Ferenc pápa és az eltűnt argentin gyerekek ügye
A pápaválasztás után reflektorfénybe kerültek azok az argentin események, amelyek a jelenlegi pápa hazájában töltött évei alatt zajlottak, különösen a katonai diktatúra idején.
1976 és 1983 között Argentína a korszak legkeményebb katonai diktatúráját élte át. Az ellenzéket elnyomták. A „piszkos háborúban” nemcsak a disszidenseknek nevezettek ezrei, hanem gyermekek ezrei tűntek el nyomtalanul.
PopeMindezek felidézése árnyékot vet Róma alig egy hónappal megválasztott első számú vezetőjére is. A nemzetközi sajtó azonnal felkapta a témát.
Az első latin-amerikai pápa megközelíthetőnek mutatkozik. Asszonyok és muzulmánok lábát mossa. Maga mondta le telefonon Buenos Aires-i újságrendelését. Kijelentése szerint egy szegény egyháznak kell szolgálnia a szegényeket. A pápasággal szembeni kétkedők is fellélegeztek. A középkorias, megkövesedett pápaságnak vége – gondolták.
Ám a felszín alatt újabb fekete felhők gyülekeznek abból a korszakból, amikor Ferenc pápa még Jorge Mario Bergoglio volt Argentínában.
Még egy egész nap sem telt el a fehér füst felszállása óta, amikor feltételezések láttak napvilágot, mely szerint Bergoglio a katonai diktatúra idején megvonta a védelmet két jezsuita atyától, melynek eredményeként börtön és kínzás lett a sorsuk. A Vatikán sietett tagadni a vádakat. A még életben lévő Francisco Jalics a sokat sejtető „megbékéltem a történtekkel” kifejezést választotta a megkeresésekre. Szavainak interpretálására ő nem, csak a sajtó vállalkozott.
Idézik Oscar Romero, El Salvador érsekének esetét, akit misézés közben öltek meg 1980-ban, mivel éles kritikával illette a kormány halálosztagait és a szegények elnyomását. Kevés ember olyan, mint Romero érsek volt. Egy biztos, a jelenlegi pápa elleni feltételezéseket eddig semmilyen bizonyíték nem támasztott alá.
Argentína történetének egyik legszomorúbb fejezete is az 1976-83 közötti évekre esik. Máig megválaszolatlan kérdése sora övezi az „eltűnt” várandós asszonyok sorsát. Gyermeküket fogdákban hozták világra gyermeküket, ahová elhurcolták őket és ott tartották őket fogva a szülésig. Majd az anyák többségét megölték, a gyermekeket az arra érdemes pároknak adták át, akik jó kapcsolatokat ápoltak a katonai juntával.
A történet nem vonult be a történelemkönyvek lapjaira, hanem nagyon is élő probléma. A gyermekek egy része megtudta a fájdalmas igazságot, míg százak ma is csendben hallgatnak valódi szüleikről. Az igazságért harcoló nagyszülők állítják, hogy sok pap és apáca is bűnrészes abban, ami történt, és abban, hogy a probléma még ma is jelen van.
Első látásra ez nem olyan kérdés, ami bármilyen értelemben befolyásolná, vagy fenyegetné Ferenc pápát. 2010-ben bíróság előtt kellett felelnie néhány, az üggyel kapcsolatos kérdésre. Az egyik kérdés az volt, hogy mikor lett tudomása az eltűnt gyerekekről: a nyolcvanas évek közepe volt a válasz.
Egy konkrét ügy: egy Elena nevű, öthónapos terhes asszonyt 1977-ben elhurcoltak, aki később leányt hozott világra fogságában. A lány apja a helyi jezsuita atyától, Bergogliotól kért segítséget. Aki írt a kérésről a helyi püspöknek. A levelekben semmilyen konkrét adat nincs arra vonatkozóan, mi is az „ügy”, amiben a bajba jutott család segítséget kér. A vizsgálat 2011-ben folytatódott, amelyben már szó van eltűnt gyermekről, aki fogságban született, de bizonyítékok továbbra sincsenek. Mégis a fenti vizsgálatok további kérdéseket vetnek fel.
Az eltűnt gyerekek ügye nem volt titok Argentína katonai diktatúrája alatt. A korabeli nemzetközi sajtóban a témában írt cikkek visszakereshetők ma is a könyvtárakban. Még a Buenos Airesben megjelenő angol nyelvű Heraldban is jelentek meg írások. A sajtóorgánum természetesen magára vonta az uralmon lévő katonai junta haragját.
Még egy 1979-es TV felvétel is létezik a kampányoló anyákról és nagymamákról, amelyen eltűnt szeretteik képét feltartva menetelnek Buenos Aires belvárosában. A külföldi sajtónak nyilatkoztak a családjukról. A menetet gumilövedékekkel oszlatta szét a hatalom.
Ha Bergoglio atya nem hallott az eltűnt gyerekekről 1985-ig, ahogy eskü alatt vallotta, akkor teljesen elszigetelt életet kellett, hogy éljen. 1998-ban nevezték ki Buenos Aires érsekévé, ami gyakorlatilag az argentin katolikus egyház első számú vezetőjének felel meg. 2001-ben lett bíboros.
Federico Lombardi atya, a Vatikán szóvivője annyit mondott, hogy az eltűnt gyerekek és ezen belül is Elena és lánya ügye többször felmerült a médiában. Bergoglio bíboros elmondta a kérdésekre adott válaszait. Ehhez nincs mit hozzátenni.
A 'desaparecidos' ügy, az eltűnt gyerekek sorának ügye továbbra is politikai kérdés Argentínában. Az áldozatok ne adták fel. Kérik az egyházi levéltárak megnyitását – és várnak.
www.bbc.co.uk
1976 és 1983 között Argentína a korszak legkeményebb katonai diktatúráját élte át. Az ellenzéket elnyomták. A „piszkos háborúban” nemcsak a disszidenseknek nevezettek ezrei, hanem gyermekek ezrei tűntek el nyomtalanul.PopeMindezek felidézése árnyékot vet Róma alig egy hónappal megválasztott első számú vezetőjére is. A nemzetközi sajtó azonnal felkapta a témát.
Az első latin-amerikai pápa megközelíthetőnek mutatkozik. Asszonyok és muzulmánok lábát mossa. Maga mondta le telefonon Buenos Aires-i újságrendelését. Kijelentése szerint egy szegény egyháznak kell szolgálnia a szegényeket. A pápasággal szembeni kétkedők is fellélegeztek. A középkorias, megkövesedett pápaságnak vége – gondolták.
Ám a felszín alatt újabb fekete felhők gyülekeznek abból a korszakból, amikor Ferenc pápa még Jorge Mario Bergoglio volt Argentínában.
Még egy egész nap sem telt el a fehér füst felszállása óta, amikor feltételezések láttak napvilágot, mely szerint Bergoglio a katonai diktatúra idején megvonta a védelmet két jezsuita atyától, melynek eredményeként börtön és kínzás lett a sorsuk.
Idézik Oscar Romero, El Salvador érsekének esetét, akit misézés közben öltek meg 1980-ban, mivel éles kritikával illette a kormány halálosztagait és a szegények elnyomását. Kevés ember olyan, mint Romero érsek volt. Egy biztos, a jelenlegi pápa elleni feltételezéseket eddig semmilyen bizonyíték nem támasztott alá.
Argentína történetének egyik legszomorúbb fejezete is az 1976-83 közötti évekre esik. Máig megválaszolatlan kérdése sora övezi az „eltűnt” várandós asszonyok sorsát. Gyermeküket fogdákban hozták világra gyermeküket, ahová elhurcolták őket és ott tartották őket fogva a szülésig. Majd az anyák többségét megölték, a gyermekeket az arra érdemes pároknak adták át, akik jó kapcsolatokat ápoltak a katonai juntával.
A történet nem vonult be a történelemkönyvek lapjaira, hanem nagyon is élő probléma. A gyermekek egy része megtudta a fájdalmas igazságot, míg százak ma is csendben hallgatnak valódi szüleikről. Az igazságért harcoló nagyszülők állítják, hogy sok pap és apáca is bűnrészes abban, ami történt, és abban, hogy a probléma még ma is jelen van.
Első látásra ez nem olyan kérdés, ami bármilyen értelemben befolyásolná, vagy fenyegetné Ferenc pápát. 2010-ben bíróság előtt kellett felelnie néhány, az üggyel kapcsolatos kérdésre. Az egyik kérdés az volt, hogy mikor lett tudomása az eltűnt gyerekekről: a nyolcvanas évek közepe volt a válasz.
Egy konkrét ügy: egy Elena nevű, öthónapos terhes asszonyt 1977-ben elhurcoltak, aki később leányt hozott világra fogságában. A lány apja a helyi jezsuita atyától, Bergogliotól kért segítséget. Aki írt a kérésről a helyi püspöknek. A levelekben semmilyen konkrét adat nincs arra vonatkozóan, mi is az „ügy”, amiben a bajba jutott család segítséget kér. A vizsgálat 2011-ben folytatódott, amelyben már szó van eltűnt gyermekről, aki fogságban született, de bizonyítékok továbbra sincsenek. Mégis a fenti vizsgálatok további kérdéseket vetnek fel.
Az eltűnt gyerekek ügye nem volt titok Argentína katonai diktatúrája alatt. A korabeli nemzetközi sajtóban a témában írt cikkek visszakereshetők ma is a könyvtárakban. Még a Buenos Airesben megjelenő angol nyelvű Heraldban is jelentek meg írások. A sajtóorgánum természetesen magára vonta az uralmon lévő katonai junta haragját.
Még egy 1979-es TV felvétel is létezik a kampányoló anyákról és nagymamákról, amelyen eltűnt szeretteik képét feltartva menetelnek Buenos Aires belvárosában. A külföldi sajtónak nyilatkoztak a családjukról. A menetet gumilövedékekkel oszlatta szét a hatalom.
Ha Bergoglio atya nem hallott az eltűnt gyerekekről 1985-ig, ahogy eskü alatt vallotta, akkor teljesen elszigetelt életet kellett, hogy éljen. 1998-ban nevezték ki Buenos Aires érsekévé, ami gyakorlatilag az argentin katolikus egyház első számú vezetőjének felel meg. 2001-ben lett bíboros.
Federico Lombardi atya, a Vatikán szóvivője annyit mondott, hogy az eltűnt gyerekek és ezen belül is Elena és lánya ügye többször felmerült a médiában. Bergoglio bíboros elmondta a kérdésekre adott válaszait. Ehhez nincs mit hozzátenni.
A 'desaparecidos' ügy, az eltűnt gyerekek sorának ügye továbbra is politikai kérdés Argentínában. Az áldozatok ne adták fel. Kérik az egyházi levéltárak megnyitását – és várnak.
www.bbc.co.uk
Hozzászólások