Kátyúszörf, ajánlott a Lada Niva
A hosszú tél nem igazán tett jót az utaknak, a megviselt utak, szörnyű állapotba kerültek, szinte mondhatni sebeket szereztek a hó és jégtakaró alatt. Kátyú - kátyú hátán, és nem csak a mellékutakon, hanem sajnos a főutakon sem rózsás a helyzet. A vidéki, alsóbbrendű utak nagy részének állapota egyenesen botrányosnak mondható. Sok útszakaszon ajánlott a lehető legkisebb, közel gyalogos sebességgel haladni, vánszorogni.
Az ország sok területén, főleg a vidéki utakon, elég rossz a helyzet. Az egyik legkátyúsabb térségének nevezhetjük a dél-hevesi térség úthálózatát. A Heves város körzetében, a megye talán legjobban hanyatló térségében, több szakaszon is igen megviselt útszakaszok vannak. Egerben és környékén is vacakok a közutak, (elég, ha csak a Noszvaj-Szomolya-Mezőkövesd szakaszt említeni), de sajnos elmondhatjuk ezt a Dormándról Heves felé vivő 31-es főútról is, nem beszélve az onnét tovább Tenkről Kál felé vezető 3208. számú útról. Meg kell említeni, már a hatóság által is járhatatlannak minősített, 32111. számú Heves-Pély útszakaszt, amit le is zártak a közlekedők előtt.
Egymást érik már a nagy, és mély kátyúk a felfagyott úttesteken, néhol olyan sűrűn helyezkednek el, hogy számos KRESZ-szabály megsértésével sem lehet úgy manőverezni köztük, hogy ne menjünk bele egyikbe sem, sőt nem lehet. Vannak olyan szakaszok ahol egyáltalán nincs lehetőség a kikerülésükre, nem lehet nyomvonalat találni köztük. Vannak rövid szakaszok melyeket nagyfelületű burkolatjavítási munkálatok keretében korábban felújítottak, ám nem tartanak sokáig, mire fellélegeznénk, máris kezdhetünk fékezni, ha nem szeretnénk tönkretenni gépjárművünket.
A hetvenes-nyolcvanas évek Romániájára emlékeztető útviszonyokat találhatunk országunk útjain. Furcsa ez most, egy Európai Unió tagországban, ahol dínólábnyom méretű lyukak között kell lavírozni. Biztos, hogy nemcsak az országnak ebben a szegletében tarol az úti nyomor.
Az autóstársak joggal gondolhatnak bele, hogy az európai árakon mért, folyamatosan emelkedő (néha-néha csökkenő), igen magas üzemanyagárakból levont adók, mire lettek elköltve? 1998-ban megszűnt az Útalap, így a benzinpénzből közvetlen útkarbantartási forrás nem képződik.
Sajnos többről van szó, mint hogy a rossz utakon időt veszít az ember, már az is épp eléggé idegesítő, hiszen veszélyes útszakaszok jöttek létre. Nincs az a futómű, mely sokáig bírná épségben ezeket a viszonyokat.
Az ilyen viszonyok között használt autók – különösen a személygépkocsik – egy-két év alatt leamortizálódnak. Lassan oda jutunk, hogy az utak minőségének megfelelően kell autót választanunk. A szegényebbeknek lehetőségként egy agyonhasznált Lada Niva gépkocsit ajánlunk, míg a gazdagabbaknak a közepesen lestrapált Land Rover Defender autót
A legnagyobb baj, hogy több útszakaszon nincsenek jelezve, hogy kátyús útszakasz következik. A közlekedők rákényszerülnek, hogy az autójuk védelmében megtalálják a legkevésbé durva nyomvonalat. Állandó szlalomozás ároktól árokig, kihasználva a teljes úttestet, sőt, a padkákat is, és ezzel gyakorlatilag folyamatos balesetveszélyt teremtve.
A mentők, tűzoltók is igen lassan tudnak csak haladni a rossz utakon, sőt van, amikor egyáltalán nem jutnak célba.
A lepusztult utakon zötyögők a KÖZÚT-ra (a Magyar Közút Nonprofit Zrt-re) mutogatnak, a helyzet javítását tőlük várják. A vállalat viszont csak annyi pénzből tud gazdálkodni, amennyit a költségvetésből kap, ez pedig immár két évtizede, messze elmarad a szinten tartáshoz szükséges összegtől is. A cég szóvivője, Pécsi Norbert Sándor, nyilatkozata szerint, az idén például országosan több, mint 600 km hosszban kell javítaniuk az utakat.
A magyar közúthálózat átlagéletkora 30 év feletti, az utolsó teljes körű felújítások átlagéletkora 20 év fölött van. Az utakat annak idején átlagosan 15 éves időtartamra tervezték, a mainál eleve kisebb teherbírásra és forgalomra. A 15 év lejárta után teljes felújításra lenne szükség. Sajnos az útfelújítások háttérbe szorultak, nagymértékű állagromlás következett be. A hazai úthálózat állapotán csak a teljes útszakasz felújítása jelentene igazán tartós megoldást. Az elhúzódó tél miatt a tervezettnél, legalább 2-3 héttel később tudják elkezdeni a kátyúzási munkákat.
A 2013-as mellékút-felújítási programon belül, az egyes útszakaszoknál a projektek általánosan tartalmazzák a burkolat megerősítését, és szélesítését, a kopóréteg cseréjét, belterületi szakaszokon a vízelvezető árkok és buszöblök felújítását, külterületi szakaszokon az árok-padka rendezését, tartós útburkolatjelek festését és az átereszek rendbehozatalát is. Heves megyében, 2013. végéig, várhatóan megújul a Verpelét-Sirok összekötő út 2,6, valamint a Gyöngyös-Verpelét-Eger összekötő út két szakasza 7,8 kilométeres hosszon, és még további útszakaszok javítása, felújítása várható.
Az utak minőségére vonatkozóan elmondhatjuk, na, innen szép győzni – az adott körülmények között szinte lehetetlen. De bízzunk benne, hogy sikerül minden kátyút megszüntetni.
Forrás:totalcar.hu
Az ország sok területén, főleg a vidéki utakon, elég rossz a helyzet. Az egyik legkátyúsabb térségének nevezhetjük a dél-hevesi térség úthálózatát. A Heves város körzetében, a megye talán legjobban hanyatló térségében, több szakaszon is igen megviselt útszakaszok vannak. Egerben és környékén is vacakok a közutak, (elég, ha csak a Noszvaj-Szomolya-Mezőkövesd szakaszt említeni), de sajnos elmondhatjuk ezt a Dormándról Heves felé vivő 31-es főútról is, nem beszélve az onnét tovább Tenkről Kál felé vezető 3208. számú útról. Meg kell említeni, már a hatóság által is járhatatlannak minősített, 32111. számú Heves-Pély útszakaszt, amit le is zártak a közlekedők előtt.Egymást érik már a nagy, és mély kátyúk a felfagyott úttesteken, néhol olyan sűrűn helyezkednek el, hogy számos KRESZ-szabály megsértésével sem lehet úgy manőverezni köztük, hogy ne menjünk bele egyikbe sem, sőt nem lehet. Vannak olyan szakaszok ahol egyáltalán nincs lehetőség a kikerülésükre, nem lehet nyomvonalat találni köztük. Vannak rövid szakaszok melyeket nagyfelületű burkolatjavítási munkálatok keretében korábban felújítottak, ám nem tartanak sokáig, mire fellélegeznénk, máris kezdhetünk fékezni, ha nem szeretnénk tönkretenni gépjárművünket.
A hetvenes-nyolcvanas évek Romániájára emlékeztető útviszonyokat találhatunk országunk útjain. Furcsa ez most, egy Európai Unió tagországban, ahol dínólábnyom méretű lyukak között kell lavírozni. Biztos, hogy nemcsak az országnak ebben a szegletében tarol az úti nyomor.
Az autóstársak joggal gondolhatnak bele, hogy az európai árakon mért, folyamatosan emelkedő (néha-néha csökkenő), igen magas üzemanyagárakból levont adók, mire lettek elköltve? 1998-ban megszűnt az Útalap, így a benzinpénzből közvetlen útkarbantartási forrás nem képződik.
Sajnos többről van szó, mint hogy a rossz utakon időt veszít az ember, már az is épp eléggé idegesítő, hiszen veszélyes útszakaszok jöttek létre. Nincs az a futómű, mely sokáig bírná épségben ezeket a viszonyokat.
Az ilyen viszonyok között használt autók – különösen a személygépkocsik – egy-két év alatt leamortizálódnak. Lassan oda jutunk, hogy az utak minőségének megfelelően kell autót választanunk. A szegényebbeknek lehetőségként egy agyonhasznált Lada Niva gépkocsit ajánlunk, míg a gazdagabbaknak a közepesen lestrapált Land Rover Defender autót
A legnagyobb baj, hogy több útszakaszon nincsenek jelezve, hogy kátyús útszakasz következik. A közlekedők rákényszerülnek, hogy az autójuk védelmében megtalálják a legkevésbé durva nyomvonalat. Állandó szlalomozás ároktól árokig, kihasználva a teljes úttestet, sőt, a padkákat is, és ezzel gyakorlatilag folyamatos balesetveszélyt teremtve.
A mentők, tűzoltók is igen lassan tudnak csak haladni a rossz utakon, sőt van, amikor egyáltalán nem jutnak célba.
A lepusztult utakon zötyögők a KÖZÚT-ra (a Magyar Közút Nonprofit Zrt-re) mutogatnak, a helyzet javítását tőlük várják. A vállalat viszont csak annyi pénzből tud gazdálkodni, amennyit a költségvetésből kap, ez pedig immár két évtizede, messze elmarad a szinten tartáshoz szükséges összegtől is. A cég szóvivője, Pécsi Norbert Sándor, nyilatkozata szerint, az idén például országosan több, mint 600 km hosszban kell javítaniuk az utakat.
A magyar közúthálózat átlagéletkora 30 év feletti, az utolsó teljes körű felújítások átlagéletkora 20 év fölött van. Az utakat annak idején átlagosan 15 éves időtartamra tervezték, a mainál eleve kisebb teherbírásra és forgalomra. A 15 év lejárta után teljes felújításra lenne szükség. Sajnos az útfelújítások háttérbe szorultak, nagymértékű állagromlás következett be. A hazai úthálózat állapotán csak a teljes útszakasz felújítása jelentene igazán tartós megoldást. Az elhúzódó tél miatt a tervezettnél, legalább 2-3 héttel később tudják elkezdeni a kátyúzási munkákat.A 2013-as mellékút-felújítási programon belül, az egyes útszakaszoknál a projektek általánosan tartalmazzák a burkolat megerősítését, és szélesítését, a kopóréteg cseréjét, belterületi szakaszokon a vízelvezető árkok és buszöblök felújítását, külterületi szakaszokon az árok-padka rendezését, tartós útburkolatjelek festését és az átereszek rendbehozatalát is. Heves megyében, 2013. végéig, várhatóan megújul a Verpelét-Sirok összekötő út 2,6, valamint a Gyöngyös-Verpelét-Eger összekötő út két szakasza 7,8 kilométeres hosszon, és még további útszakaszok javítása, felújítása várható.
Az utak minőségére vonatkozóan elmondhatjuk, na, innen szép győzni – az adott körülmények között szinte lehetetlen. De bízzunk benne, hogy sikerül minden kátyút megszüntetni.
Forrás:totalcar.hu
Hozzászólások