A World Trade Center története
A New York-i Világkereskedelmi Központ Manhattan kerületében eredetileg hét épületkomplexumból álló objektum volt. 1950-ben Raymond Hood álmodta meg.
A japán származású amerikai Yamasaki Minoru, építész, és segítője Emory Roth tervei alapján készült. A két 110 emeletes ikertorony volt a legközismertebb épület.
Az épületkomplexumot 1970-ben építették, és már 1993. február 26-án kibírta az első terrortámadást. A felhőkarcolók az Amerikai Egyesült Államok legjelentősebb, és az USA második legmagasabb épületei voltak. A 2011-es terrortámadás az ikertornyokat megsemmisítette. Az épület saját irányítószámmal rendelkezett nagysága miatt (10048).
A World Trade Center többi része, még a támadás után is részben tovább működött. Ilyen épület volt a World Financial Center is, amely szomszédságban volt a központtal, és szinte egybe építették őket. A rombolás után szinte azonnal eldöntötték, hogy egy új, és nagyobb épületet fognak építeni WTC helyére. A Freedom Tower építésére pályázatot írtak ki, amelynek az alapkövét 2004. július 4-én rakták le. Az épület 2012-re el is készült, majd átnevezték One World Trade Centernek. Az épület területe körül emlékparkot és földalatti közlekedési csomópontot létesítenek. A tornyok helye Ground Zero (Nulladik szint) nevet kapta, amely alatt egy 7 emeletnyi mély gödör található.
A New York-i Világkereskedelmi központ története
Az épület alapötlete 1962-ben született. Az építkezésben jelentős szerepet vállalt az 1921-ben alapított Port Authority of New York and New Jersey (Kikötői hatóság). Az intézménynél az 1960-as évekre jelentős pénz halmozódott fel. Ezen kívül a pénzügyi szektor, bankok, ingatlanügynökségek egyaránt segítették a WTC építését. Manhattanben pénzügyi válság alakult ki, de az építés ellen legjobban a boltosok, és az ott lakók tiltakoztak, akiknek kényszerből el kellett költözniük, mert a hatóság a területet felvásárolta.
A kivitelezést 1966-ban kezdték el. Az óriás terheket viselő gyámoszlopokra kerültek a geometrikus osztatok, vertsíkok, és a hatalmas tömegű speciális üvegfalak. 1971 tavaszára az acélszerkezet elkészült, és már 1972-ben az első lakók be is költözhettek az északi toronyba. 1973 nyarára a déli tornyot is átadták. A tornyok tövében elhelyezkedő tér 20 ezer négyzetméter, és alapterülete 6 hektár volt.
„A World Trade Centernek az emberiségbe vetett bizalom kézzel fogható ereklyéjévé kell válnia, kifejezésre juttatva az egyes ember méltóság iránti igényét, az együttműködés és összefogás szükségszerűségének felismerését, végső fokon pedig a nagyság felfedezésére irányuló képességét” - nyilatkozta Yamasaki Minoru.
Élet a Világkereskedelmi Központban
A World Trade Center az első évtizedben a kereskedelmi, és hajózási cégeket vonzotta. A kikötői hatóság, és New York állam jelentős irodahelyeket kötött le magának az épületben. Az irodák olcsó bérleti összegei az 1980-as évek elején megemelkedtek, és lassan az átlag feletti összegekért lehetett itt ingatlant bérelni. Előfordult, hogy egyes vállalkozások már nem bírták a magas bérleti díjakat, így rákényszerültek, hogy kiköltözzenek az irodákból. Helyükre jogász irodák, tőzsdei ügynökségek, biztosító társaságok, és bankok képviseletei költöztek. A tornyot frekventált sétatér vette körül. A WTC a Wall Street helyét lassan kezdte átvenni, és Dél-Manhattan legkedveltebb turistalátványossága lett.
1988-ban a pénzügyi negyed határait tovább bővítette az árutőzsde beköltözése, majd a WTC IV-be, majd a nyugati szomszédságban felbukkant a World Financial Center (Pénzügyi Világközpont) is. Az emberek szemében egyre jelentősebb volt világ szerte a Világkereskedelmi Központ. Egyre több turista jelent meg itt a világ más tájairól, hogy a fedett összekötő hídon átsétálhassanak a gigászi épületkomplexumba. A Hudson-folyó partjára a gyönyörű Winter Garden (Téli kerten) keresztül vezetett az út. Egy másik fedett hídon vissza lehetett fordulni északi irányba, és innen is el lehetett jutni a Wall Streethez. Az itt található bevásárló utcák, és éttermek mindig tömve voltak.
A két toronyban, és a hozzá kapcsolódó épületekben 50 ezer ember dolgozott, akik különböző nemzetiségűek voltak. Üzletemberek, nagy tudású szakemberek, és nem utolsó sorban pályakezdők kötöttek itt naponta üzletet. Naponta 200.000 látogató fordult meg ezen a helyen.
Az épület technikai adatai
A két toronyhoz még öt épület is tartozott, és egy földalatti bevásárló központ is. A hármas épületet Skidmore Owings, és Merrill tervezte. A Marriot szállodalánc egyik hotelje volt, amelyet a Vista Szállodával adtak át együtt 1971-ben. A kilenc emelet magas, négyes épületben a Southeast Plaza Building az árutőzsdének adott otthont. A másik kilenc emelet magas Northeast Plaza Building pedig ingatlanirodák, szállítmányozási cégek, tőzsdeügynökségek, bankok székhelye volt. A nyolcszintes hatos épületben a vámhivatal foglalt helyet. Ezeket az épületeket is az összeomló ikertornyok maguk alá temették.
A két ikertorony egyenként 414 méter magas volt, és az oldalai 63 méter szélesek. A 110 emeletes tornyokban 95 liftet fogtak munkára. Az alapot a manhattani sziklatalapzatba 20 méter mélyre rögzítették. Kétszázezer tonna acélt használtak fel az épületek szerkezetéhez, és 4800 kilométernyi vezeték juttatta el az objektum minden részébe az áramot. Az áramigény naponta 80 ezer kilowattórányi volt. A tornyokhoz 13 ezer 50 centis ablakokat használtak fel. A külső falak burkolásához 19.970 négyzetméter anyagot kellett használni. Az alapozáskor 1,115 millió négyzetméternyi föld mozgatására volt szükség.
Yamasaki többféle tervvel rukkolt elő, de ez a projekt volt a nyerő, ami kivitelezésre került. A japán építész egész más szabályokat alkotott a felhőkarcolók építésénél. A 63 méter széles falakat 9x3 méteres acélelemekből készítették, és előre legyártott rácsozatra kúsztak fel, amely ellenállt a viharoknak, időjárási viszontagságoknak, sőt egy esetleges földrengésnek is. A tervezésbe az is bele tartozott, ha véletlenül becsapódna az épületbe, akkor azt is kibírná. Azonban nem ez történt 2001 szeptemberében. Ugyanis, amikor a gépek a tornyokba becsapódtak, akkor a hirtelen keletkezett óriási tömegű üzemanyagtól belobbant az épület, és a nagy hőt az acélszerkezet, és a beton nem bírta el. Egy idő után a tornyok saját súlyuk alatt omlottak össze.
Az első terrortámadás
1993. február 26-án 12:17-kor az északi torony mély garázsában egy kisbuszt robbantottak fel 680 kg robbanószerrel. A robbanás következtében 6 ember életét vesztette, és ezren megsebesültek. Az épületben is jelentős kár keletkezett, mert 4 alagsori szint betonjában a detonáció 30 méteres lyukat ütött.
1997-98-ban a terrorcselekményekért 6 muszlim szélsőségest ítéltek el. Mindegyikőjük 240 év börtönbüntetést kapott. Egy szökőkút képében az áldozatok tiszteletére emlékművet építettek.
Terrortámadás 2001-ben
2001. szeptember 11-én terroristák 4 utasszállító repülőgépet térítettek el az Amerikai Egyesült Államokban. A négy gép közül az egyik 8:46-kor, a másik 9:03-kor csapódott bele az ikertornyokba. A harmadik eltérített gép a Pentagon épületébe csapódott. Eredetileg ezt a gépet a Fehér Háznak szánták. A negyedik gépet pedig a hős utasok „visszaszerezték”, és a Pentagonnak szánt támadás meghiúsult. A gép Pennsylvania államban lezuhant.
Érdekességnek számít az, hogy később a romok között magasabb hőmérsékletet mértek, mint az égő üzemanyag hője. Egyesek szerint ez azért volt, mert az épületekbe robbanószerkezetet helyeztek el, hogy a terrorcselekmény még biztosabb legyen.
A környék utóélete
A WTC tornyok elleni támadás után 12 évvel befejezték a One World Trade Center, más nevén a Freedom Tower építését.
Ground Zero
Freedom Tower
Forrás: erdekesvilag.hu
Hozzászólások