Engem is megfigyelhetnek? Amit a lehallgatási botrányról tudni kell
Hogyan jutnak hozzá adatainkhoz, pontosan mihez van hozzáférésük, hogyan bonyolítják le a lehallgatásokat és miért is teszik ezt? Cikkünkben áttekintjük a amerikai titkosszolgálat nemzetközivé duzzadt lehallgatási botrányával kapcsolatos tényeket és az aktuális fejleményeket.
Az előzmények
2013 júniusában a brit Guardian és az amerikai Washington Post olyan titkos dokumentumokból nyert információkat kezdett el leközölni, melyeket az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) egyik volt munkatársa, Edward Snowden juttatott el hozzájuk. Snowdent ezért az USA árulónak kiáltotta ki, ő pedig Oroszországba menekült. A birtokában lévő 30.000 dokumentum kiszivárogtatása egy óriási nemzetközi kémhálózatot leplezett le világszerte. A botrány rávilágított, hogyan próbálják meg megfigyelés alatt tartani az amerikai nemzetbiztonságiak brit titkosszolgálatosokkal, valamint más együttműködő szervekkel karöltve az elektronikus kommunikáció minden formáját nemzetközi szinten.
Akik lehallgattak
A botrány középpontjában tehát az NSA és a brit titkosszolgálat (GCHQ) állnak, akikkel szorosan együttműködik Kanada, Ausztrália és Új-Zéland. Ők képezik az "Öt Szem"-et ("Five Eyes"). Ezeken kívül további országok is kapcsolódnak még a hálózathoz, mint például Németország, Belgium, Franciaország, Japán vagy Dél-Korea. Ők mindannyian profitálnak a kiszivárogtatott információkból, és saját adatokat is közölnek az "Öt "Szem"-nek.
[ads1]
Akiket lehallgattak
Aki azonban nem tagja az "Öt Szem"-nek, annak már komoly oka van rá, hogy arra gyanakodjon, maga is megfigyelés alatt áll. Ezek a "harmadosztályba" sorolt országok egyszerre szolgáltatnak fontos információkat a megfigyelőknek, és válnak azok áldozatává. Mára kiderült, hogy az NSA világszerte összesen 35 vezető politikus telefonját hallgatta le. Németországban a gyanú szerint Angela Merkel kancellár és a teljes kormányzati negyed telefonbeszélgetéseit is lehallgathatták. Hasonló találgatások folynak a briteknél is. Legalább hét éve gyűjtik az összes amerikai telefonos adatait, Spanyolországban a média értesülései szerint csak a 2012 december és 2013 január közötti időszakban 60 millió telefonos elérhetőséget szereztek be, Franciaországban több mint 70 milliót.
Belgiumban hackertámadás segítségével férhettek hozzá a "Belgacom" nevű telefonos szolgáltató szerveréhez, melynek ügyfelei között találhatók az EU-Parlament, az EU-Bizottság és az Európai Tanács tagjai is. Brazíliában és Mexikóban állami vezetőket és magasrangú politikusokat, valamint legalább egy olajvállalatot tartottak megfigyelés alatt.
Nem csak a közélet szereplői, hanem a civil felhasználók is be vannak hálózva világszerte: az úgynevezett Prisma- vagy a titkos Muscular-program segítségével a legnagyobb amerikai internetszolgáltatókon keresztül többé-kevésbé célzottan hozzáférnek a privát felhasználók adataihoz és a magán tartalmakhoz. A Reuters értesülései szerint Barack Obama amerikai elnök leállította a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap megfigyelését, ami arra enged következtetni, hogy ezek a nemzetközi jelentőségű központok is le voltak hallgatva. Az ENSZ 2007-es klímakonferenciáján pedig állítólag az indonéz biztonsági szerveket kémlelte ki az NSA az ausztrál titkosszolgálattal együtt, hogy fontos telefonszámokhoz juthasson.
Mi a célja az egésznek?
Egyrészről milliók kommunikációs kapcsolatait és közölt tartalmait tartják megfigyelés alatt, ami az NSA érvelése szerint azért szükséges, hogy ki tudják szűrni az óriási adatmennyiségből a terroristákat és a fegyverkereskedőket. "Kell a szénakazal, hogy megtaláljuk benne a tűt" - magyarázta bizonyítványát az NSA igazgatója. Emellett az NSA célzottan is lehallgat bizonyos vállalatokat és befolyásos politikusokat, ami vélhetően kevésbé szól a hangoztatott terrorizmus elleni harcról, sokkal inkább az egyéni gazdasági és politikai érdekekről.
Hogyan teszik mindezt?
Az NSA telefonbeszélgetéseket, SMS- és csetbeszélgetéseket, emaileket figyel ki és elemez, nem csak az Egyesült Államokban, hanem külföldön is. Százmilliók telefonos elérhetőségét, email-címét, valamint Instant-Messaging-Accountját szerezte meg világszerte. Ezek részben más államok által leközölt adatok. A brit titkosszolgálat ezen kívül egy óriási "adatleszívót" is működtet, méghozzá a transzatlanti földalatti üvegszálas telekommunikációs csatornán keresztül, mely az USA-ba irányuló adatforgalom legnagyobb részét bonyolítja le. A "Tempora" nevű megfigyelőprogrammal csetbeszélgetésekhez és emailekhez is képesek hozzáférni, továbbá a Google és a Yahoo levelező- és keresőprogramján is regisztrálásra kerülnek a keresőszavak és a levelezések. Az NSA tehát láthatóan jól ismeri a különböző kódolási technikákat.
És hogy hogyan működik mindez? Ha az NSA-nak felhasználói adatokra van szüksége, megbízza a titkos FISA bíróságot, amely olyan amerikai vállalatokat kötelez információszolgáltatásra, és ezzel együtt titoktartásra is, mint a Google, Facebook, Microsoft vagy a Yahoo. Ez a "Prisma", amely azóta a botrány szinonimájává nőtte ki magát, valójában azonban az egész megfigyelésnek csak kicsiny részét teszi ki. Az adatgyűjtéshez számos más alprogram van használatban, különböző fedőnevekkel. A "Muscular" nevű programmal például Google- és Yahoo-felhasználók százmillióinak adatait tudják lehívni, anélkül, hogy az érintett szolgáltatók erről tudomást szereznének. A britekkel együttműködve az amerikai titkosszolgálat képes "lecsapolni" azokat az üvegszálas kábeleket, melyek az említett szolgáltatók számítógépes központjainak nemzetközi összeköttetéseit biztosítják. A titkosszolgálati szervek a német nyelvű Spiegel lap szerint egyes okostelefonokhoz is hozzá tud férni, miután jól ismeri az összes nagy operációs rendszer kiskapuit. A telefonos és internetes kommunikáció mellett az NSA állítólag a nemzetközi fizetési forgalom jelentős részét is átlátja.
[ads2]
Így reagáltak a botrányra
A belpolitikai válasz egyelőre nem nevezhető kielégítőnek, bár nyilvánvaló, hogy ez esetben is a politikai érdekek érvényesülnek, mintsem az információszabadság fontosságával kapcsolatos elképzelések. Az Egyesült Államok most egy hivatalosan független szakértői csoporttal vizsgáltatja ki az NSA megfigyelési módszereit, melyről várhatóan év végéig születik egy zárójelentés. A bizottság függetlensége azonban kétséges, miután tagjai közel állnak a Fehér Házhoz és a titkosszolgálathoz, emellett rá vannak utalva olyan információkra, melyeket csak az NSA szolgáltathat számukra.
Az első törvényjavaslatot, mely a titkosszolgálati szervek megfigyeléseinek korlátozására tett volna kísérletet, az amerikai képviselők többsége nem támogatta. Ugyan további törvényjavaslat-tervezetek is úton vannak, sokak szerint igen csekély a valószínűsége, hogy ezekből valaha is határozat születne. A németek elsőként felháborodva reagáltak, amikor kiderült, Angela Merkel kancellár asszony is a lehallgatottak között van. A politikusnő azonnal felhívta Obamát és magyarázatot kért, a német külügyminiszter pedig berendelte az amerikai nagykövetet.
Azóta egy úgynevezett "No-Spy" nevű egyezményen dolgozik a két fél, mely kizárná a kölcsönös megfigyelést. A német ellenzéki pártok egy parlamenti vizsgálóbizottság felállítását követelik, mely kivizsgálná a kémkedés gyanúját, az unió ezt azonban ellenzi. Az Európai Unió eközben életbe léptetett egy határozatot, melyben felszólítja az Európai Bizottságot és a Miniszteri Tanácsot, hogy helyezzék hatályon kívül a SWIFT-megállapodást. Utóbbi lehetővé teszi, hogy a terrorizmus elleni harc jegyében az amerikai szervek bizonyos feltételek mellett hozzáférjenek európai polgárok banki adataihoz. Az EU-Parlamentben és a tagország között vannak már olyan vélekedések, melyek akár az Egyesült Államokkal köttetendő, egyelőre előkészítés alatt álló szabadpiaci egyezményt is felfüggesztenék.
Forrás: zeit.de
Hozzászólások