikus zenés-táncos filmek stílusában hangsúlyozták ki az alaptörténet melodramatikusságát.

Klasszikus szörnyhorrorok (Drakula, Frankenstein és társaik): Kulcsfilmek: Nosferatu (1922, 1979), Drakula (1931, 1979, 1958, 1992), Frankenstein (1931, 1994), Múmia (1932), A londoni vérfarkas (1935), A farkasember (1941), Frankenstein átka (1957), A múmia (1959, 1999, 2017), Vér Drakulának (1974), Hús Frankensteinnek (1973), Egy amerikai farkasember Londonban (1981), Frankenstein (1994), A vámpír árnyéka (2000), A szövetség (2003), Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv (2010), Az ismeretlen Drakula (2014).

Rengetegszer feldolgozták már a gótikus irodalom klasszikus szörnyeit, így például Bram Stoker Drakuláját, Mary Shelley Frankensteinjét vagy Nina Wilcox Putnam Múmia-történeteit, ám a remake-ek, újrafeldolgozások mind ugyanarra a sémára épültek, vagyis a teremtő-teremtmény, apa-fiú kapcsolatot prezentálja.Az élőhalottak éjszakája: Kulcsfilmek: Az élőhalottak éjszakája (1968), Az élőhalottak éjszakája (1990), Az élőhalottak éjszakája (2006), Mimesis: Night of the Living Dead (2011), Az élőhalottak éjszakája: Újjáélesztés (2012), Night of the Living Dead (2014), Rebirth (2018).

Egy durva fogászati műtét közben kapott ihletet a nemrég elhunyt George A. Romero, aki aztán alacsony költségvetéssel készítette el Az élőhalottak éjszakája című horrort. A film hatalmas sikert aratott, a benne látható szörnyek pedig a mai zombik prototípusaivá váltak.

Az élőhalottak éjszakájában a sírból másznak ki a holtak, akiknek a harapása a Vénuszról visszatérő műhold sugárzása miatt terjeszti tovább a kórt, amiből csak fejlövés útján lehet kigyógyulni. Habár George A. Romero filmjének is vannak előzményei, például az 1956-os A testrablók támadása, mégis alapvetően eredeti ötletről beszélhetünk, aminek újragondolásai általában nem ütötték meg a várt szintet.

Batman, Superman, Pókember: Kulcsfilmek: Superman (1941-43), Batman (1943), Batman: A mozifilm (1966), Pókember (1977), Superman (1978), Batman – A denevérember (1989), Mindörökké Batman (1995), Pókember (2002), Batman: Kezdődik! (2005), Superman visszatér (2006), Batman: Gotham lovagja (2008), A csodálatos Pókember (2012), Batman: A kezdet kezdete (2011), Az acélember (2013), Pókember: Hazatérés (2017), Pókember: Irány a Pókverzum! (2018).

A képregényfilmek világában jártas nézőknek biztos, hogy nem kell bemutatni a három legismertebb szuperhőst. Batman, Superman és Pókember a XX. század elején-közepén születtek, és azóta is szerves részei a szuperhősvilágnak.

A trióról készült filmek, újrafeldolgozások, remake-ek között voltak jobb és rosszabb darabok, azt pedig csak a jövő döntheti el, hogy a The Batman és a Pókember: Irány a Pókverzum! melyik kategóriába fog esni.

Robin Hood: Kulcsfilmek: Robin Hood (1922), Robin Hood kalandjai (1938), Robin és Marian (1976), Robin Hood, a tolvajok fejedelme (1991), Robin Hood, a fuszeklik fejedelme (1993), Robin Hood (2010), Robin Hood (2018).

A középkori legendáról már rengeteg bőrt lehúztak. A legújabb próbálkozás már a mozikban, de az első visszajelzések szerint, teljesen felesleges újrafeldolgozásról van szó. Ha a 2018-as változat helyett egy régebbi, klasszikus feldolgozást kellene választani, akkor a Douglas Fairbanks közreműködésével készült 1922-es némafilm biztos, hogy igazi élményt nyújtana.

Szintén jól sikerült alkotás az 1938-as Robin Hood kalandjai, valamint az 1991-es Robin Hood, a tolvajok fejedelme, amiben tipikus romantikus, tiszta erkölcsű, a bajba jutottakon segítő hősként jelenik meg a sherwoodi tolvaj.

A 2010-es Robin Hood című filmben Ridley Scott már egy kicsit komplikáltabbá tette a legendás alakot, akinek úgy próbálta elmesélni az eredettörténetét, hogy ahhoz a történelmi tényeket keverte a mítosszal.

Robin Hood esetében a legizgalmasabb feldolgozás az 1976-os Robin és Marian, amiben a címszereplők kiégett, megöregedett, szellemileg is labilis antihősökké váltak, akik csak álmodozhatnak a bűnös lelküket megváltó utolsó kalandról.Pán Péter: Kulcsfilmek: Pán Péter (1924), Pán Péter (1953), Peter Pan (1976), Hook (1991), Pán Péter (2003), Neverland (2003), Én, Pán Péter (2004), Pán (2015), Neverland (2018), Peter Pan (2019).

A filmipar már nagyon sok történetnek adott újabb és újabb feldolgozást, ám ebben a művészetben a Disney élen jár, hiszen egymás után kapják az élőszereplős változatot a rajzfilmjei. Ezek között Pán Péter az egyik legtöbb újrafeldolgozással rendelkező mesehős, aki annyira népszerű, hogy az angolszász városokban szobrokat állítottak neki, a pszichológia pedig egy személyiségzavart is elnevezett róla.

A feldolgozások terén a 2003-as Én, Pán Péter és a 2015-ös Neverland az elvágyódás és a gyermeki ártatlanság metaforája. Ezzel szemben a Pán kicsit eltér az eredeti történettől, mert a második világháború utáni London árváinak kalandjait mutatja be, ráadásul ebben a filmben Pán Péter összefog Hook kapitánnyal, hogy együtt legyőzzék Feketeszakállt.

(Forrás: hu.ign.com)