Az Illuminátus Rend dióhéjban

Bajorországba Ingolstadt egyetemének tanára Ádám Weishaput alapította meg az Illuminátus Rendet 1776. május 1-jén. Ez a társaság a megvilágosodottak, és beavatott rendje.

Nem véletlen, hogy a bal oldali pártok, és a szakszervezetek is május elsejét jelölték ki a munka ünnepének. Míg a szovjet birodalom fennállt, ez volt az egyik legnagyobb ünnepe. A hivatalos történetírás, még most is nagy ívbe ki akarja kerülni azt a tényt, hogy az Illiminátus Rend szoros összefüggésbe hozható a kommunista világmozgalommal. A történetírás, hogy ezzel nem akar foglalkozni az egy dolog, de a valós történelmi események a fent írtakat igazolja.



Ádám Weishaput katolikus neveltetést kapott. Nagyon fiatalon már az ingolstadti jezsuita egyetem egyházi jog tanára lett. 1771-ben minden előzmény nélkül tanári állásáról lemondott. Célja a következő öt évben megalapítani egy szabadkőműves szerű titkos társaságot. Úgy tervezte, hogy az általa alapított társasának a szabályai sokkal szigorúbbak lesznek, mint más szabadkőműves páholyoknak. Az új társaság egyik célja már akkor egy új világrend volt. Ahhoz azonban, hogy létre hozzon egy új világrendet, a régit le kell bontani! A társaságnak támadnia kellet az egyházi világi hatalmat, Vatikánt, és a dinasztikus monarchiákat is.



Weishaupt mindig is arra törekedett, hogy a szabadkőművességet összekapcsolja az Illuminátus Renddel. Mozgalmában résztvevőket, három csoportba sorolta.

Az elsőbe tartoztak a novíciusok, minerválok, és az alacsonyabb fokozatú illuminusok.

A második osztályba a szabadkőművesek tartoznak, és a hagyományos skót rítusú lovagok.

A harmadik osztályba a minisztériumok, papok, régensek, mágusok, és a király tartozott. Persze a király ő volt.

Weishauptnak nagyon fontos volt, hogy tekintélyes, befolyásos embereket nyerjen meg maga számára, már kezdettől fogva.

Az Illuminátus Rend első fokozataként olyan szigorú szabályokat követelt meg, hogy aki ehhez a rendhez akart tartozni, az minden ellenállástól meg lett fosztva.

Hermann Ahlwardt Több fényt – a Jezsuita Rend című írásában közölte, hogy Weishaupt megismerkedett báró von Knigge-vel Frankfurtban, és a „nemes proletárral” barátságot kötött. Később a nemes Ádám eszméit terjeszteni kezdte elit körökben. Németországban ettől kezdve lépett be sok báró, nemes, és befolyásos ember az Illuminátusi Rendbe. A titkos társaságba katonatisztek is bekerültek, állami hivatalnokok, nagy gondolkodók, írók, és művészek is. Két nagy befolyású, de nagyon titkos ember Knigge, és Bode segítségével Weishaupt tagja lett a müncheni szabadkőműves páholynak.

 Weishaupt könyvében megírta, hogy aki jónak látja, elvileg kiléphet az általa megalapított Illuminátus rendből. A gyakorlat egyáltalán nem ezt igazolta hiszen, aki belépett a rendbe halálbüntetés terhe mellett kellett nekik teljesíteni a rend utasítását, életük végéig! Azokat a parancsokat is kötelesek voltak végrehajtani, amikor megbízták őket valamivel, amihez egy esetleges bűncselekményt kellett végrehajtani. A Rend kezdő novícius tagjainak is félelmetes esküket, és magukra kimondott átkokat kellett kimondani, hogy beavatottak lehessenek. Aki a társasághoz tartozott feltétlen engedelmességgel tartozik. Amennyiben megszegik, akkor az egész Renddel szembe kerülnek. A legszigorúbb titoktartási kötelezettséget vállalták, és soha senkinek nem volt szabad elmondani, hogy mi történik a rend berkein belül. Egy rendtagot csak akkor avattak be a végső célokba, amikor a tagnak sikerült már az Illuminátusok belső köréhez tartozni. A Rend végső céljai a következők:

Minden meglévő kormány leváltása

Magántulajdon eltörlése

Az örökösödési jog megszüntetése

A hazafiság elpusztítása

Valamennyi vallás felszámolása

A család felbomlasztása

Egy új világrend létesítése

Weishauptnak sikerült tekintélyes emberek kegyeit megszerezni, így mint Németország fejedelmeinek érdeklődését is. Ezek a fejedelmek már kezdő korukban több titkot tudtak, mint a Rend többi kezdő tagjai, mert nagy befolyással bírtak. Ádámnak ők azért kellettek, hogy a katolikus egyházat, így hatékonyan tudták gyöngíteni. Az egyház volt az Illuminátusok első ellensége.

A ravaszság a dologban az volt, hogy ezek a fejedelmek tovább nem juthattak a ranglétrán, mert akkor megtudták volna a Rend valódi végső romboló szándékait, amiről fentebb már írtunk. Ezeken a fejedelmeken keresztül sikerült Weishauptnak betekintést nyernie a szabadkőműves mozgalom belső dolgaiba. 1782. július 16-án a németországi Wilhelmsbad-ban egy szabadkőműves összejövetel alkalmával szövetséget kötött a Szabadkőműves Mozgalom az Illuminátus Renddel.



Az Illuminátus Rend eredetileg a Jezsuita rend mintájára volt felépítve. Mindenki tisztában volt azzal, hogy renden belül ki az, aki vele egy szintű beosztásban van, de arról is tudtak, hogy ki az elöljáró. Az elöljáróknak kötelességük volt jelentést készíteni félévente minden rendtagról. A rendtagoknak is szintén kötelességük volt jelentést készíteni elöljáróikról zárt borítékban! A rendtagok gyónni is kötelesek voltak.

II. Katalin orosz cárnő is tagja volt az Illuminátusoknak, és kellemetlennek tartotta, hogy ő is kontroll alá volt vonva, noha nem sok rendi titkot kötöttek az orrára.

Az Illuminátus tagoknak gyakorlatilag állandóan egymást meg kellett figyelni. Ez nem volt más, mint kémkedés. Állandóan jelentéseket kellett egymásról írni, és gyámkodni kellett. Ez egy természetellenes, és nagyon kellemetlen módszer volt, hiszen az ember szabadságát jelentősen megkötözte. A módszert azért dolgozták ki, hogy így a néhány rendvezető információkhoz jusson a tagokról. Az illuminátusok dinasztia, és egyházellenes magatartását a beavatási szokások igazolták, amelyet egy magas szinten lévő Illuminátus tag tarthatott.



Aki a rendbe be akart lépni, bevezették egy olyan terembe, ahol volt egy trón. Ez előtt egy asztal, amelyen volt egy jogar, egy kard, és egy korona. A királyság jelképei. A beavatottakat megkérték, hogy vegyék magukhoz ezeket a tárgyakat, de egy időben közölték azt is velük, hogy ha ezt megteszik, nem lehetnek a rend tagjai. Majd a pályázót átkísérték egy másik, teljesen sötét szobába, ahol egy oltár volt fekete terítő rajta. Ezen egy üres kereszt, és egy vörös frígiai sapka volt. Ez nagyon hasonlított a Mithras misztériumhoz. A rituális sapkát átadták a pályázónak, és ezt mondták: „Hordd ezt, mert többet jelent, mint a királyok koronája”.

Weishaupt ügynökeit elhelyezte Európa döntést hozó központjaiba. Itt állandó kapcsolatba kerültek a bíborosokkal, hercegekkel, fejedelmekkel, sőt még a királyokkal is. Az ügynöki jelentések folyamatosan érkeztek Európából mindenhonnan a közméltóságokról Weishaupthoz. A Rendhez nőket, férfiakat egyaránt beszerveztek. Ezzel hangot adtak a nemek közti egyenjogúságnak. Hirdették a vallásszabadságot, amely segítette az egyház bomlasztását. Előtérbe került a szexuális szabadság joga is. Egy felszabadult emberiségben hitt, amely újra megteremtheti az egykor elvesztett aranykort. Az egyházat szembe állította Jézus Krisztus eredeti tanításaival szemben, mert az egyház már csak az anyagi érdekeket nézi.

Az Illuminátusok ezen, s más törekvései miatt 1785-ben a bajor rendőrség minden titkos társaságot betiltott. Ebbe az Illuminátus Rend is bele tartozott. A hivatalos történetírás szerint 1785 az Illuminátusok megszűnésének éve. A Rend azonban gyakorlatilag nem szűnt meg, hanem tovább működött „földalatti” mozgalomként. Még titkosabban, és még alattomosabban.



Egy legenda szerint 1785-ben egy Párizsba siető illuminátus futárt villámcsapás ért, majd meghalt. A rendőrök számos titkos dokumentumokat találtak nála, melyben a francia forradalom előkészítésének tervei voltak részletes utasításokkal. A dokumentumok a német illuminátusoktól származott, és a franciaországi szabadkőműves nagypáholy nagymesterének voltak címezve. Így elindul egy átfogó rendőrségi razzia, és több Illuminátus tag lakását átkutatták, ahol további titkos dokumentumokat találtak. Ezt a bajor kormány rendelkezésére bocsátották. A kormány egy bizonyos fehér könyv formájában nyilvánosságra hozta a titkos iratok tartalmát „Az Illuminátus Rend, és Szekta eredeti írásai” címmel. A könyveket eljuttatta Európa uralkodóinak. Köztük Anglia, és Oroszország uralkodói számára is, akiket nem igazán érdekelt a dolog, hiszen ők is be voltak épülve a rendszerbe.



Az Illuminátusok célkitűzései

Az első cél a fennálló kormányok eltávolítása volt. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy az akkori Európa uralkodó dinasztiáinak megdöntése volt az egyik cél. A vezető dinasztiákhoz a Habsburgok, a német Hohenzollerek, és az orosz Romanovok tartoztak. A hatalomból az osztrák, és az orosz arisztokrácia ki lett iktatva a hatalomból. Angliában a Windsorok nem kerültek ilyen sorsra, mert az Illuminátus úgy döntött, hogy szüksége van egy pénz oligarchiára, és így a Windsor családot az új nemzetközi elitnek titulálta. Személyükben a nemzetközi pénzügyi közösség egyik elitje volt. Európában egyébként más országoknak a pénzoligarchiáit is megszerezte az Illuminátus.



A második cél a magántulajdon megszüntetése volt. Ennek az egyik taktikája az, amikor egy ország vagyona, egy bizonyos elit tulajdonába száll át. Amikor egy szűk gazdag kör uralma alá hajt egy országot, akkor gyakorlatilag megszűnik az állam magántulajdona. Egy társadalom jó többsége vagyontalan, és csak úgy tud megélni, hogy a számára rendelkezésre álló elit malmára hajtsa a vizet megélhetési kényszerből, munkával! Az ilyen bérmunkások valójában az önrendelkezésüket ugyanúgy elvesztették, mint az állam, amelyben élnek.



A harmadik cél az örökösödési jog felszámolása. A nemzetközi oligarchia a vagyonát alapítványokba fektette be, és így a tevékenység adómentessé vált. Több pénzdinasztia is alapítványokba tartja a pénzét. A Rothschildok is, akik családi alapítványba tartják vagyonukat, így nem örökölhetőek. Nem is adóznak érte. Nem örökölhető, fel nem osztható. A célját mégis eléri, hiszen generációkon keresztül biztosítja a család milliárdos jólétét. Tehát az örökösödési jog meg van, csak az átalakult, így az adózást megkerülve. Tehát az oligarchiáktól az állam nem követelhet adót, így azt megkevesbítve. A társadalom többségének, csak elvont lehetőségek állnak rendelkezésére, gyakorlatilag semmi. Akinek nincs jelentős vagyona az bérből, és fizetésből él. Annak öröklési joga elméletileg nincs.



A negyedik célkitűzés a nemzetállamok, és azokat fenntartó patriotizmus felszámolása. A szabadkőműves világállam útjában állnak a nemzetállamok, mert a nemzeten belüli összetartások veszélyt jelentenek rá. Az államok elvileg szuverenitással rendelkeznek, és egy új világállamot akarnak létrehozni, hogy ez az önrendelkezés szét legyen zilálva. Meg akarják szüntetni az állampolgárság intézményét, és helyébe a világpolgár gyakorlata kerülne. Ennek az lenne a lényege, hogy az egyén bárhol feltalálhatja magát a világban. Így tulajdonképpen a nemzettudat idővel meg is szűnne.  Ez az oligarchiának jó lenne, hiszen egy szétszórt országot könnyen megkaparinthat, és teljesen mindegy, hogy ki lép az adott ország élére, hiszen itt már a nemzet megszűnt. Ez az álma az Illuminátusnak. Teljhatalmat gyakorolni országok felett.



Ötödik cél a vallások legyengítése. Az istenhitre való neveltetés jelentősen háttérbe szorítása. Az egyház szakadásainak előidézése. Az egyén megfosztása a gyülekezethez való tartozástól, hiszen így is az egyén el tud bizonytalanodni, ha nem tartozik egy erkölcsi közösséghez. Egy globális világvallás kialakítása, amelyet egyedül az Illuminátus határozna meg.



Hatodik cél a család felbomlasztása. Mondhatnánk úgy is, hogy megszüntetése, ami szintén az egyén elszigetelését okozza. Egy családi közösségtől elszakított egyén sokkal jobban ki van szolgáltatva a pénzvilág irányításának. Egy erős család nagyon erős védelmet nyújthat a nemzetközi pénzoligarchia tömegtájékoztatásai ellen. A család megerősíti az egyént, és összetartóvá kovácsolja.



Hetedik cél a világállam létrehozása. Ez a bizonyos világállam még nem jött létre, de minden bizonnyal az előkészületei meg vannak. Ezt bizonyítják azok az előjelek, amelyeket tapasztalhatunk napjainkban, a világban, a politikában, és bőrünkön. Ebben a tervben nagy szerepet játszik az ENSZ. A világot átfogó pénzoligarchia hatáskörében van a pénzvilág, az energetikai hatalmak, és a világ élelmiszer ellátása is.



1994-ben született az elfogadott Római Klub hivatalos jelentése, mely szerint országonként 100-1000 főig van kiszolgáló személyzetre a politikából, hogy hatalmát globálisan gyakorolhassa. Ez világ szinten viszonylag ötvenezer általuk kiválasztott embert jelent. Ezekbe nemcsak a politikai közéletben szereplők tartoznak bele, hanem a nagyvállalatok irányítói is. Ez egy zárt csoportot alkot, amely globálisan képes dönteni az emberek sorsáról. Egy százfős szuper elit dönthet háborúról, békéről, csődökről, válságokról, és azok kimeneteléről is.

Az Illuminátus fél a demokráciától. A választásoktól is, mert ez még megmaradt elvileg a nemzeti állampolgároknak. A demokrácia „veszélyét” úgy kompenzálja, hogy megpróbálja kiiktatni azon politikusokat a közéletből, akik veszélyt jelentenek számára.

Átgondolhatjuk az Illuminátusok szándékát, és láthatjuk, hogy ezek a célok közül némelyek már megvalósultak, vagy még tervbe vannak. Napjainkban az Illuminátus Rend már nem igazán működik, de az utódszervezetei igen, és rendszerüket fenntartják, és fejlesztik. Ezeket a szervezeteket már csak úgy tudjuk felismerni, hogy a fenti hét pont gyakorlatát hajtják végre, vagy akarnák végrehajtani?



(Titkolt hírek)