Egy 23 éves ember 24 gyereke
Ruandában a háború és öldöklés áldozatainak árvái "mesterséges" családokat alakítottak, egymást támogatják pénzügyileg és érzelmileg egyaránt.
A mindössze 23 éves Jean Claude Nkusi 24 "gyermekét" biztatja a Ruandai Egyetem oktatási fakultásának kertjében, az áprilisi vizsgaidőszakban. "Tanuljatok keményen! Aki keményen dolgozik, javíthat életén és jobbá teheti életét."
A 25 tagú családot nem köti össze vérségi kötelék. Az közös bennük, hogy mindannyian a közelmúlt népirtásának túlélői. Az etnikai vérengzések alatt 800 ezer embert öltek meg.
Egyesület alakult az életben maradt fiatalok megsegítésére. 12 ruandai egyetemista alapította még 1996-ban, ma 43.397 tagot számlálnak.
Ma 21 ilyen család létezik a ruandai egyetemen és több száz az ország más területein. A ruandaiak hagyományosan nagy családokban élnek, de a népirtás alatt sok családtag meghalt. Ezért szerveződnek a "mesterséges" családok körülbelül 25 gyermekkel, folytatják az ország történelmi hagyományait. Kell, hogy érezzék, valaki gondoskodik róluk. Az elképzelés szerint ezek a családok életük végéig tartani fogják a kapcsolatot. Házasságkötéskor a család segít, ők az elsők az ember életében.
Nkusi
A UNICEF becslése szerint mintegy 95.000 gyermek maradt árván a népirtás következményként. 70%-uk szemtanúja volt gyilkosságnak, bántalmazásnak, míg sokan közül maguk is áldozatok voltak, megsebesültek, vagy erőszakos bűncselekmény áldozatai váltak.
Problémájuk nem ért véget 1994-ben. 2001-re a becsült számok szerint 264.000 ruandai gyermek vesztette el egyik vagy mindkét szülőjét AIDS, vagy más betegség következtében. Az AIDS is a háború részévé vált: a szexuális erőszakot alkalmazták fegyverként.
Ezeknek a fiataloknak jelentős része ma is szegénységgel, hajléktalansággal küzd a traumán és a jogi problémákon túl. A megölt szülők földjéért kell harcolniuk, amit elvettek tőlük, amikor még kiskorúak voltak, s nem tudtak érte harcolni.
Ruandában a 20. évforduló emlékére 100 napos gyászt tartanak. A gyermekek ma is fizikailag vagy/és érzelmileg magukon viselik a háború sebeit. Sokan tanulási problémákkal küzdenek, mások képtelenek emberi kapcsolatok építésére, s nem ritka a drog- és alkoholprobléma sem körükben. Az egyik "családtag" elmondja, hogy dühét nem tudta kezelni, s új családja segít érzelmeit kordában tartani és megtanulni a békés egymás mellett élést. A gyerekeknek meg kell tanulni családban élni. Meg kell tanulni, hogy mely problémákat kell egyedül megoldani, melyekhez kérhet segítséget, s mikor kell kérni a segítséget.
A 23 éves Nkusi új családját Urumurinak nevezte el, ami azt jelenti fényt hozni.
www.cnn.com
A mindössze 23 éves Jean Claude Nkusi 24 "gyermekét" biztatja a Ruandai Egyetem oktatási fakultásának kertjében, az áprilisi vizsgaidőszakban. "Tanuljatok keményen! Aki keményen dolgozik, javíthat életén és jobbá teheti életét."A 25 tagú családot nem köti össze vérségi kötelék. Az közös bennük, hogy mindannyian a közelmúlt népirtásának túlélői. Az etnikai vérengzések alatt 800 ezer embert öltek meg.
Egyesület alakult az életben maradt fiatalok megsegítésére. 12 ruandai egyetemista alapította még 1996-ban, ma 43.397 tagot számlálnak.
Mindenki a kis kelet-közép-afrikai ország állampolgára. kezdetben a tagokból létrehozott családok úgy formálódtak, hogy a középiskolás vagy egyetemista tagok demokratikusan választottak egy önkéntes apát vagy anyát. Bár nem mindenki él együtt a többiekkel, segítenek egymásnak minden szempontból.
Ma 21 ilyen család létezik a ruandai egyetemen és több száz az ország más területein. A ruandaiak hagyományosan nagy családokban élnek, de a népirtás alatt sok családtag meghalt. Ezért szerveződnek a "mesterséges" családok körülbelül 25 gyermekkel, folytatják az ország történelmi hagyományait. Kell, hogy érezzék, valaki gondoskodik róluk. Az elképzelés szerint ezek a családok életük végéig tartani fogják a kapcsolatot. Házasságkötéskor a család segít, ők az elsők az ember életében.
NkusiA UNICEF becslése szerint mintegy 95.000 gyermek maradt árván a népirtás következményként. 70%-uk szemtanúja volt gyilkosságnak, bántalmazásnak, míg sokan közül maguk is áldozatok voltak, megsebesültek, vagy erőszakos bűncselekmény áldozatai váltak.
Problémájuk nem ért véget 1994-ben. 2001-re a becsült számok szerint 264.000 ruandai gyermek vesztette el egyik vagy mindkét szülőjét AIDS, vagy más betegség következtében. Az AIDS is a háború részévé vált: a szexuális erőszakot alkalmazták fegyverként.
Ezeknek a fiataloknak jelentős része ma is szegénységgel, hajléktalansággal küzd a traumán és a jogi problémákon túl. A megölt szülők földjéért kell harcolniuk, amit elvettek tőlük, amikor még kiskorúak voltak, s nem tudtak érte harcolni.
Ruandában a 20. évforduló emlékére 100 napos gyászt tartanak. A gyermekek ma is fizikailag vagy/és érzelmileg magukon viselik a háború sebeit. Sokan tanulási problémákkal küzdenek, mások képtelenek emberi kapcsolatok építésére, s nem ritka a drog- és alkoholprobléma sem körükben. Az egyik "családtag" elmondja, hogy dühét nem tudta kezelni, s új családja segít érzelmeit kordában tartani és megtanulni a békés egymás mellett élést. A gyerekeknek meg kell tanulni családban élni. Meg kell tanulni, hogy mely problémákat kell egyedül megoldani, melyekhez kérhet segítséget, s mikor kell kérni a segítséget.
A 23 éves Nkusi új családját Urumurinak nevezte el, ami azt jelenti fényt hozni.
www.cnn.com
Hozzászólások