Egy 23 éves ember 24 gyereke

Ruandában a háború és öldöklés áldozatainak árvái "mesterséges" családokat alakítottak, egymást támogatják pénzügyileg és érzelmileg egyaránt.

A mindössze 23 éves Jean Claude Nkusi 24 "gyermekét" biztatja a Ruandai Egyetem oktatási fakultásának kertjében, az áprilisi vizsgaidőszakban. "Tanuljatok keményen! Aki keményen dolgozik, javíthat életén és jobbá teheti életét."

A 25 tagú családot nem köti össze vérségi kötelék. Az közös bennük, hogy mindannyian a közelmúlt népirtásának túlélői. Az etnikai vérengzések alatt 800 ezer embert öltek meg.

Egyesület alakult az életben maradt fiatalok megsegítésére. 12 ruandai egyetemista alapította még 1996-ban, ma 43.397 tagot számlálnak. Mindenki a kis kelet-közép-afrikai ország állampolgára. kezdetben a tagokból létrehozott családok úgy formálódtak, hogy a középiskolás vagy egyetemista tagok demokratikusan választottak egy önkéntes apát vagy anyát. Bár nem mindenki él együtt a többiekkel, segítenek egymásnak minden szempontból.

Ma 21 ilyen család létezik a ruandai egyetemen és több száz az ország más területein. A ruandaiak hagyományosan nagy családokban élnek, de a népirtás alatt sok családtag meghalt. Ezért szerveződnek a "mesterséges" családok körülbelül 25 gyermekkel, folytatják az ország történelmi hagyományait. Kell, hogy érezzék, valaki gondoskodik róluk. Az elképzelés szerint ezek a családok életük végéig tartani fogják a kapcsolatot. Házasságkötéskor a család segít, ők az elsők az ember életében.

Nkusi

A UNICEF becslése szerint mintegy 95.000 gyermek maradt árván a népirtás következményként. 70%-uk szemtanúja volt gyilkosságnak, bántalmazásnak, míg sokan közül maguk is áldozatok voltak, megsebesültek, vagy erőszakos bűncselekmény áldozatai váltak.

Problémájuk nem ért véget 1994-ben. 2001-re a becsült számok szerint 264.000 ruandai gyermek vesztette el egyik vagy mindkét szülőjét AIDS, vagy más betegség következtében. Az AIDS is a háború részévé vált: a szexuális erőszakot alkalmazták fegyverként.

Ezeknek a fiataloknak jelentős része ma is szegénységgel, hajléktalansággal küzd a traumán és a jogi problémákon túl. A megölt szülők földjéért kell harcolniuk, amit elvettek tőlük, amikor még kiskorúak voltak, s nem tudtak érte harcolni.

Ruandában a 20. évforduló emlékére 100 napos gyászt tartanak. A gyermekek ma is fizikailag vagy/és érzelmileg magukon viselik a háború sebeit. Sokan tanulási problémákkal küzdenek, mások képtelenek emberi kapcsolatok építésére, s nem ritka a drog- és alkoholprobléma sem körükben. Az egyik "családtag" elmondja, hogy dühét nem tudta kezelni, s új családja segít érzelmeit kordában tartani és megtanulni a békés egymás mellett élést. A gyerekeknek meg kell tanulni családban élni. Meg kell tanulni, hogy mely problémákat kell egyedül megoldani, melyekhez kérhet segítséget, s mikor kell kérni a segítséget.

A 23 éves Nkusi új családját Urumurinak nevezte el, ami azt jelenti fényt hozni.

www.cnn.com