Az Alfa Romeo sztori 1910. június 24-én, pontosan 103 éve kezdődött, amikor Ugo Stella lovag megvásárolta a Societa Anonima Italiana Darracq (SAID), egy francia autógyártó cég olasz gyáregységét. A legenda szerint Henry Ford megemelte kalapját, valahányszor elsuhant mellette egy Alfa Romeo, amely autói mellé igazi olaszos életérzést is kínál immár több mint száz éve.
Az első gyár a Milánó észak-nyugati részén található Strada del Portello 95. szám alatt kezdte meg működését, a cég neve pedig “Anonima Lombarda Fabbrica Automobili” (Névtelen Lombardiai Autógyár) lett, innen ered az A.L.F.A. rövidítés. Stella kiváló döntése volt, hogy alkalmazta a rendkívül tehetséges mérnököt, Giuseppe Merosit, aki új irányvonalat adott a cégnek, az olasz vásárlóközönség számára vonzó, nagy teljesítményű és végsebességű autóival, melyek jobban megfeleltek az olasz piac igényeinek. Egyébként Stella Milánó egyik legismertebb autógyártójától, a Bianchitól csábította át Merosit.
Egy korabeli magazinban ezt írták a céggel kapcsolatban: „ALFA: a név önmagában egy program, vagy inkább egy program egyértelmű magyarázata. Az ábécé első betűjét jelöli, egyfajta kiindulópontot szimbolizál, valaminek a kezdetét, egy új élet kialakulását…”
Nos, Merosival valóban valami új kezdődött. Ő tervezte az ALFA első saját tervezésű modelljét, az Alfa 24 HP-t (300 darabot gyártottak belőle). Az autóversenyek világában a 6. Targa Florio alkalmával debütált 1911-ben. Ekkor Merosi már fejlesztette a 15 HP Corsa modellt, amely 1914-ben további változtatásokon ment keresztül (15-20HP-k) és elkészült a kevésbé komplex, de ugyanolyan „élénk” viselkedésű 12 HP.
Annak érdekében, hogy a nemzetközi versenyeken is megalapozzák az Alfa márka hírnevét, 1914-ben Merosi kifejezetten versenypályákra fejlesztette ki az Alfa Grand Prix-t, amelynek motorja számos technikai újdonságot tartalmazott (DOHC, azaz két vezérműtengelyes megoldás).
Miután Olaszország 1915-ben belépett az I. Világháborúba, a nápolyi iparos, Nicola Romeo megvásárolta az ALFA céget és lényegesen átalakította a vállalat termelését. Ekkor született a cég új neve és emblémája is.
Utóbbi két jellegzetes milánói szimbólum, a kígyó és a kereszt ötvözetéből jött létre. A halványkék háttérrel ábrázolt Visconti kígyó ötlete a műszaki részleg egyik fiatal tervezőjének a fejéből pattant ki, amikor a Piazza Castello-n éppen villamosra várt és a Filarete tornyon látható kígyót nézte. A kígyót és a fehér háttér előtt ábrázolt vörös keresztet fémes karima veszi körül, amelyen az ALFA („Anonima Lombarda Fabbrica Automobili”) és a MILANO szavak olvashatók, köztük két, a Savoyai-dinasztiára jellemző csomóval.
Nicola Romeo
A háború alatt az autógyártás lényegében leállt (repülőgépmotorokat, kompresszorokat, lőszereket, vasúti berendezéseket készítettek) és csak 1919 körül állt vissza minden a normál kerékvágásba. Ekkor 105 autót szereltek össze a gyárban található részegységekből. 1920-ban készült el az első autó az új Alfa Romeo név alatt. Ez volt a Torpedo 20-30 HP. A drága, exkluzív modellből összesen 124 darabot gyártottak, és több mint háromszor annyiba került, mint egy T-Ford.
Az Alfa Romeo Giuseppe Campari mugelloi győzelmével első komoly versenyeredményét 1920-ban érte el (a 40-60 HP továbbfejlesztett változatával), de ekkor szerezte meg a Targa Florio második helyét egy fiatal, huszonkét éves pilóta, Enzo Ferrari is, aki aztán 1929-ben megalapította a Scuderia Ferrarit, az Alfa Romeo versenycsapatát.
A számos versenynek köszönhetően a 20-as évek elejére az autóvezetés státuszszimbólummá, mi több szenvedéllyé vált, ezért egyre nagyobb igény mutatkozott a tömeggyártásra. Ezt kihasználva született meg az Alfa Romeo G1 és az Alfa Romeo RL. Előbbi 70 lóerős teljesítménnyel és 138 km-es óránkénti sebességgel büszkélkedhetett és a Rolls-Royce piaci versenytársának szánták. Keveset gyártottak belőle, mára a G1 típusból mindössze egyetlen ismert példány maradt. (Jelenleg az új-zélandi Alfa Romeo importőr, Neville Crichton tulajdonában van.)
Merosi utolsó, az Alfa Romeo részére megálmodott versenyautója az 1923-as kétüléses P1 volt, amely eredetileg a monzai nagydíjon mutatkozott volna be, de a tesztek során bekövetkezett tragikus baleset (mely Sivocci életét követelte) azt jelentette, hogy az autó soha nem jutott túl a tervezőasztalon.
[video width="600" ][/video]
1920-ban egyébként már a magyar származású Vittorio Jano (János Viktor) vezette a fejlesztési részleget. Egy sor új technikát alkalmazott, s az általa tervezett P2-es Grand Prix-versenyautók mindenkit vertek a mezőnyben. Az Alfa Romeo beérett, mint sportautó márka, így saját, hivatalos Alfa GP-versenycsapat is alakult: ez volt a Scuderia Ferrari.
1928-tól nehéz idők következtek a gyár életében. Nicola Romeo elhagyta a céget (a katonai megrendelésekre vonatkozó szerződések lejártak, őt pedig az autók kevésbé érdekelték), így megrendült az Alfa Romeo helyzete. Végül az olasz kormányzat mentette meg a vállalatot: Benito Mussolini egyik kirakatcége lett belőle, elegáns és méregdrága modellekkel.
A versenyautókat 1933-tól a Ferrari istálló színeiben indították, mivel az Alfa Romeo gyár gazdasági helyzete nem tette már lehetővé a versenyzést. A versenypályákon is érvényesült a politika: az Alfákat a Hitler által támogatott Mercedes Ezüstnyilak, később az Auto-Unionok tudták csak bedarálni. (Vittorio Jano 1937-ben ki is lépett, és átment a Lanciához.)
Az Alfa a versenyeken idővel szépen lassan a háttérbe vonult és kisebb futamokon indított csak autókat, mint például a Tipo 158-at, avagy a kis-Alfát (népszerű nevén Alfettát). Ennek utódja, a Tipo 159 még a háború után is versenyképes maradt.
A II. világháború alatt az Alfa gyárban (háromszor bombázták le az üzemet) katonai repülőgépmotorokat készítettek, hiszen ezekben az években minden üzemet a hadiipari termelésnek rendeltek alá, bár kis számban készültek azért autók is.
A háború után a versenypályákon minden idők egyik legsikeresebb autójával hódított az Alfa Romeo: a 158-as, és az ebből fejlesztett 159-es 1938 és 1951 között számtalan győzelmet aratott. Többek között a történelem első két Forma1-es idényét is ilyen autót vezetve nyerte Farina majd Fangio.
Meghatározó egyénisége volt ezeknek az éveknek Orazio Satta, akinek a nevéhez fűződnek az 1938-tól gyártott fontos verseny- és utcai autók. Ilyen volt például az 1950-ben bemutatott Alfa Romeo 1900, ami a gyár első tömeggyártású autója lett: több mint 21 ezer darabot gyártottak belőle. Találó reklám szlogenje volt: „A családi autó, ami versenyeket nyer”.
Az első Alfa Romeo modell, amelynek nem száma, hanem valódi neve volt: a Giulietta (130 ezer eladott darabszámmal). A négy méter hosszú autó kicsi és fürge volt, ráadásul elérhető áron forgalmazták, így nagyon gyorsan népszerűvé vált.
A hatvanas években az egyre izmosodó Alfa Romeo több új gyárat is épített és ekkoriban főleg a nagy népszerűségű utcai autókra koncentrált. Az Alfa Romeo Giulia 1962-ben mutatkozott be, és nagyon szép eladásokat produkált.
Az Alfa a kisebb Giulia mellett méretesebb, elegánsabb autókkal is jelentkezett. Modellpalettáján 1967-tól az 1750-es vette át a vezető modell szerepét.
A hetvenes években a legnagyobb számban az Alfasud modellt adták el (közel egy millió darabot), de ezt a típust a kiváló tervezői munka elismerése mellett rengeteg kritika is érte az összeszerelés gyenge minősége miatt.
Az 1986-os év elég nagy változást hozott az Alfa Romeo életében. Ekkor vette meg a Fiat csoport a céget, és a csoporton belül létrehozták az Alfa Lancia S.p.A társaságot. A megújult Alfa Romeo első modellje az új érában az Alfa Romeo 164 volt. A német autók vetélytársának szánták, és nem is okozott csalódást, hiszen elég jó eladásokat produkált.
A kilencvenes évek végétől vezették be azokat az új Alfákat, amelyeket még manapság is láthatunk az utcákon. A legnagyobb siker talán az Alfa Romeo 156 nevéhez fűződik, ami 1998-ban az év autója lett. A technikailag is kimagasló színvonalú modellnél különleges anyagokat használtak fel az építéséhez és az általa nyújtott vezetési élmény is kimagasló volt. A formatervezés nagyon stílusos, és az évek során sem megkopott dizájnnal társulva nagy sikerre vitte a típust.
Az Alfa Romeo legújabb modelljei az olaszos stílus kedvelői között továbbra is favoritnak számítanak, ugyanakkor jelenleg két igazi sportkocsi is színesíti a palettát: az Alfa Romeo 8C Competizione és ennek nyitott tetős változata.
Nicola Romeo
Az Alfa a kisebb Giulia mellett méretesebb, elegánsabb autókkal is jelentkezett. Modellpalettáján 1967-tól az 1750-es vette át a vezető modell szerepét.
Hozzászólások