Hir.ma extra: a kötvények értéke
Gyakran előfordul, hogy - bár nem kötelező, de - feltüntetik a kötvényen a kibocsátás teljes összegét, az értékpapírsorozat össznévértékét is. Ez az értékpapír gyakoriságát, piaci előfordulását jelzi, s mint ilyen, fontos információt jelenthet a befektetők számára.
A kötvény, amennyiben nyomdai úton kerül előállításra, jellemzően két jól elhatárolható részből áll. Az okirat első része - ez általában a borítólap - az úgynevezett köpeny, a fent felsorolt kötelező kellékeket tartalmazza, s ezáltal tájékoztatja a kötvénytulajdonost minden, a kibocsátó és közte létrejött jogviszonnyal kapcsolatos kérdésről. Ez tekinthető akár egy speciális, egyoldalú szerződésnek is, melyben a kibocsátó kötelezettségeket vállal.
A második része a kötvénynek - e kötelezettségeknek, illetve a kötvényes szempontjából nézve a - jogoknak az érvényesítését szolgálja. A második rész a kuponokat, azaz a kamat és névérték felvételére szolgáló szelvényeket tartalmazza. Pontosan annyi van belőlük, ahány fizetés esedékes. Minden egyes kifizetéskor kivágják a felvett összegre vonatkozó szelvényt. Ezzel mintegy megcsonkítják a papírt.
Teszik ezt joggal, hiszen kifizetés után, ugyanazon a pénzösszeg felvételére mégegyszer már nincs lehetőség, ez a jog ezennel megszűnik, és tudjuk, hogy az értékpapírral kapcsolatban csakis olyan jog érévényesíthető, amelyet a papír megtestesít. Az értékpapírok kinyomtatott változatánál fogalmazhatunk úgy is, hogy a kibocsátónak csak olyan kötelezettsége van, amely abba bele van írva. A befektetők így válnak "szelvényvagdosókká".
Magyarországon kötvénykibocsátásra jogosult szervek:
- az állam,
- a központi költségvetési szervek (Állami pénzügyekről szóló törvény 38. § (1) bekezdés),
- az önkormányzatok (korábban tanácsok),
- a pénzintézetek (Állami pénzügyekről szóló törvény 28. § (1) bekezdés),
- a jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek (Ptk. 685. paragrafus'c) pont, illetve a Gazdasági társaságokról szóló törvény hatályba lépése óta az 1988. évi VI. törvény). Hir.ma (olvasói beküldés)
A kötvény, amennyiben nyomdai úton kerül előállításra, jellemzően két jól elhatárolható részből áll. Az okirat első része - ez általában a borítólap - az úgynevezett köpeny, a fent felsorolt kötelező kellékeket tartalmazza, s ezáltal tájékoztatja a kötvénytulajdonost minden, a kibocsátó és közte létrejött jogviszonnyal kapcsolatos kérdésről. Ez tekinthető akár egy speciális, egyoldalú szerződésnek is, melyben a kibocsátó kötelezettségeket vállal.
A második része a kötvénynek - e kötelezettségeknek, illetve a kötvényes szempontjából nézve a - jogoknak az érvényesítését szolgálja. A második rész a kuponokat, azaz a kamat és névérték felvételére szolgáló szelvényeket tartalmazza. Pontosan annyi van belőlük, ahány fizetés esedékes. Minden egyes kifizetéskor kivágják a felvett összegre vonatkozó szelvényt. Ezzel mintegy megcsonkítják a papírt.
Teszik ezt joggal, hiszen kifizetés után, ugyanazon a pénzösszeg felvételére mégegyszer már nincs lehetőség, ez a jog ezennel megszűnik, és tudjuk, hogy az értékpapírral kapcsolatban csakis olyan jog érévényesíthető, amelyet a papír megtestesít. Az értékpapírok kinyomtatott változatánál fogalmazhatunk úgy is, hogy a kibocsátónak csak olyan kötelezettsége van, amely abba bele van írva. A befektetők így válnak "szelvényvagdosókká".
Magyarországon kötvénykibocsátásra jogosult szervek:
- az állam,
- a központi költségvetési szervek (Állami pénzügyekről szóló törvény 38. § (1) bekezdés),
- az önkormányzatok (korábban tanácsok),
- a pénzintézetek (Állami pénzügyekről szóló törvény 28. § (1) bekezdés),
- a jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek (Ptk. 685. paragrafus'c) pont, illetve a Gazdasági társaságokról szóló törvény hatályba lépése óta az 1988. évi VI. törvény). Hir.ma (olvasói beküldés)
Hozzászólások